From Lance~

Keith szülinapi szösszenet annyi korhatárral, hogy az már +36!
Boldog szülinapot az elsőszámú élien fiamnak~~ <3
A kép Taren munkája.

Ahol most Keith van, lávaeső esik és csillagpor kavarog, a bolygó a halálát akarja, kegyetlen, mérgező és gyönyörű, ahogy a gamma-sugárzás lassan darabokra szedi. A küldetése értelmében evakuálnia kell a populációt, mielőtt a planéta mellett izzó, tomboló ősi fekete lyuk milliárd éves energiája elfogy, ponttá zsugorodik és elpusztít mindent.
Mióta ott van, a lyuk pereme sárga és vörös izzás, és a méretéből is egyértelműen veszített már. Keith nem tehet semmit. Egyetlen napja maradt, talán kettő és Lance valamikor napközben videót küldött neki. Náluk akkor lehetett hajnali akárhány. Szóval végre van annyi ideje, hogy elnyúlik az apró kabin kemény, vetetlen ágyán, egyik kezével kitámasztja a kommunikátort a mellkasán és Lance-re mosolyog, aki a kamerát igazgatja és bármire is készül, a fülei vörösek.
Puha, fehér köntöst visel, ami élesen elüt a méz és juharszirup színű bőrétől, olyan, mintha édes tejszínhab lenne a tejeskávé tetején és máris alá akar kóstolni, pedig még csak játszanak az ujjai az övvel.
– Remélem, tetszeni fog, mert ez a születésnapi ajándékod – hadarja, és rákacsint. – Oh, és remélem, egyedül nézed.
Ebből máris tudja, hogy korhatáros dologról van szó, szóval elvigyorodik és lejjebb csúszik, hogy egészen kényelmes legyen. Lance köntöse alatt nincs semmi, csak a meztelensége és gyönyörű, és ismerős, mert látta már számtalanszor, az ujjai emlékeznek az tapintására, az ajkai sóvárognak az anyajegyei íze után.
Beleremeg a térde, mikor Lance végigsimít magán, a végtelen hosszú combjain, a félmerevedésén, a heréin és végig a fenekén. Keith az ajkaiba harap, mikor a másikból kéjes sóhaj szökik ki, szabad keze a nadrágjába csúszik és az egész furcsa, és különleges, mert most először nem hunyja le a szemeit miközben magát kényezteti. Egyszerre mozdul felvételLance-szel, aki határozottan markolja meg magát, a kisujja egy pillanatra belevész a sűrű, sötét, göndör szőrbe, és lustán mozgatja a csuklóját, a nyögései olyanok, akár egy spirituális ének, Keith követi a dallamot, a zihálása akkor szakad fel a torkából, mikor Lance magába nyúl. Szinte érzi a síkosító illatát, a másik izmainak szorítását, a forróságát és azelőtt csillagok robbannak a szemhéján mielőtt Lance hanyatt feküdne és rendesen széttárná a combjait. Amíg félig az oldalán feküdt, legalább látta a rezdüléseit, ahogy a saját előváladéka a hasára csöppen és a hasfala összerándul.
A spermája forró, ahogy a markára csordul, de még nem törölheti le, még nem, mert Lance még nem élvezett el, és nem fordíthatja el a kommunikátort, még akkor sem ha csak felvétel, mert olyan lenne, mintha egyedül hagyná. Amikor végül elmegy, Keith nevét nyögi, spanyolul mormol és a saját tenyerébe élvez, míg az ujjait mélyen magába szorítja, és a szemei csukva, Keith jobban szereti, mint bármikor azelőtt, és végtelenül, felfoghatatlanul gyönyörűnek látja.
Miután kifújja magát, és megtörölközik azzal a semleges illatú fertőtlenítő kendővel, amit annyit szeret, a tenyereibe simítja a kamerát, mintha az ő arca lenne, és Keith nem tudja nem a szemeit nézni.
– Gyönyörű vagy – suttogja, és talán még egy cseppet önkívületben van, mert tudja, hogy Lance nem hallja.
– Amikor találkozunk, kapsz majd rendes ajándékot is – ígéri, és beszívja az alsó ajkát. – Remélem, kielégítő szülinapozás volt. Mentsd meg a világot, cowboy! Vétel.
Keith a saját elhasznált levegőjébe, és a fekete kijelzőbe kuncog. Arra gondol, hogy tulajdonképpen a srác, akibe szerelmes nem egészen normális, de stílusosan (és elsőre) köszöntötte fel.