Soukoku || Genderbending || +18 || domestic comfort with happy ending || Boldog születésnapot, Dazai~
– Minden rendben? – kérdezi Dazai az ajtóból. Babakék pizsamát visel, a haja édes fonatban bukik a vállára és smink nélkül egészen ártatlannak tetszik. Chuuya elkámpicsorodott arcát látva közelebb lép hozzá és vigasztalóan a karjára simít.
– Megint negatív – mondja sírós hangon, ahogy Dazai felé nyújtja a gyorstesztet.
Dazai elveszi és összevont szemöldökkel mered az eggyetlen csíkra, mintha a puszta akaraterejével kettőt csinálhatna belőle. Szinte bármire képes, megvannak a kapcsolatai és a módszerei, nem ismer határokat és nincsenek előtte zárt ajtók, de erre képtelen. És Chuuya ezt az egyet szeretné csak.
– Gyere velem. – A kukába dobja a tesztet és kézen fogja Chuuyát, úgy húzza magával.
Visszavezeti a hálóba, a közös ágyukba és Chuuya hagyja magát hanyatt dönteni, hagyja, hogy Dazai mellé bújjon és a melleire húzza a fejét. Kellemesen aprók és érzi alattuk a bordája ívét, de a testmelege és az édes illata megnyugtatja annyira, hogy ne akarja álomba sírni magát. A hosszú ujjaival a tarkóját cirógatja, a karját és a hátát, köré fonja az ujjait és egyszerűen csak belesimul a jelenlétébe.
– Ha jövőhónapban sem sikerül, feladom.
– Nem az vagy, aki ilyen egyszerűen feladja – súgja, ahogy az álla alá simít. – Nézz rám.
Chuuya tudja, hogy Dazainak igaza van, hogy foggal körömmel küzd a végsőkig, mert a vérében van, mert arra született, hogy küzdjön és nem fogadja el a vereséget. Úgy, ahogy kislányként helyt kellett állnia, aztán felnőttként talpon maradni egy karrierorientált, szexista világban, úgy harcol most is. Képes volt megküzdeni azzal, hogy a kollégái azt pletykálják a háta mögött, hogy lefeküdt a főnökkel a pozíciójáért, azzal is, mikor kiközösítették az iskolában csak mert a rossz embernek vallotta be az érzelmeit és a lány szétkürtölte, hogy leszbikus. Chuuya pontosan tudja, hogy az élet nem egyszerű, és eddig hellyel-közzel sikeresen ugrotta meg az akadályokat, de...
Úgy érzi, készen áll a következő lépésre, hogy gyereket vállaljon azzal a nővel, akit a saját életénél is jobban szeret, aki tizenöt éves kora óta az élete része, aki nélkül képtelen elképzelni egyetlen napot is a jövőből. Tisztában van vele, hogy biológiailag lehetetlen, hogy közös gyerekük legyen, de milliószor beszéltek már a dologról, Dazai is akarja még, ha nem is annyira lelkes és a magabiztosság sziklaszilárd álcáján túl egyértelműen rémült is... de három alkalomból három végződött negatív teszttel és átzokogott menstruációval.
És elege van a diétákból, abból, hogy minden hónapban egy középkorú férfi túrkáljon a combjain között, a gyógyszerekből, amik helyrebillentik a hormonszintjét, hogy a kezelések miatt sokkal erősebben vérzik és közben mindenki azt kántálja a fülébe, hogy legyen nyugodt és türelmes. Rohadtul nem akar az lenni.
Dazai puha csókot lehel az ajkaira és kisimítja a fufruját a szeméből, hogy aztán a homlokának szorítsa az ajkait.
– Nagyon jól csinálod...
– Ja, nagyon – forgatja a szemeit, ahogy átveti a combját Dazai csontos térdén.
– Chuuya.
– Ha tudsz egy jó megoldást arra, hogy a kibaszott petesejtjeim végre megtapadjanak, akkor hallgatlak.
– Te is tudod, hogy az esély harminc százalék. Kereshetnénk másik donort – ajánlja fel, miközben a tenyere a mellére siklik és szórakozottan húzza végig a hüvelykujját a mellbimbóján.
– Lehetne a te méhed egy kísérleti labor – jegyzi meg savanyúan, bár Dazai nem tűnik sértettnek tőle. Persze, már számtalanszor végigjárták ezt az utat is.
– Te is tudod, hogy az ki van zárva.
– Ó, persze.
Dazai nem mond semmit, csak hosszan sóhajt és pontosan ez zavarja a legjobban, mert azt akarja, hogy dühös legyen, veszekedni akar, mert nem ihat és nem gyújthat rá, pedig ölni tudna egy szál cigiért. De talán igaza van, talán legközelebb sikerül. Hajlandó annyit pénzt és időt rááldozni amennyit kell, mert ő az egyetlen opciójuk, mert Dazai mentálisan nem elég stabil hozzá és tokofóbiás. És Chuuya nem fogja belekényszeríteni semmibe.
– Megkérhetnéd Morit, hogy adjon egy szabadnapot – javasolja Dazai, és a tenyerébe zárja az egyik mellét, miközben a fülcimpájába kóstol. Chuuya sóhaja torokmélyről fakad, de a csontos csuklóra fonja az ujjait.
– Ma nincs hozzá hangulatom.
– Rendben.
***
Akutagawa a kávézó teraszán várja, koffeinmentes cappucinót és cukormentes muffint rendelt neki, míg ő maga üres espressót kortyol kómotosan. Pontosan úgy néz ki, mint az öccse, ugyanaz a hosszú fekete haj, ugyanaz a finom, keskeny arc, de Ginnel ellentétben az ő szemei sötétek az erős, füstös smink és éles tusvonal alatt. A rúzsa mélybordó és nem hagy nyomot a fehér csésze peremén, amiért Chuuya őszintén utálja.
– Ne haragudj, hogy késtem – mondja, miközben maga alá igazítja a szoknyáját és leül a lánnyal szemben. A cappucinó habja csendesen hívogatja és az illata a gyomrába ül.
– Kell gratulálnom? – kérdezi szenvtelenül, de a szemeiben remény csillan, aztán valami egészen más, mikor Chuuya összepréseli az ajkait és megcsóválja a fejét. – Tudod, hogy a terhességi tesztek nem mindig valósak, ugye?
– Tegnap megjött – húzza el a száját, és nem segít, hogy Akutagawa felszisszen. – Úgy néz ki, megint csak késett, hogy szívózzon velünk.
A muffinja papírját piszkálja, nincs igazán étvágya, de a gyomra szinte könyörög érte és tudja, hogy muszáj ennie. A gyógyszerei és a kezelés miatt.
– És Dazai...?
– Osamu úgy viselkedik, mint mindig – feleli elgyötört hangon, és inkább a kávéjába kortyol. Kellemesen langyosra hűlt, a hab csiklandozza a szájpadlását, az íz teljesen eltelíti. – Azt ajánlotta, keressünk új donort.
Nem akajra hangosan kimondani, hogy úgy érzi, nem a donorral van a hiba, hanem vele. Hogy az ő teste nem működik megfelelően és, hogy ezért kerül közelebb minden nappal ahhoz, hogy feladja és inkább más lehetőség után nézzenek. Örökbefogadhatnak, Dazai szerint egyébként is ez a legkényelmesebb megoldás, noha Chuuya szeretné kihordani a gyereküket. Pontosan tudja, milyen áldozatokkal jár, és hajlandó meghozni őket.
– Működhet – mutat rá, és hátradobja a haját a válla fölött, ahogy az érintetlen muffinra sandít. – Egyél.
– Nincs étvágyam.
– Dazai megölne, ha éhesen hagynálak. Egyél – ismétli, aztán összefűzi az ujjait az asztalon. – Sajnálom, hogy nem tudok segíteni.
– Nem igazán tudsz – magyarázza, és lassan rág, szinte forgatja a szájában a falatot. – Igazából ez a harmadik nőgyógyászom, és mind ugyanazt mondja, szóval lehet, tényleg csak bele kellene törődnöm a dologba. Viszont... mi ez a jó kedv?
– Úgy látod, jó kedvem van?
– Egyértelműen. Sugárzol. Megkaptad az előléptetést?
– Mori szerint még nem állok készen – mondja fintorogva. – Szerintem csak azzal van a baja, hogy Dazai alatt kezdtem és most, hogy felmondott, az előléptetésemmel elismerné, hogy jó munkát végzett.
Ó igen, pontosan tudja, miről van szó. Évekig kollégák voltak, aztán történtek dolgok, eléggé drasztikus dolgok, amikre Dazai azzal reagált, hogy beadta az azonnali felmondását. Haragudott rá, persze, mindenki haragudott rá, éjszakába nyúlóan veszekedtek, de azóta kiegyensúlyozottabb az élete, boldog és teljesen rendben vannak. Leszámítva az apróbb dolgokat.
– Előbb-utóbb értékelni fogja az elszántságod és a tehetséged – biztosítja, a muffinja morzsáit csipegetve. – Beajánlhatlak magam helyett. Ha jól alakulnak a dolgok.
Látja Akutagawán, hogy szkeptikus a dolgot illetően, hogy legszívesebben hozzá vágná, hogy eddig sem alakultak jól a dolgok. És igaza van, nem alapozhatja a karrierjét Chuuya méhére, kegyetlenség lenne ezt kérni, vagy elvárni tőle.
Közepesen görcsöl, mikor egy óra múlva elvállnak, talán egy kicsit túl erősen szorítja magához, a kiálló lapockáit dörzsöli és megígéri neki, hogy beszélni fog Morival. Ami nem könnyíti meg az életét, de az Akutagawától kapott támogatás után ez a minimum.
Nyűgösen ér haza, sajognak a combjai, fáj a melle, képtelen másra koncentrálni a szúró lüktetésen kívül az alhasában és a benzinkúton is lekezelően bánt vele a kutas csak, mert nő. Arról nem is beszélve, hogy ápolatlannak és leharcoltnak érzi magát a szó minden értelmében. Úgy érzi, megérdemli a fagyit, amit a vacsorájuk mellé vett, szóval letusol és vizet forral, aztán a kanapéra gömbölyödik egy vizes palackkal és a könyvével, míg Dazai meg nem érkezik.
Aki lelketlenül rúgja a sarokba a magassarkúit és a csíkos szövetnadrágja zsebébe rejti a kezeit, ahogy mezítláb trappol végig a lakáson. A hajából kitépi a gumit, a hullámos tincseket a vállára rázza és kipattintja a felső gombokat a blúzán, miközben lehajol, hogy csókot nyomjon az ajkaira. Vanília és púder illata van és cseresznyeízűek az ajkai. Chuuya követelőzően nyúl utána, a csontos vállába kapaszkodik, ahogy lefelé húzza, egészen addig, míg Dazai a combjai között nem térdel és félig a vizes palackon nem hasal.
– Jó szarul nézel ki – jegyzi meg Dazai, miközben a szemei alá simít.
– Kösz, jó tudni, hogy valaki mindig érezteti velem, mennyire szeret és mennyit is érek – prüszköli a kanapéba simulva.
– Bármikor – vigyorogja válaszul, és megkörnyékezi a konyhát, úgy kiabál vissza. – Nézd a jó oldalát, ha szerelmünk gyümölcse végre úgy dönt, hogy velünk marad, nem fog megjönni jóóóóóó sokáig.
– Hurrá – fanyalogja Chuuya, mert pontosan tudja, hogy cserébe mi vár rá.
***
Dazai fázósan kucorodik mellé az ágyba, az oldalának és a mellének fúrja az arcát, a haja csikizi a bőrét ott, ahol nem fedi hálóing és leereszti a könyvét, amikor a lány a csípőjére kulcsolja a vékony, sápadt combját. A lábujjjkörmei világos kékek és lassan simulnak a combjához a nyakatekert pózban. Halkan mormog valamit, de Chuuya nem érti, szóval kisimítja a haját az arcából és puhán dörzsöl lassú köröket a halántékába.
– Jól vagy?
– Fázom – nyögi szinte gyermeteg nyafogással, és az állát a mellére támasztva, szájbiggyesztve pislog fel rá. – Melegíts fel.
– Azt csinálom – feleli felrántva az egyik szemöldökét, és Dazai derekára igazítja a takarót mielőtt megint felfázna.
– De ne így!
Ó!
Feljebb emeli az állát és Dazai készségesen enged, mert néha egy pillow princess, néha csak szeretve akar lenni, elkényeztetve és úgy érintve, amire csak Chuuya képes. Lágyan kóstol az alsó ajkába, édes és mentolos és túlságosan száraz, mert nem iszik eleget, mert hajlamos feltépni a fogaival a bőrt, de óvatosan kortyolja el a lélegzetét, incselkedve az ajkai közé nyal és a keze a nyakára siklik. Aztán a mellére, eltűnik a tenyerében, a mellbimbója hetykén hívogatja és a hüvelykujjával dörzsöl neki. Csiklandozza a hang, amivel az ajkába nyög, az ágyéka forrón feszül neki, és az alsó ajkába harap, mikor fellöki a csípőjét. A mozdulat kiéhezett, könyörgő, ösztönös, arról üvölt, hogy többet akar, mindent akar, mert semmi sem elég.
Az állára csókol, vörös foltokat szív a nyakára és nagyot nyikkan, mikor Dazai átfordítja magukat, hogy türelmetlenül felgyűrje a hálóingét és a mellei közé csókoljon. A nyelve forró a bőrén, az ajkai nem eresztik és Chuuya a hajába túr, ahogy hátraszegi az állát és zihálva visszanyel egy nyögést. A lábai Dazai combjaira kulcsolódnak, úgy tartja, mintha magába szívná a matrac vagy bármi elragadhatná tőle. Kényelmesen elfér a tenyerében, lágyan masszírozza és a lecsókol a hasfalán, a szabad kezével a medencéjét masszírozza és az ujjait a bugyijába akasztja.
– Nagyon jó az illatod – mondja karcos hangon, és hagyja, hogy Chuuya kisimítja a fufruját a szeméből.
– Tegnap voltam brazil gyantán – leheli, és belé akad a lélegzet attól, ahogy Dazai szemei felcsillannak és az ujjai kíváncsiabban csúsznak lejjebb, hogy éppen csak érintsék az érzékeny, selymes, forró bőrt.
Aztán az alhasába harap, vörös foltot szív a bőrére és végighúzza rajta a nyelvét, ahogy az állával a bugyi csipkeszegélyébe sodor.
– Nem szeretem, ha más nő van a lábaid között – jegyzi meg, és a lélegzete forrón tapad a bőrére. A combjára simít és enyhén rámarkol, hogy megtámaszthassa magát.
– Azt bezzeg szereted, ha sima vagyok. – A térdével löki oldalba, kicsit játékos a mozdulat, de egyáltalán nem finomkodó és a gerince öblében akasztja össze a bokáit.
És Dazai lassú csókokkal hinti be az ágyékát és a combtövét, egészen hirtelen nyal a szeméremajkai közé, a nyelve forró és nedves a csiklóján, a lélegzete vibrál Chuuya nyögéseivel és túl sok és egyáltalán nem elég. Szeretné összeszorítani a combjait, de a másik ujjai erősek, ritmustalanul cuppog és fáradhatatlan és elhúzódik mielőtt elélvezhetne.
Szeretné megmondani neki, hogy szörnyű, hogy utálja, de torokmélyi nyögésre futja és arra, hogy a lapockái után kapjon, mikor a csípője mellé térdel és heves ritmusban löki az ágyékát az ágyékának. Az arca fényes és ragadós, ahogy ködös tekintettel Chuuyára vigyorog és a nyakára hajol.
– Istenem... – nyögi Chuuya, és a matracnak préseli a medencéjét, hogy feljebb tudja lökni az ölét.
A szög tökéletes, Dazai levegőtlenül nyög a fülébe, a csiklója nedvesen feszül az övének, a combjaiban kellemes fájdalom lüktet és hátravetett fejjel Dazai lapockáiba karmolja az orgazmusát, ami a szemhéjai mögötti galaxisszínű robbanás.
