2018. május 9., szerda

Nalquod vonás~


A tegnapi szösz párja, egyetlen Sütim szavaira.
Babák, babák mindenütt, avagy jó olvasást~
A kép Meru90 munkája.



A úgy hullámzik a nyári szélben, mint az óceán felszíne, mindent beleng az ismeretlen virágok tömény, édes-mámoros illata, amikkel feldíszítették a kertet és Lance óvatosan teszi le maga mellé a babahordozót, hogy a kisfia fel ne ébredjen. Álmában holocumin cuppog, kis kezeivel magához szorítja a takaróját és békés, boldog, egy földönkívüli puttó.
Coran szerint még nem alakultak ki rajta a jellegzetes nalquodi vonások, de a bőre máris sokkal sötétebb
kék, mint mikor örökbe fogadták, a nyakán a csíkok pedig csak kamaszkorában jelennek csak meg, addig sápadt csíkok. Lance-t furcsán balzsamos, halandó érzés futja el a gondolatra, hogy szülők lettek, hogy megkapta a nyárillatú boldogságot, amire annyira vágyott, hogy a Földtől ennyire távol, egy ismeretlen galaxis szegletében is van hová tartoznia.
– Szuper, végre elaludt – sóhajtja Keith, mikor befut a férje mellé. A ruhája nyaka félrecsúszott, most azt igazgatja. – Az olkari tej megfeküdte a gyomrát.
– Ryner jót akart – biztosítja Lance, és megérinti Keith bőrét ott, ahol kilóg a hivatalos alteani ünnepi tunika alól. A selymes szövet puhán borul a mellkasára, az aranyöv kiemeli a csípője keskeny ívét és amikor mozdul, egészen olyan, mintha lebegne. Szeretné megcsókolni, de nem lenne illendő, és ez most nem róluk szól, ez most a királyi család legifjabb tagjának nagy napja.
– Tudom, tudom. Úgy látszik, simán csak nem bírja a
fehér ételeket. Tegnap még mindig volt kiütése a múltkoritól – magyarázza, és a tekintetével átfutja a kertben gyülekezőket.
– Lehet, hogy nalquod vonás, majd utána kérdezek. Kit keresel?
– Shiro azt mondta, beköszön a ceremónia előtt. Nem akarja terhelni az ikreket. – Lance már ennyiből is tökéletesen átlátja, hogy inkább az unokahúgait, Shiro lányait keresi, mintsem a testvérét.
Arus hercegének születését hivatalosan csak naplementekor kezdik ünnepelni, most még vakító
napfény tűz a szemükbe és csak az egyik hold kukucskál feléjük az északi horizont felől.
– Minden rendben lesz – suttogja a latin fiú, és párja derekára simít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése