Pozitív~

SPOILER-es szösz az ötödik évad margójára, avagy csak saját felelősségre!
Korhatármentes életképecskék, avagy Keith apja még mindig egy farok.
A kép alkotója v-0-3~

Jó olvasást~

Sung egy '75-ös Lotusszal megy érte. Az utastér pizza és fenyős illatosító szagú, a hátsóülésre light kóla és narancslé ömlött még egy előző randin, vagy azelőttin, talán egy másik csajjal.
Krolia farmert visel púderszínű inggel, amit a szárainál kötött csomóra, a léptei könnyűek, ruganyosak, a mosolya sugárzó és a haja eperillatú pixifrizura. És könnyed csókot hint Sung ajkaira, mikor mellé huppan az anyósülésre.
Az eredeti terv mozi, Sung valami romantikussal készül, de végül az Armageddont nézik és hagyja, hogy Krolia a vállára hajtsa a fejét, úgy tömik magukba a vajas popcornt.
Sung csók reményében törleszkedik közelebb a sötétben, és nem is kell csalódnia.

Már lassan egy éve, hogy járnak és most Sung szűkös, rendetlen lakásában kucorognak, a pohárfoltos asztalt ülik körül és Sung cigarettára gyújt. A füst fojtó és tömény, Krolia beharapja az alsó ajkát, és szinte vádaskodó lendülettel hajol közelebb a műanyaghoz.
Az életük jelenleg függőleges sávokban mérhető.
Pozitív.
– Mi az, hogy kiszakadt a gumi?
– Hát, biztos rosszul húztuk fel, vagy...
– Ember, nem mentegetőzhetsz azzal, hogy bocs, szar volt a gumi! – csattan rá Krolia, és azzal a lendülettel a férfi mellkasához vágja a terhességi tesztet. – Farok.
– Most megtartod, vagy mi?
A kérdés ott lóg közöttük a levegőben, csak Sung cigije sercen, mikor beleszív, aztán leveri a hamut. Mintha arról érdeklődött volna, milyen az idő, vagy együtt töltik e a hétvégét. Krolia lassan emelkedik fel ültéből, megvonja a vállát, de az arca neheztelést, sőt dühöt sugároz.
Úgy hagyja ott, hogy nem mond neki semmit.

A kopott kanapén ücsörög, keresztnév enciklopédiát lapozgat és hámozott almaszeleteken rágódik, míg Sung rögbit néz a hangyás tévén. Mindent betölt a sör és penész szag, csoda, hogy áramuk van egyáltalán, de Sung így is rengeteget dolgozik, rossz fizetésért. De legalább szeretik egymást.
– Mit szólnál a James-hez? – kérdezi hirtelen, és az ujjával jelöli meg hol tartott, hogy Sungra nézhessen. – Áh, nem tetszik. Thomas?
– Bentley – vágja oda, és hosszan szürcsöl a sörből, ahogy megvakarja a belső combját. Oda sem kell néznie, Krolia úgy rántja fel a szemöldökét, hogy képes lenne megölni vele. – Akkor nem.
– Steven?
– És, ha lány?
– Nem lány.
– De ha?
– Nem. Lány. Te azt szeretnéd, hogy lány legyen?
Sung megvonja a vállát, amolyan neki aztán teljesen mindegy mozdulattal. Krolia a hasára simít, ami hatalmas és gömbölyű, szeptember közepe van és egészen nincs már sok hátra. Apró talp feszül a tenyerének és végigcsorog rajta valami megfoghatatlan meghatottság, miközben szabad kezével Sung kezéért nyúl, és odahúzza. A férfi tekintetében boldogság és félelem csillan, óvatosan cirógatja meg a kis dudort és felhőpuha csókra hajol.
– Keith?
– Nem is rossz, Sung, nem is rossz...

Még Keith első születésnapja előtt eltűnik az életükből. Hajnalban törik rájuk a bérlakás ajtaját, és Krolia szorosan magához fogja a hangosan síró fiát, míg hátul surrannak ki. Az árnyak közt lapulva még látják, ahogy idegen férfiak sziluettjei forgatják fel a kiságyat és borogatják fel a bútorokat. Ott, a sötétben Krolia csillogó szemekkel húzza magához Sungot, fuldokolva csókolja és közben átadja neki Keitht.
És egy tőrt.
– Vissza fogok jönni, és elmagyarázok mindent, ígérem – suttogja, és nem akarja, hogy Sung észrevegye a hangja remegését. – Vidd el őt innen, és rejtsd el jól.
– Mégis mi ez az egész? Ki elől?
– A világ elől.

Tizennyolc évvel később találkozik újra a fiával, pisztolyt fog rá, Keith meg azt a tőrt, amit ő adott Sungnak, és fogalma sincs, mit mondjon neki.