2018. október 15., hétfő

garrison, Garrison~


Domestic flangst Shadam sok-sok Mattel. (Kampányolni fogok, hogy legyenek Holy Trinity!)
Leheletnyi korhatár megspékelve töménytelen szar humorral (kivéve, mikor nem) köretnek felborogatott idővonallal. Sajnálom hogy nem sajnálom.A fanart geckostuffs  munkája~


garrison, Garrison


– Valaki meg tudja magyarázni, Mr Holt miért fekszik a konyhapadlón?
Ez Iverson első kérdése, amikor belép a közös helyiségbe, ahol általában békés kártya- vagy sakkpartikkal, esetleg tanulással szokták elütni az időt. Adam benyálazza az ujját mielőtt igazítana a lapjain, ami azt illeti két Joker is van a kezében, aztán a legnagyobb közönyösséggel pillant fel a parancsnokra. A helyzete: hosszában fekszik Shirón, a lábai a fiú ölében, rojtos melegítőt és egy shotgunos emus pólót visel, a haja még éppen-nyirkos.
– Jelentem, ott senkinek nem okoz kellemetlenséget, uram – mondja, és elhúzza a száját, mikor Keith egy győzedelmes
Hah! kíséretében pakolni kezd.
– Nyitva van a hűtőszekrény ajtaja – mutat rá a férfi.
– Nyilván melege van. Vagy éhes – válaszol azonnal, aztán sietve hozzáteszi: – Uram.
– Kaparják fel onnan – adja utasításba, és mielőtt sarkon fordulna még figyeli a hármasukat. Talán Shiro kezét figyeli, ahogy az alkarja ráfekszik Adam lábaira, talán Keitht, ahogy összevont szemöldökkel méricskéli a saját lapjait.
És ekkor Matthew Holt olyan hangot ad ki, ami Adam szerint egy szarvas és egy teknősbéka szerelmi hangjaira emlékeztet. Egymással. Úgy érezte, ő a világ legrendesebb embere, amiért nem árulja el Iversonnak, hogy szerelmi bánatos, mert a lány, akinek udvarolt Floridába költözött a családjával és nem akart távkapcsolatot.

×××

Matthew a narancssárga egyenruháját viseli, pink partiszemüveget, egyik kezében energiaital, a másikban egy érett mangó és eltúlzott párzási mozdulatokkal akar táncot imitálni.
– Mi. A. Fasz – összegzi a könyöke mellett Keith, és valami hasonlót érez ő is jelen pillanatban, szóval elnézi a szóhasználatot.
– Szerinted lát valamit a szemüvege nélkül? – kérdezi csak úgy, és a piros műanyagpoharába kortyol, ami megtévesztésül szolgál a partiállatoknak, ugyanis zöld teát kortyol belőle. Barackosat.
Adam nem ismeri Matt baráti körét, vagy a családját, még a bulira való indokait sem, valami olyasmit hallott fél füllel, hogy valami negyedévi jegyekhez van köze a dolognak. Azért vette rá magát, hogy eljöjjön, mert reménykedett benne, hogy találkozhat Shiróval, ám a fiú nem jött el.

×××

Tanulnia kellene.
Kellene.
De Holt a jegyzeteire biggyesztette a mangóját, ami lustán billeg a teleírt lapokon, karcsú, kerek árnyékot vet és mikor már megnyugodna, mellé érkezik a gazdája is. A fiú egészen úgy fest, mint egy normális ember, leszámítva a fülig érő vigyorát és magát a tényt, hogy az asztalán ül.
Adam hátrapillant Shiróra, de ő csak hanyatt fekszik az ágyán, vígan kisandít a könyve mögül és mikor rajtakapja, gyorsan olvasást mímel.
– Elveszed, vagy mi lesz? – kérdezi, és hátradől, úgy forgatja magát ide-oda a gurulós székkel.
– Ugyan már, ő az új pajtim, mangOszkár. Csak barátkozni akar veled.
– Na ide figyelj, Harry Potter... – kezdi, de megakasztja az, hogy Shiro röfögve, prüszkölve nevet fel, hangosan, könnyesen.
Talán sosem tudják meg, kin kacag ennyire jóízűt, ettől függetlenül Adam szívét lángra lobbantja a zengő hangja.
– Bezárlak a kamrámba – hadarja Matt, és az arca már vörös a nevetéstől. –
Be my basilisk! – hörgi még sátánidézős, Darth Vader hangon.
Adam rezzenetlen arccal harap bele a mangóba. Héjastól.

×××

Arra riad az éjszaka közepén, hogy Shiro az ágy szélén ül, a felkarját markolássza és mélyeket lélegzik. Szemüveg nélkül a világ homályos pacák és térnélküliség halmaza, mégsem bajlódik azzal, hogy érte nyúljon, négykézláb tapogatózik előre. A csuklója és a térde puha ágyneműbe ütközik, aztán Shiróba és mögé fészkeli magát.
– Minden rendben? – mormolja, és az igenlő válasz ellenére érzi a feszültséget a másik tartásában, a feszességében.
– Aludj nyugodtan – súgja neki Shiro, mire cserébe a vállára csókol és lefejti az ujjait a bőréről.
A tenyereibe veszi a felkarját, rögtön megtalálja a csomót, mert tudja, hogy kell megkeresnie. Amikor Shiro elmondta neki, hogy gyógyíthatatlan izombetegsége van, Adam rögtön megoldások után kezdett kutatni, mert muszáj volt találnia legalább egy olyan lehetőséget, amitől könnyebb lehet mindkettejüknek. Egy meleg illatú doktornő megmutatta neki lépésről lépésre, hogy kell kimasszírozni az izomgörcsöket és, hogy hogyan kezelje a nehéz éjszakákat, a depressziót, a dühöt.
– Hogy érzed magad, Takashi? – kérdezi, és a hangja leheletvékony.
– Nem tudom. Tehetetlennek – feleli, és hálásan dől Adam mellkasának, aki a tarkójának dönti a homlokát.
– Ne légy dühös magadra – kéri csendesen, miközben letér az alkarjára és vissza.
– Nem te fogsz meghalni!
– Takashi!
– Én... sajnálom. Nem akartam ezt mondani.
– Figyelj rám, szeretnék annyi értékes pillanatot veled tölteni amennyit csak lehetséges. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ez nem túl sok, de nem akarom, hogy azon őrlődj, hogy magadban keresed a hibát. Az eddigi sikereid, amit elértél az.. fantasztikus, érted?
Amikor Shiro némán bólint, a tarkójára csókol és átkarolja a mellkasát; hosszú órákon keresztül ülnek így a sötétben.

×××

Adam meghúzza magát egy sarokban a közös helyiségben, mert valaki megint bulit rendezett. Ezúttal nem Matt. A bögréjét szorongatja és az életét, ahogy a tekintetével keresi a lehetséges menekülő utakat.
Valaki fejhangon Lady Gagát énekel, műanyagpoharak koccannak egymásnak és a pulzusa kicsit lenyugszik, mikor meglátja Shirót.
És Matthew Holt megcsókolja.
Félig részeg, esetlen és elnagyolt mozdulattal karolja át Shiro nyakát, szájon csókolja úgy, hogy Adam nem tudja, megbocsátja-e neki valaha.

