2020. május 16., szombat

Most itt kell lenned~



Boréb songfic, mert Lexy néha random hozzám dobál dalszövegrészleteket, amiktől nekem hajnali kettőkor eszembe jutnak dolgok. Hát.
Hallgatmány és a ficben vendégszereplő dal: No Sugar - Hiszek benned




Az álmos perceken át 
gondolok rád.
Mert itt kell lenned...
Én hiszek benned.

A csuklójával dörzsöli ki az álom maradékát a szeme sarkából, az ajkába harapja az ásítást. A puha, kávéízű reggelbe hunyorog, a talpa fázik a betonon és arra gondol, hogy ez a hajnal lehetne az amelyik nem csak egy félórányi lehetőséget szorongat.
Most egy kicsit elhiheti, hogy akárki lehet, lehet az, akinek a többiek látják, lehet szorongások nélküli, kiegyensúlyozott fiú, újra kamasz és lehet nem-Boka János. Valaki más, akibe Geréb Dezső nem szerelmes.
Lehunyja a szemeit, mély levegőt vesz, a tüdejébe szívja a napsugarakat és rámarkol a bús öngyújtóra a köntös zsebében. Elhiszi, hogy amikor megfordul, Dezső ott lesz.

Adj most nevet a csendnek
te légy a hallgatás!
Ölembe menekül szépen
ahogy a fényben ébred most a világ.

A katasztrófa sújtotta mosolyával és a sötétszőke hajával toporog a küszöbön, a szemei csillogóak és puhán gőzölgő bögrét szorongat. Belesimul a jelenlétébe, a vállára dönti a homlokát, mélyeket lélegzik és Boka odaadó oltalmazással dörzsöli végig a lapockáját.
Tudja, hogy nem szavakra van szüksége, üres, közhelyes frázisokra, ezerszer ismételt párálló vigasztalásra. Némán öleli, a bőrét cirógatja és hagyja, hogy, becézve csókolja a nyakára a gondolatait a világról.


Csak azt akarom, hogy csendben
egyedül bennem változzon a világ.
Kereslek téged a zajban
Amelyben rejt a világ.

Geréb Dezső világa kakofónia, némához közeli sípolás, az az Edward Hopper festmény, amit ősszel mutatott neki, amit olyan elragadtatott áhítattal bámult...
Belül fényesen izzik, vibrál és pezseg, múltból sarjadó, ismeretlen érzésmagzatokat táplál és dédelget, míg a saját élete sötét és kietlen, emberek nélküli utca.
És Boka az, aki megszólíthatja, aki megtalálhatja a sötétben, de ahhoz saját magába kell fércelnie a gondolatait. Hogy elhiggye, hogy higgyen benne, kettejükben. Meg kell tanulnia, milyen Geréb Dezsőnek lenni és hagynia kell, hogy megolvadjon a csontjain az érzés.
Mondhatná, hogy szerelmes belé, de a hajnal elúszik, zajjal telik meg a közös hallgatás és a mostani Boka János már sosem lesz ugyanaz, akit magával ragadott a pirkadat.


2 megjegyzés:

  1. Úgy érzem, hogy mától random fogok hozzád dobálni dalszövegeket, ha utána ilyen csodákat kapok ;__; Akarom mondani kapunk... XD Én valamiért bele sem gondoltam, hogy milyen fandomban fogsz alkotni, valahogy csak a HH volt az eszemben, erre megláttam, hogy Boréb és sokkot kaptam ;__;
    Aztán... Aztán... Elolvastam és aztán mégegyszer és nem biztos, de talán még egyszer... Annyira keserédes lett és nem tudom hogyan írod meg olyanra, hogy szinte érzem a köntös puhaságát, a hideg betont a lábam alatt és a súlyt a vállamon, ahogy rá dőlnek, és végül azt ahogyan Dezső próbálja megtartani a pillanat varázsát.. Tuuul szépen írsz, túl jó erre a világra minden szó, amit valaha papírra, blogra, bármire vetettél:3
    Pedig már évek óta nem vagyok képes a szeretetre, mégis... Tudod te 😂
    Köszönöm a kis easter egget is <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyere, csináld, ha mered!
      Néha random jövök valami mással, csak azért, hogy sokkot kapjál. xD
      Well, ezért vagyok én az Angsthencegnő, és ezért sírok három napja azon, hogy angstot meg flangstot aaaazt bezzeg tudok írni, bassze meg. A többit meg füzetestől húzom le a klotyót hajnali négykor.
      Pfff, azért túlzásokba ne essél, mert megdicsőülök itten xD
      (... mégis le tudsz szopni? Ha, nem! xDDD)
      Utólag jöttem rá amúgy, hogy ez AZ a festmény. <3
      Köszönök szépen minden szót~

      Törlés