Pérdida~

Lance-nek fontos a család, a szülői támogatás.
Keithnek fontos, hogy támogassa.
A kép fuji_hotaru munkája~

Jó olvasást~

Lance-t Anya kíséri oltárhoz, erős és büszke asszony, mosolygós, mint a fia, a nevetőráncok a szemei sarkában bájossá teszik, a kacagása tiszteletreméltóvá. Sokkal büszkébb arra, hogy ilyen édesanyja van, mint arra, amit eddig elért, hogy megmentette a Földet, hogy galaxisokat szabadított fel és elszelelt a Garrison tisztjei elől. Amikor egy ezredévvel ezelőtt a kék óceánról és a fehér felhőkről beszélt, Anya tekintetére gondolt, amivel végigmérte mielőtt otthon-illatú ölelésbe zárta.
Hosszan fújja ki a levegőt, a lélegzete ideges-remegős, de Anya megpaskolja a karját és úgy mosolyog rá, mint akkor, amikor hosszú idő után először hazament végre.
Apa az első sorban ül, Lance testvérei mellett, a szemét dörzsöli és a nővére kezét szorítja, ahogy rámosolyog. Tőle örökölte az érzékenységét, a mosolyát, az életigenlését és a sármját. Egy fél órája még az öltönyét igazgatta és arról nosztalgiázott, milyen volt, mikor megkérte Lance anyjának a kezét, és akkor úgy nevettek össze, mint két felnőtt férfi, és Apa érintése a vállán a világot jelentette. A támogatása a világot jelenti.
Lance nem kap levegőt, mikor végignéz Keithen, a fekete öltönyén, a kék rózsán a szivarzsebében és a félős mosolyán, amivel még utoljára visszanéz a tanújára, Shiróra. Ő pedig csak abból merít, ahogy a szülei egymást karolva elengedik egy másik életbe.

×××

Az első biciklije kék, mint a végtelen égbolt, a foghíjas mosolya visszatükröződik a csengőről és Luis bátyja szerint a pótkerekeit a bácsikájuk autójáról szerelték le. Persze ez nem igaz, de akkoriban Lance hajlamos mindent elhinni a testvéreinek, és Apának, aki oltalmazó istenség a szemében, aki megóvja attól, hogy elessen, amikor a pótkerekek lekerülnek. Aztán gyógyító hatalmasság válik belőle, mikor egy focimeccsen eltöri a lábát; majd teremtővé nő Veronica születésénél. És végül, mikor Lance szupernóvákat lát bébicipőben, űrkolosszusokat fektet kétvállra és hazatér, Apa kicsit sem változik a szemében.

×××

Lance éteri meghatottsággal törölgeti a hajából a parajpürét, amit a lánya köpött rá. Nos, Keith figyelmeztette a lehetséges következményekre.
Az áruló (Keith) most persze Summert a térdére ültetve figyeli, ahogy Apa repülőset játszik a kanállal. Már látta, ahogy Veronicával csinálta ugyanezt, az eredmény mindig ugyanaz: tejfogacskás, pufók mosoly, eleven, csillogó tekintet és egy jóllakott kisgyerek.
– Brrrrrrrrrr – mondja Apa, és kanyargós útvonallal a kislány szájába nyomja a kanalat, aki tele szájjal csámcsog rajta és gurguláz. – És az utolsót az abuelito kedvéért.
– Apa...
– Köszönjük, hogy átjöttél – mondja gyorsan Keith, és állát Summer világos hajának támasztja.
– Ha nem figyeltek rá eléggé, elrabolom ezt a kis hercegnőt és elkényeztetem – nevet rájuk, és Lance elhiszi neki, hogy tényleg megtenné. Elvégre a gyerekeiért is megtett volna bármit.

×××

Amikor Lance szülei először látogatják meg őket a közös házukban rekkenő július van, három nap a fiú huszonkilencedik születésnapjáig. Aki éppen rövidnadrágban, félmeztelenül füvet nyír. A karja és a mellkasa szeplőktől pöttyös, a nap már rég nem fog rajta semmit és szalmakalapját a fejébe nyomja, ahogy magában dudorászik.
Keith a teraszon ül, limonádét szopogat, miközben Summer rózsaszín és sárga csatokat tűz a hajába. Az arckifejezése alapján pontosan tudja, hogy mennyire hülyén néz ki, mégsem mondhat nemet. És előre kikészítette a grillt meg a szenet, mert Lance szülei hallani sem akartak róla, hogy a fiúk süssék meg az ételüket. Csak látni akarták az unokájukat, el akarták kényeztetni és biztosak akartak lenni benne, hogy a fiuknak jó élete van.

×××

Ejtőzős vasárnap délután van, Summer az egyik barátnőjénél alszik, ők meg a kanapén húzzák meg magukat. A Szárnyas Fejvadászt nézik, a kukorica már régen elfogyott és egy ponton Keith Lance hasfalát kezdi simogatni. Az érintése kicsit csiklandós, kicsit bizsergető és a kelleténél hosszabban fújja ki a levegőt, mikor körbecirógatja a köldökét és megindul lefelé.
– Rosszalkodunk-rosszalkodunk? – kérdezi, és szelíd mosollyal figyeli, ahogy kipattintja a farmerja gombját.
– Summer csak holnap jön haza – emlékezteti, és összerezzen, mikor Lance a fenekére simít a nadrágja alatt. Keith cserébe a fülcimpájába harap, úgy suttogja tovább. – Csinálhatjuk akárhol, és addig, ameddig akarjuk.
– Ég veled, öt perces menetek – sóhajtja a fiú, és megcsókolja, ahogy átfordítja magukat. Keith telefonja egy percre a medencéjébe vág, csak a férje reflexei mentik meg tőle, hogy leesen a kanapéról és belenevet a csókba. – Kipróbálhatnánk azt a meggyes masszázsolajat, tudod, a kettő az egybent, amit az évfordulónkra vettünk. Máris hozom, ne mozdulj!
És már rohan is felfelé a lépcsőn, útközben lerúgja magáról a nadrágot és kibújik a felsőjéből, enged magának egy mély lélegzetnyi pihenőt és szinte berúgja a hálószoba ajtaját, amire Summer rárajzolta a pálcikaember-családját Lance-apuval és Keef-apával (mert akkor vesztette el az első tejfogait és képtelen volt kimondani Keith nevét). Az éjjeliszekrény fiókjából előkotor egy óvszert és a masszázsolajat, és míg visszasiet, áldja a világmindenség összes istenét, amiért egyezik a méretük, és nem kell külön óvszert vásárolniuk.
Amikor leér, elvigyorodik, és érzi, hogy meg kell szabadulnia az alsójától. Azonnal. Keith pőrén fekszik végig a kanapén, egyik karja a feje alatt, másikkal magát simogatja, a szemei csukva, az ajkai félig elnyílnak és olyan, mint azok a szobrok, amiket még Apa mutatott neki, mikor kicsi volt, és ő azonnal beléjük szeretett. Keithbe is azonnal belészeret újra és újra, a világos bőrébe, a lelkébe, a jelenlétébe, amivel körülöleli, az állandóságával.
– Te quiero mucho – suttogja, anélkül, hogy észrevenné magát, és Keith felmosolyog rá. Annyiszor mondta neki, hogy pontosa tudja, mit jelent. – Hé, megmozdultál!
– Szánom-bánom – tódítja, és hagyja, hogy Lance félig fölé térdeljen és megcsókolja. Jobban akarja ezt a csókot, mint a légzést. – Hé, muchacho, hol a lábad?
Lance válaszul megcirógatja a talpával Keith vállgödrét, combja a bordáinak feszül és érzi a süllyedő-emelkedő mellkasát a bőrén. Hangosan nyög a fülébe, mikor férje a nyakába harap és galaxisszínű foltot szív rá.
Aztán megszólal a telefon.

×××

Lance fekete öltönyt visel, a szívében tomboló érzelmeket, ürességet és félelmet. Senki nincs már ott rajta kívül, csak egy ismerős-puha érintés a derekánál és a könnyei megáradnak. Az ajkába harap, ahogy átkarolja Keitht, a vállának dönti a homlokát és elrejtőzik a kézzelfoghatóságában.
Utálja a madárcsicsergést, a virágok édes-émelyítő illatát, a friss föld szagát.
Summernek két apukája van, neki egy sem.
– Azt hittem, örökké mellettem lesz – szipogja, és nem is igazán biztos benne, hogy kimondta e egyáltalán. – Annyira hiányzik...
– Tudom – suttogja, és megsimogatja a hátát a zakója alatt. A tenyere forró és gondoskodó az ingén keresztül, és Lance úgy érzi, a második legfontosabb férfit az életében nem veszítheti el.