×××

– Hé, Misztö' Pájlot! – duruzsolja Adam, és Shiro keményen öleli magához, mikor megcsókolják egymást. – Jövőhéttől hivatalosan is adhatok órát, szóóóóóval... arra gondoltam, elvihetnénk magunkat abba a japán étterembe.
Incselkedve Shiro fülébe harap és a fenekébe markol úgy, hogy az a kevéske ember, aki szemtanúja a történéseknek ne vegyen észre semmit.
– Gratulálok! Nagyon büszke vagyok rád – mondja, és a vállára támasztja az állát, hogy ne kelljen kibontakoznia az ölelésből. – Mindenképpen megünnepeljük, de
abban a japán étteremben nincs kés és villa.
– Hát, előbb-utóbb meg kell tanulnom legalább olyan profi szinten pálcikával enni, hogy el tudjam mutogatni a szüleidnek a nevem.
– Jó, akkor nem mutatlak be nekik, csak hazaviszlek és hagyom, hogy kibontakozz – bólint rá Shiro, és a mosolyában összefutnak a nevetőráncok.
– Ami a jutalmamat illeti... fel is mehetünk, és lehetsz te felül. Vagy nem is, inkább én. És én választok pózt is, na? – Ezt már súgva mondja, és Shiro vörös arccal pillant körbe a helyiségben.
– Nem emlékszem semmiféle jutalomra. Én azt mondtam, megünnepeljük.

×××

– Hogy áll az emuháború, Krokodil Dundee?
– Csapataink jelenleg is hadban állnak, a veszteségeink nagyok – darálja gépiesen, és összekoccantják az ökleiket.
Ragyogó, harsány nyáreste van, a Hold kedvesen vonja be őket fehér fényével, amott a Mars pöffeszkedik vörösen és Matthew Holt olyan napszemüvegben pislog a göncölszekérre, amiről később kiderül, hogy igazából egy 3D-s szemüveg, amit a Hobbit vetítéshez kapott.
Adam egészen három órával ezelőttig azt hitte, a fiú azért tanulhat a Garrisonon, mert az apja az, aki. Aztán hallotta ahogy a vőlegényével beszélget és megértette, miért legjobb barátok az Ősrobbanástól kezdve.
– Még egy emus poén, és nélkületek megyek haza – közli Shiro, és a lehelete keserű sörszagú.
– Bocs, hogy nincs egy jó japán viccem se – tódítja Matt.
– Ja, hogy szerinted ez jó volt? Kezdem érteni, hol a probléma.
– Te amúgy ihatsz legálisan? – Adam az asztalra könyököl, a vigyora pont annyira számító és sunyi, mint amennyire szeretné, hogy az legyen.

×××

Este fél nyolc van, az ég levendula-narancs derengésében Shiro arca békés, sima, Adam óvatos érintésekkel simítja hátra a fekete tincseket, a kezei az érzéketlen markára fonódnak és próbálja megnyugtatni magát, hiába.
Nem borulhat ki.
Nem engedheti meg magának.
Felkészült.
Felnéz Shiro ágya mellől a közömbös infúzióra és hosszan követi a monitor zöld hullámvetését a tekintetével, mielőtt Samre pillantana. A férfi lehajtott fejjel áll, kezében a kalapját gyűrögeti, mellette Iverson parancsnok állja a szemkontaktust.
– Tudni akarom, mi történt – mondja kemény hangon, és cseppet sem érdekli a tiszteletlensége a feljebbvalójával szemben. – Amikor elváltunk ebéd után, még jól volt.
– Nem tudom.
– Nem tudja, vagy nem akarja elárulni?

×××

– Szeretlek.
– Tudom.
A pattogatott kukorica hangosan reccsen Matt fogai alatt, ahogy a szájába töm egy akkora marékkal, hogy szinte megfullad tőle. A hangulat fagyos, rezzenetlen, Adam direkt nem Shiro mellé ült le a vajszínű kanapén.
Ez az este elvileg annak a megünnepléséről szólna, hogy hivatalosan is Shiro lesz a Kerberos-küldetés pilótája. A lehető legnagyobb megtiszteltetés.
Adam mégis savanyú ízt érez a nyelvén, szorítást a gyomrában és képtelen másra gondolni, csak csupa rosszra, csupa sötétre. Veszteségre, könnyekre egy hideg párnán, a szóra, ami annyira ijesztő és magányos: özvegy.
Keith Shiro mellett ül, boldogan beszélgetnek, és ő egyszeriben irigy lesz rájuk, arra, hogy ennyire önfeledtek, hogy képesek elhinni, ez az egész még jól is végződhet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése