Kicsi iszókás klance, amit sikerült kimentem a lelki pöcegödörből.
Jó olvasást~
Lance hagyja, hogy Keith átkarolja a derekát és összefűzi azokat az ujjait a sajátjával, amikkel átemeli a karját a saját vállán. Ez a póz mindkettejüknek elég stabil, hogy megmásszák a sok-sok emeletnyi magasságot a közös lakásig.
Fel és fel, fel és fel...
Aztán Lance egy ponton Keith nyakába szuszog, a puha, tusfürdő és izzadtságízű bőrbe kóstol és a másik fiú úgy helyezkedik, hogy szájon csókolhassa. A lépcsőkorlát hidege, aminek a dereka préselődik eszébe juttatja, hogy fél órája tanította meg élete szerelmét tequilát inni. Vagy talán sokkal régebben történt a dolog, mindenesetre most mindketten be vannak csiccsentve, nevethetnékje van Keith hajának csiklandós érintésétől és a keze a fenekére siklik, ahogy felfelé nógatja.
És mire felérnek, Keith imbolyogva áll az ajtó előtt, összefont karokkal, kócosan, vörös, alkoholízű ajkakkal és Lance tudja, hogy ő sem fest jobban, de... egy kicsit azért mégis újra halálosan beleszeret a látványába.
– Azt hittem, beengeded magunkat – motyogja Lance, és elnagyolt mozdulatokkal kutat a kulcsai után. A kulcstartója olkari kocka.
– Elfelejtettem – suttogja, és a szája lefelé görbül, de belé karol és behúzza a szűkös előtérbe, ahol a vállába kapaszkodva rúgja le magáról a cipőit, aztán a szürke tapétának támaszkodik. – Elfelejtettem, hogy nekem is vannak kulcsaim.
Megrándul az alsó ajka mielőtt kibuggyan belőle az a fajta nevetés, ami a tequila hatására horkantós, az érzelmek miatt pedig szívfacsaró.
Vigasztalóan nyújtja felé a kezét, elsőre elvéti, az ujjai az állába ütköznek, aztán csak belesimul az érintésébe, a hüvelykujjával a szeme alatt cirógatja, a csuklóját perzseli a kapkodós szuszogás, de nincs szükség többre. Keithnek meg kell értenie, de nem most, nem ittasan, hogy az összeköltözésük azt jelenti, hogy megosztoznak mindenben, hogy neki is jár abból, ami Lancé és fordítva.
Aztán magához húzza, a homlokának koccantja a sajátját és azokat a szavakat súgja neki, amikre most a leginkább szüksége van.
– Legközelebb nem iszunk semmi töményet.
Jó olvasást~
Lance hagyja, hogy Keith átkarolja a derekát és összefűzi azokat az ujjait a sajátjával, amikkel átemeli a karját a saját vállán. Ez a póz mindkettejüknek elég stabil, hogy megmásszák a sok-sok emeletnyi magasságot a közös lakásig.
Fel és fel, fel és fel...
Aztán Lance egy ponton Keith nyakába szuszog, a puha, tusfürdő és izzadtságízű bőrbe kóstol és a másik fiú úgy helyezkedik, hogy szájon csókolhassa. A lépcsőkorlát hidege, aminek a dereka préselődik eszébe juttatja, hogy fél órája tanította meg élete szerelmét tequilát inni. Vagy talán sokkal régebben történt a dolog, mindenesetre most mindketten be vannak csiccsentve, nevethetnékje van Keith hajának csiklandós érintésétől és a keze a fenekére siklik, ahogy felfelé nógatja.
És mire felérnek, Keith imbolyogva áll az ajtó előtt, összefont karokkal, kócosan, vörös, alkoholízű ajkakkal és Lance tudja, hogy ő sem fest jobban, de... egy kicsit azért mégis újra halálosan beleszeret a látványába.
– Azt hittem, beengeded magunkat – motyogja Lance, és elnagyolt mozdulatokkal kutat a kulcsai után. A kulcstartója olkari kocka.
– Elfelejtettem – suttogja, és a szája lefelé görbül, de belé karol és behúzza a szűkös előtérbe, ahol a vállába kapaszkodva rúgja le magáról a cipőit, aztán a szürke tapétának támaszkodik. – Elfelejtettem, hogy nekem is vannak kulcsaim.
Megrándul az alsó ajka mielőtt kibuggyan belőle az a fajta nevetés, ami a tequila hatására horkantós, az érzelmek miatt pedig szívfacsaró.
Vigasztalóan nyújtja felé a kezét, elsőre elvéti, az ujjai az állába ütköznek, aztán csak belesimul az érintésébe, a hüvelykujjával a szeme alatt cirógatja, a csuklóját perzseli a kapkodós szuszogás, de nincs szükség többre. Keithnek meg kell értenie, de nem most, nem ittasan, hogy az összeköltözésük azt jelenti, hogy megosztoznak mindenben, hogy neki is jár abból, ami Lancé és fordítva.
Aztán magához húzza, a homlokának koccantja a sajátját és azokat a szavakat súgja neki, amikre most a leginkább szüksége van.
– Legközelebb nem iszunk semmi töményet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése