Abrázame /5.~

...és már az sokkal intimebb, hogy csak nézi, mint bármi más, amit tehetne vele...

Valamikor éjszaka felébred arra, hogy kisüti a szemét a fasiszta fényszennyezés és, hogy a matrac üres mellette. Arra gondol, hogy milyen gyökér anyámkínja, töketlen fasznak kell lenni ahhoz, hogy valakinek kettő, azaz kettő darab randi kelljen egy egy éjszakás kalandhoz. Ami amúgy eszméletlenül jó volt, mármint Lance minimum egy pornósztár az alapján, amit a csípőjével művel, hát még amit az ujjaival... De már nincs sehol.
Aztán valaki lehúzza a vécét, és Keith felül az ágyban. Lance bőre egészen furcsa szürkés-kék az éjszakai fényekben, a bordái kiugranak, akár xilofonozhatna is rajtuk, a combján ott, ahol elérte, három rövid karmolásnyom és még lankadtan is igazán gyönyörű, annyira, hogy meg kell nyalnia a szája szélét. Ez reflex, egyáltalán nem akaratos, de bassza fasz. Lance mégis rámosolyog és a nadrágja kupacára dobja a mobilját, amit szorongat.
– Az minek? – kérdezi Keith, és felé nyújtja a kezét.
– Nem akartalak felébreszteni azzal, hogy a kapcsolót keresem – mondja, és leül elé, a haja egészen kócos és hagyja magát hátradönteni, ahogy Keith csókra hajol. – Vakuztam.
– Ügyes. Már azt hittem, leléptél – meséli, és a belsőcombjára simít, ahol a bőre forró és puha. – Csak úgy, egy szó nélkül.
– Majd reggel – közli nevetve, és halkan sóhajt. – Búcsúzóul azért ráverek a fehér kis seggedre még.
Belészakad a nevetés, mikor Keith a kulcscsontja alá csókol, aztán a bordáira egyenként és a nyelve hegyével érinti a hasfalát, át a köldökén. Érzi, ahogy Lance begörbíti a lábujjait a lábszárán, és elmosolyodik.
Az arca vörös, mikor végignyal rajta teljes hosszában, és a lábait a vállára húzza, megemeli a csípőjét mielőtt a szájába venné. A haja az ölét és a combját söpri, és a visszafojtott nyögéstől azonnal merev lesz. Lassan mozog rajta, a nyelve incselkedő és forró és felnéz rá közben, egyenesen a szemeibe.
Kicsit obszcén, de magához kell nyúlnia közben.
Nem akarja lenyelni, de kiköpni túl kínos lenne és nem használ kukás zsákot.
– Maradj reggelig – kéri aztán, hallja magán, hogy a hangja rekedt-karcos, és csak a hátát nyomja Lance-hez, mikor visszaheveredik a matracra.
– Én... nem is akartam... – motyogja kielégüléstől kótyagosan, és magára húzza a vékony takarót.
Keith még rengeteg kérdést akar feltenni, például Lance-nek arról, hogy mi lesz holnap vagy holnapután vagy azután, és magának arról, hogy mi volt ez a heveny szopási kényszer, ami úgy elkapta, mint madarat az influenza. Helyette csak figyeli a falat, amit megvilágít Lance kijelzőjének villogása. Ő is a köcsög sonysok közé tartozik.
Reggel nélküle ébred, egy percre elhiszi, hogy álmodta az egészet, de az ágynemű kényelmetlenül dörzsöli, és ez emlékezteti, hogy meztelen. Már korán faszrohasztó meleg van, a lába a takaróba csavarodik és elfeküdte a vállát, ami most zsibbasztóan szúr, szóval inkább feltápászkodik, és úgy érzi magát közben, mint egy farba lőtt tehén. Biztos szexi látvány, mint ahogy az is, ahogy fél lábon egyensúlyozva, kisebb kilengésekkel magára rángatja a pizsamanadrágját. Mielőtt kilépne a szobából visszanéz és az alsó ajkát rágva megállapítja, hogy az ágynemű olyan, mintha kölcsönadta volna egy pornófilmhez. Vagy sokhoz. Egyszerűbb és logikusabb lenne elégetni, mint kimosni.