Még zihál, forró hullámokban folyik át rajta az orgazmus és a könnyfátyolon keresztül homályos a világ, mikor a combjára szorítva a combját átfordítja magukat. Szomjasan hajol a lábai közé, saját magát is érzi Dazai keserűjén túl, a combjai vékonyak, sápadtak és ismerősek a füle mellett, az egyik tenyerét a medencéjére simítja és egyszerre kóstol a csiklójába azzal, ahogy belévezeti az ujjait. És újra felizgul az édes, ziháló nyögéseitől, ahogy megfeszül a vádlija és a hasfala és annak ellenére is magasztalja, hogy a nyögések kigáncsolják a szavakat a nyelvén.
Forró és tökéletes, a mindenség, Chuuya imádja a sötét, szinte fekete, de annál puhább fanszőre illatát, a köréfeszülő végtelenhosszú combjait, a kiálló medencecsontját, az ízét a nyelvére olvadni és azt, amennyire Dazai önkívületbe esik, amikor megujjazza. Főleg, mert Chuuya a maga részéről nem szereti a behatolásos szexet.
Pontosan tudja, hogy mikor élvez el, az izmai megfeszülnek körülötte, összerántja a térdeit és Chuuya nevét nyeldekli sikítva, ahogy végigsöpör rajta az élvezet.
– Jól vagy? – vigyorog fel rá, és a tiszta kezével hátrasöpri a haját, miközben a könyökére támaszkodva végignyal a középső- és gyűrűsujján.
– Egy istennő vagy – zihálja teljesen komolyan és teljesen kifulladva.
És egymás szájába kuncogják az érzelmeiket, mert most valahogy minden álomszerűen tökéletes.
***
Chuuya fájdalmasan erősen harap az alsó ajkába, de a remegése nem múlik és a gombóc a torkában szeretne sírássá pukkadni, ahogy Dazai a hátának simul, az álla a vállán és óvatosan rintgatja magával együtt.
– Mi van, ha megint csak késik? – kérdezi elcsukló hangon, ahogy a mosdóhagyló szélén várakozó tesztet méregeti.
– Ennyit nem szokott – motyogja a tarkójába, és egyik kezével a hasára simít. – Megnézzem én?
– Ne – vágja rá talán túlságosan gyorsan is. – Csak... fordítsd meg.
– Ne csukd be a szemed – neveti, és Chuuya az alkarjába kapaszkodik. Egészen nekidől, mert úgy érzi, képtelen elviselni még egy csalódást. – Ó...
Észre sem veszie, hogy homályosan lát, hogy hőhullám söpör végig rajta és a térdei megadják magukat, mert Dazai határozottan tartja, a tenyere még mindig a hasán, az ujjai a börére feszülnek és a nyakába, az állára és az arcára csókol ott, ahol éri. A nyakában forróság csordul a hirtelen mozdulattól, amivel magához húzza az arcát, hogy szédítően mélyen csókolhassa.
– Ez... én...
– Kérek időpontot a nőgyógyászhoz. Nem! Felhívom Odasakut és Angót – hadarja, de egy tapodtat sem mozdul Chuuya mellől, inkább szembe fordítja magával.
– Gyerekünk lesz? – kérdezi, mintha álomból riadna, és a szemeibe kövér könnyek gyűlnek.
– Gyerekünk lesz – bólogat vigyorogva, és Chuuya orrára csókol. – Lenyűgöző vagy.
Chuuya keze a saját hasán szétterülő ujjaikra siklik, megszorítja a kézfejét, mert a sajátja remeg és fogalma sincs, mit mondhatna, kellene-e egyáltalán mondania bármit is vagy, hog egyáltalán milyen érrzelmek rohannak keresztül rajta. De felnéz a tükörképére, Dazai tekintete azon keresztül találja meg az övét, a szempillái dúsak és sötétek, a barna szemeiben valami kifürkészhetetlen csillan, amit eddig sosem látott ott korábban és visszamosolyog magukra, mert végre. Végre megtörténik.
A genderbend-nek örültem, a témaválasztás nagyon fura volt tőle, de szépen kezelted. Ne bánd, szép lett. Elmondhatod, hogy ez volt az első fic, amit a fandomban olvastam :D
VálaszTörlés