2018. február 6., kedd

Dream Trip~


Ez történik, ha angolul olvasom újra a The Raven Cycle-t, és pont a The Dream Thievesn-nél tartok.
(Igen, tudom, hogy az ott egy BMW, de) ez most egy Kavinsky/Prokopenko (NE kérdezzétek. Just NE) 
Korhatár: hááááááttt... 16/18+, éééénnemtudom
Hallgatmány, mert erre írtam, és, mert pont ide ne lenne:
{Dwin - LaLaLaLaLa (Gaullin Remix)}





Félig üres üvegek koccannak egymáson és a betonon, sörhab fröccsen füstpácolt kézfejekre, nevetések robbannak ezerfelé, míg éles fogak csillannak féklámpák vörös villanásaiban. A Mitsubishi hátsó spoilere reszket a drum súlya alatt, izzadtságszag gyöngyözik a vörös és kék és fehér műfüstben. Kipufogógáz.Lalalalala
Hegyes hang
kurva! kiáltása kúszik, a kokain és a hexedron éhesen marja szét az orrsövényeket, szaggatja szét a motorháztetők fényezését. Valahol kerekek füstkönnyet zokogva visítanak, kézifékekre tapadó ujjak várnak az utolsó utáni pillanatra, míg egy kéjfekete Nissan drifttel és kipörög, súlytalan és féktelen és kegyetlen, maga a szabadság.
Kavinsky remegő-bizsergő ujjakkal a kormányt kaparja, az ujjai fehérek, a lélegzete döccen, mikor Prokopenko mélyen az ölébe hajol. A cuppogás a fülcimpáját rágja és viszket, és viszket, és viszket a bőre a kristálymettől. Vagy valami képzelet-spinyótól, amit magának álmodott, csak magának és némán hördül, ahogy a fiú hajába markol és lejjebb nyomja a fejét. Proko a basszus ütemére gurgulázik és mindent lenyel, míg kettesből ötösbe vált és nincs megállás.
Nem elég, nem elég.
A tarkója visszafricskázza a józan gondolatait, még félmerev, mikor visszacibálja magára a nadrágot, és a pisztoly síkos és hideg, ahogy a combjának feszíti. A fogain érzi Proko félelmét, muszáj végignyalnia rajtuk, és látni akarja, muszáj látnia, ahogy a fiú a szájába veszi a második kedvenc fegyverét. Az élet a legdrágább játéka az összes közül.
A nyakára vér és agyvelő fröccsen, és csak egyetlen gondolat kering a fejében: meg kell ragasztania az eltört játékait, hogy újra használhassa őket.

2 megjegyzés:

  1. A sors akarhatta így, mert én most kezdtem el folytatni magyarul az utolsó kötetet, úgyhogy kicsit pont visszacsöppentem a Henrietta-dimenzióba. :D
    És a kis romlott K, kérek egy könyvet róla! De addig is te adagolod már csak nekem őt, úgyhogy hálásan köszönöm! Proko meg hát... RIP, de csak egy időre. Amúgy az ő kapcsolatuk is baromira érdekelt mindig!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az univerzum keze van a dologban, biztos vagyok benne, mert NEM lehet véletlen :3 Jaj, az utolsó könyv qwwq Rettegek újraolvasni.
      Én köszönöm hálásan, hogy mindig itt vagy, mindig elolvasod, aztán mindig szépeket írsz hozzá~

      Törlés