2017. december 4., hétfő

Abrázame /6.~


...Lance lufit fúj a rágójából és szórakozottan csattintja szét a fogaival...


Kint ácsorog a tűző napon, a feje búbján tojást lehetne sütni és már-már úgy érzi, napszúrása van, mikor Lance befut. Kék farmer van rajta, világos póló és a nyakában vékony aranylánc, aminek a medálja a pólója alatt. Árulás. Az emberiség átbaszása, hogy egy ilyen gyönyörű pasi eldugva él isten hónaljában.
És a combjába törli a tenyerét, az övtartójába fűzi az ujjait és billeg kicsit a sarkain, ahogy figyeli. Rágózik és a kulcsaival molyol. Profinak tűnik egészen addig, míg belé nem csapódik, szinte szó szerint.
– Már azt hittem, átbaszás és készültem hazamenni – vallja be aztán, és Lance citrusos illatával telik meg az orra, mikor a fiú maga után inti.
No problemo – legyint, és a vigyora éles, ragadozó és most valahogy Keith kevésbé akarja pofán verni érte. – Mondjuk ez ilyen top secret dolog, amiről nem beszélhetsz senkinek, különben rád hívom a C.I.A.-t vagy az F.B.I.-t és elvisznek éjszakai sétakocsikázásra, de nah! Élvezni fogod.
Keith hite igencsak meginog és kételkedik benne, hogy fogja, de szeretne hinni Lance-nek, szeretne bízni abban, hogy ez a nap jó lesz, és megérte felkelni, és megéri majd később bemenni a sushibárba is. Nos, Lance hátsója eléggé kívánatos a szűk nadrágban, ami azt illeti.
– Egyáltalán mi ez a hely?
– Lőtér – feleli halál nyugalommal, és úgy csippantja a kártyáját, mintha mindennapos lenne, hogy ilyen helyekre jár. – Igazából nem szabadna, hogy csak úgy ide gyere, de... Pidge segített bejutni és lezsírozni, meg itt legalább kettesben lehetünk.
– Szóval beszélni akarsz velem – szusszantja Keith, és zsebre dugott kézzel figyeli, ahogy Lance felcsattintja a kapcsolókat.
Sápadt fényű, komoly helyiségben vannak, sokkal inkább boncolhatnak itt hullákat vagy kotyvaszthatják egy zombiapokalipszis hozzávalóit, mintsem szórakozásból lövöldöznek élettelen dolgokra. Oldalt a falon fülvédők vannak felakasztva, a lövőállások sötéten ásítanak felé és majd összehugyozza magát, mikor Lance a derekához érinti az ujjait.
– Másra számítottál? – kérdezi, és a hangjában bizonytalanság bujkál. Csalódna, ha azt mondaná, igen. – Nem muszáj maradnunk.
– Szopatsz?
– Hááát...
– Baszki. – Meglöki a vállánál, és futólag körbenéz megint. – Hogy jutottunk be? Várj, betörtünk az F.B.I.-hoz?
– Azt azért nem. Pidge meghackelte a rendszert. Csak nekünk, csak most. – Széttárt karokkal körbefordul, a nevetése visszapattan a falakról, és Keith ekkor dönti el magában, hogy Lance valószínűleg veszélyes. Vagy veszélyesebb, mint látszik. – Van úgy egy óránk. Csak te meg én. Szeretnél lőni?
– Ühüm – biccent csak, és úgy követi Lance-t a lövőálláshoz, mint kacsamamát a fióka.
A fiú a kezébe nyom egy fülvédőt, sajátját a nyakába akasztja, és felemel a pultról egy karcsú, fényes pisztolyt. Kellő profizmussal tárazza be, és Keith szemöldöke a műholdakig szalad a mozdulattól. Emlékezteti magát, hogy ne felejtse majd el megkérdezni, hogy minden randiját ide szervezi-e. És mindenki elsőre eldobja e a fehérneműjét, vagy néha végignyal e a stukkeren a biztonság kedvéért. Szent meggyőződése, hogy igen, vagy legalábbis az ő lenyűgözésére végignyalhatna rajta.
– Gyere ide! – Lance felé nyújtja a kezét, megmozgatja az ujjait és amikor odalép, a fülére igazítja a fülvédőt.
Felmutatja neki a hüvelykujját, bár szinte biztos benne, hogy legfeljebb tompítja a hangokat és nem szigetel teljesen. Lance elkapja a csuklóját, maga elé penderíti, egyik lába a külsőcombjának feszül, másik a lábai között és Keith arca lángol, mint a toszkán naplemente. Keze felfut az oldalán, az ő kezét is a fegyverre húzza, ujjai összesimulnak az övével, a lélegzete a hátának feszül és Keith együtt sóhajt vele, mikor arcát az arcának simítja.
– Koncentrálj a célra – suttogja, és Keith arra gondol, hogy ez lehetetlen, amíg a térde a lábai között van és a nyakába szuszog. Lance lufit fúj a rágójából és szórakozottan csattintja szét a fogaival. Az élet mentaillat. – Nem gáz, ha nem megy elsőre telibe, azt olvastam, vannak akik soha nem találják el még csak a fekete mezőt sem.
– Telibe, huh? – motyogja, és érzi, hogy a másik megrázkódik az elfojtott nevetéstől.
Aztán a következő sóhajjal a pisztoly felfelé ránt, visszacsap, a hang tompa és mesterséges, aztán már csak a cél libeg előre-hátra a becsapódás erejétől. A találat ott remeg a fekete mezőben, ha ez élesben megy, minimum nyakon lövi az áldozatát. Nyakon. Mekkora szarság már. És különben is gusztustalan geci dolog nyakon lőni valakit.
– Szép lövés, mullet – suttogja, és Keith kicsit gyomron könyököli. Szándékosan.
A következő három találat szinte az első mellé érkezik, könyörtelen precizitással, az ötödik már súrolja a középső mezőt és az utolsó tökéletes headshot, amit Lance éles füttyentéssel jutalmaz, kiveszi a rágóját és hagyja, hogy Keith megforduljon a karjaiban.
A tekintetével simogatja, az egész annyira szappanoperába illő, hogy szinte okádnia kell tőle, és mégis jól esik Lance kék pillantása az arcán, ahogy a száját mustrálja, az orrát és már csókolja is. Forró és kívánatos és elégtétellel konstatálja, hogy mikor az ajkai közé nyal, Lance térde megroggyan. Tenyere a tarkóján, ujjai az ágyéka fölött, közelebb rántja magához, a nyakába csókol és hallgatja ahogy zihál, miközben a csípőjét a combjának dörzsöli.
– Felizgat, hogy egész jó találatokat adtam le? – kérdezi a bőrétől, és a vállába harap, mikor Lance becsúsztatja a kezét a nadrágjába.
– Az izgat fel, ahogy pisztollyal a kezedben kinézel – pontosít a fiú, és előre löki a combját, amitől Keithből felszakad egy nyögés. – Van nálad gumi?
– Ühm... nincs?
– Hát nem baj, akkor maradunk a magányos tinik jól bevált ősi módszerénél – vigyorog rá, és a fémpultnak löki Keitht. – Vagy... kölcsönszopás visszajár... Melyikhez van kedved, hm?
– Az ilyen hülyeségeidtől lankadok le, szóval perpillanat megütni téged – vallja be, de azért csókra rántja Lance-t.
– Minden randin ezt csinálod? – kérdezi Keith, és hagyja, hogy Lance az alsógatyájába nyúljon. A keze hideg és száraz. – Minden sráccal?
– Meg lánnyal – vonja meg a vállát, és ő legszívesebben állba rúgná. Kétszer. Valami Chuck Norrisos pörgőrúgással. – Amúgy nem. Ez egyszeri eset.
– Nem fogok... Ez a hely be van kamerázva, nem?
– Hát, gondolom. A balesetek miatt, tudod, hogy vissza tudják nézni a részleteket meg minden.
– Menjünk – kéri egészen halkan, és a mellkasánál eltolja magától, miközben megigazítja a pólóját és feljebb rántja a nadrágját.
– Most mi van? – kérdezi, és a hangja éles, csattanó, ahogy a karjával megállítja. Mekkora köcsög.
– Hahó, kamerák! – mutat rá, és eltaszítja a karját. A kilincs szinte forró az ujjai alatt, a nap elvakítja, és Lance két lépéssel beéri, mert a lábai olyan hosszúak, mint egy kibaszott gólyának. – Nem akarom.
– Oké, semmit nem kell, amit nem akarsz – szögezi le Lance, és kártyával zárja be maga mögött az ajtót, pont, mint mikor bejöttek. – Ez egy randi, oké? Randi. Jól érezzük magunkat, megismerjük egymást, ilyenek.
– Akkor mondd el, honnan tanultál meg lőni – vágja rá, és szembefordul vele, hogy a szemeibe nézhessen.
Cuba es in lugar peligroso – feleli egyszerűen. Csak egy puha érintés a karján, a kézfejével simogatja bocsánatkérően. Mintha bármiért is vezekelnie kellene. – Meg apuval gyakran lövöldöztünk sörös dobozokra a kertben, csak úgy, aztán meg behúzott nyakkal hallgattuk anyu fejmosását. Nem akarod tudni, milyen, mikor egy középkorú nő spanyolul üvöltözik veled.
Jó hallgatni, ahogy beszél, hogy annyira hiányzik neki az otthona, hogy mikor a családjáról beszél, kiélesedik az akcentusa. És Keith gondolatban egy olyan mexikói sztereotíp bajszot kanyarít az orra alá és megtoldja egy olyan sierrás piros szombréróval is. Őszintén, el tudná viselni, hogy hajnalban szerenádozzon az ablaka alatt, de ezt sosem fogja az orrára kötni. Érthető okokból.
– … és akkor gőzölt be igazán, azóta se hallottam úgy ordibálni – fejezi be a mesélést, és Keith képtelen felidézni, miről is beszélt, szóval csak bőszen helyesel, és állával az egyik utca felé int.
– Mit szólnál valami hideghez? – kérdezi, és hagy időt, hogy Lance is észrevegye a limonádét áruló kislányt.
Annyira kertvárosban vannak, hogy az már undorítóan balzsamos. És totálisan Született Feleségek, a kurva életbe is. Vagyis Született Férjek, merthát... ugye. Kivéve persze a kompromittáló hullát meg azért félre se kefélnek, nem mintha lenne értelme, elvégre nem is járnak vagy ilyesmi. Vagy tudja a fasz.
Szóval Lance egy víziló kecsességével és bájával vág át a gyepen és a kövesúton, az arcán a legelbűvölőbb mosolyát viseli és olyan laza spanolós mozdulattal hajol a kislány felé, hogy Keith biztos benne, érti a dolgát. Nehogymár!
Végül két közepesen húgymeleg, áztatott pelenka ízű limonádéval gazdagabban hagyják ott a kislányt, akinek így utólag is túl sok pénzt csúsztatott a dobozába. Ha úgy vesszük, Lance is ebből él, cseles koldulásból, pedig egyáltalán nem ezt érdemli, sokkal inkább egy lemezszerződést valami nagykutyánál, aki már immunis arra, ha a seggét nyalják és az igazi tehetségeket keresi. Vagy kétmilliós feliratkozást YouTube-bon, ahonnan mindenki illegálisan lekonvertálja a vadiúj albumukat, de azért eljárnak a rögtönzött koncertjükre bugyikat meg plüssöket hajigálni.
Lance-nek így kéne élnie.
– Régen a
hermanám is csinált ilyet – meséli, és a tenyerébe gyűri a poharat. A fehér műanyag recseg az ujjai közt, mintha az ő gerincét ropogtatná. – Csak anyu lebeszélte.
– Végül is érthető – bólint rá, és végigcsorog rajta a kétségbeesés, mikor Lance az ujjai után tapogatózik. Egyre biztosabb benne, hogy ki fogja herélni, optimálisan kasztrálja, belöki egy csapat dühödt habzószájú apáca közé vagy valami. Mondjuk azok talán még értékelnék is. Talán.
– Meddig érsz rá? – kérdezi Lance, és összeakasztja a kisujjukat. Várakozóan fürkészi az arcát, és a kék szemeitől Keith legszívesebben állon könyökölné.
– Úgy terveztem, hogy még zárás előtt benézek a Marmorába – vonja meg a vállát, és nem akar arra a faszcibáló bandára gondolni ott bent. – Miért, mire gondolsz?
– Hát, felmehetnénk hozzánk, és megmutogatnám a bélyeggyűjteményem meg ilyenek.
Muszáj nevetnie rajta, a limonádé ki is löttyen és inkább a természetnek adja az egészet. Hagyja, hogy Lance vezesse, a környék egész csendes a körülményekhez képest, valahol egy csecsemő bömböl, a távolban rendőség szirénázik és mindenhol beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés.
És a lakás maga olyan kis nyomorult, hogy már-már késztetést érez arra, hogy örökbe fogadja Lance-t és odaköltöztesse a szobájába egy kartondobozba. A falak ízléstelen kanárisárgák, a bútorokat úgy kukázták valahonnan és mindenhonnan árad a dezodor- és romlott kajaszag.
– Hello, te a sushi-srác vagy, ugye? – Keith szinte átlép egy asztrál síkra ijedtében, egyáltalán nem vette észre Hunkot, Lance zenészpajtiját. – Hunk Garret.
– Keith. Kogane.
– Tudom, haver – ragyog rá Hunk, és Keith valahogy nem tudja utálni. – Elég sok mindent tudok rólad.
– Ööö... aha – bólogat, és megperdül,hogy Lance-re nézhessen magyarázatért, de a fiú csak feltartja a kezeit.
– Hárítok minden felelősséget! – jelenti ki, aztán körbemutat. – Izé... én... gyorsan összerámolok néhány szart, addig csak... érezd magad otthon.
Azzal eltűnik egy tömörnek látszó, de nem berúghatatlan ajtó mögött. Tíz perc. Ennyit kell kínkussban töltenie Hunkkal, mert nem tud semmit hozzáfűzni a fiú Pókember képregényéhez, nem beszélgethetnek kiscicákról vagy a zenéről sem. Szóval Keith megvárja, míg Lance visszaér és berángatja a szobájába, és az egész csak egy egészen kicsit olyan, mint egy ősemberes asszonyrablás. Éppen nem veti a vállára és veri el a seggét.
– Hé, hé! Hé! – neveti, mikor becsukódik mögötte az ajtó, és Lance máris a kemény fának löki, az ajkaira hajol, a szájába szuszog, hogy végül a nyakát csókolja.
És Keith kezei a tarkóján, a hajában, a könyökeivel fogja közre és egyik térdét egészen a derekáig húzza, ahogy a fülébe leheli a nevét mielőtt ráharapna.
– Van gumi a... – kezdi, és az éjjeli szekrény felé mutat, míg hangosan visszanyeli a mondatot.
Keith végigfuttatja tenyereit a hasfalán mielőtt elengedi, de kíváncsian indul meg az ágy felé.
Majdnem elcsúszik Lance papucsában, szóval térdre huppanás közben húzza ki a fiókot és turkál benne. A síkosítót az ágyra dobja, csak át a válla fölött és a gumik közé markol, ízesített, spermaölős, nyilván a csajoknak és az unalmas sima. És aztán meglátja....
– Annyira sportlövő vagy, hogy még az ágyban is? – csipkelődni akar csak, egy kicsit szóban tökön rúgni, de Lance hangja egészen közeli, aztán már karolja is a mellkasát és a tarkójára csókol.
– Az nem töltény. – Az ajkai a bőrén és érzi, hogy mosolyog. – De kipróbálhatjuk, ha szeretnéd.
Úgy dobja el a kis vibrátort, mintha szifiliszt kaphatna tőle és a tenyerét Lance oldalába dörzsöli, a pólójába.
– Fúj!
– Nyugi már, teljesen tiszta.
– Továbbra is: fúj.
– Hé, tök praktikus. Kicsi, önmaga álcája és USB-ről tölthető. USB-ről!
– Nem győztél meg.
És az arcát az arcának simítja, ujjai a pólója alatt, a nadrágja szegélyénél és Keith levegő után kap, mikor benyúl alá. Hagyja magát az ágyra hengeríteni, hassal a matracnak, és az ágyneműbe tép, mikor Lance végigcsókol a csigolyáin, a derekán és a fenekén. Megemeli a csípőjét és belesimul az ajkai érintésébe, szédül és lebeg és zsibbad.
– Hé, rajtad még ruha van? – hökken meg, mikor sután átles a válla felett, a csapzott hajtenger felett.
– Csak volt. – És már vetkőzik is, Keith az oldalára hengeredve figyeli, ahogy nyújtózva kibújik a felsőjéből és lerúgja a nadrágját. – Na, ne csalj! Előbb még nem így voltál.
Szótlanul felé nyújtja a karjait, egy végtelenül benntartott lélegzet és mikor Lance végre megcsókolja, átfordítja magukat. A combjaira szorít a lábszárával, úgy ül fel a csípőjén. Lance gyönyörű, mint azok a pisilős szobrok, gyönyörű, mint a csillagok, mint egy részeg pillanat és ő most így akarja vele, mocskosul, úgy, hogy nézheti közben.

4 megjegyzés:

  1. Hu, basszus ez csak, azta. Ez valami fantasztikusan jo volt����. Nem tudok mást mondani(írni xD) várom a köviket��

    VálaszTörlés
  2. Öeeehh, ez miért ilyen jó? Mármint itt ülök, kint tombol a winter is coming, és mégis olyan, mintha érezném Phoenix hőségét, meg hát a fiúk... Érted :3 Köszönjük meg a töltényt az Ann Summersnek xD The ultimate weapon! XD Szóval csak várom a folytatást, és sok hajrá hozzá~~~ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát pont azért van, hogy ebben a cudar zimankóban (höh, figyeled, milyen szavakat tudok xD) legyen egy kis melegség. Már mint a fiúkon kívül :3 Az Ann Summersnek meg neked, amiért beszéltél róla nekem. Lance köszöni~ (meg én is xD) Headshot for Keef... javagyis...
      Nagyon-nagyon köszönöm~~ <3

      Törlés