Megcsapja a sülő tojás illata, már hallja is a sercegést és egy halk szisszenést, Shiro nem szokott reggelit csinálni, talán még itthon sincs, szóval először csak óvatosan les ki az ajtó mögül. Konkrétan beléfagy a szar a heveny huszonnyolc fokban, mindenre fel van készülve, csak erre nem. Betörőkre, akik kötényt ragadnak és felzabálják a hűtőt mielőtt agyonvernék őt álmában, házimanókra, törpékre, Shiro exbarátnőire, Mattre, aki már szinte az előző kategóriába esik... bármire, csak arra nem, hogy Lance egy szál faszban tojást süssön a felkelő nap és a neoncső fényében. A bőre tejkaramella színű és hibátlan, a vállán néhány szeplő sötétlik csak, mint a csokiszórás és lágyan ringatja a csípőjét a tűzhely előtt, miközben halkan énekel, a hangja dorombolás.
...Y te quiero decir...
...Que no siento solo, tengo mi familia aquí...
…tengo ganas de vivir...
Szeretné tudni, miről szól a dal, de szeretné tovább hallgatni, örökké hallgatni, ahogy spanyolul formálja a szavakat. Kicsit olyan, mintha sürgősen szüksége lenne egy logopédusra, de még ez is jól áll neki.
– Szeretem, amikor nem értelek – suttogja végül, mert csak ennyire futja, és elrugaszkodik az ajtókerettől, megindul felé.
– Nem mordoriul beszélek, ez csak spanyol. – A hangjában nevetés cseng, és kicsit felszisszen, mikor az olaj a bőréhez ér.
– Pedig te vagy a legszexibb nazgul, akit valaha...
– Elcsábítottál? Leszoptál az éjszaka közepén? – találgat kedélyesen, mire Keith fülei elvörösödnek és azt kívánja, bárcsak leharapta volna a farkát az eset közben. – Köztünk legyen szólva, remélem, nem sok nazgul ismerősöd van. Nem mintha lenne nálam bármiféle gyűrű, de érted.
– Menj már! – Megenged magának egy rövidke horkantást, egy lomha he-hét és éppen hogy megérinti a kis mélyedéseket Lance derekán, mikor nyílik az ajtó.
Hiába rántja el a kezét, az arca olyan színű, mintha allergiás lenne az életre, a mozdulat, amivel hátraugrik felborít egy széket és csikordul a csend, amikor Shiro végigméri a seggpucér Lance-t.
– Szép. – Ennyit mond csak, nagyon lassan szinte szarrá rágva a szót, aztán elkapja Keith pillantását, és hozzáteszi: – Ugye a szobámban nem?
Keith egy jajistenem kíséretében nyüszítve temeti a tenyereibe az arcát, Lance vigyora töretlen, és egyetlen mozdulattal megfordítja a tojásokat mielőtt megpörgeti a kezében a kis lapátot.
– Szalonnát? – kérdezi, és halál laza, és Keith meg fogja ölni érte.
– Nem kösz, ettem Alluránál – legyint amaz, és valamiért együtt osztoznak Lance lelkesedésében. – Ehh, hát... akkor magatokra is hagylak titeket, majd... takarítsatok fel. Magatok után.
Keith érti a célzást, és igyekszik elérteni, míg Lance hanyag piruettel porciózza az adagokat. Már akkor látja, hogy nem fog tudni annyi kaját betermelni, de ráhagyja és elmerül a vazelines pillanatban, ami rózsaszín, pufi, puha és sokkal inkább hasonlít egy unikornis seggére, mint az általános érzelmi palettájára.
– A'arf füfödn'? – kérdezi Keith tele szájjal, és érzi, hogy a tojásfehérjétől fénylik a szája, de nincs elég vér a pucájában, hogy megnyalja. Aztán, mikor lenyeli a falatot, megismétli. – Akarsz fürödni?
– Aha, csak így gyorsban – bólogat, és úgy lapátolja magába az ételt, mint rabszolgák a vonatszenet. – És, ha adsz kölcsöncuccot, lesz alkalmunk újra találkozni.
Persze, hogy muszáj kacsintania hozzá, mire Keith ujjai reflexszerűen szorítanak rá a villája nyelére. Csúnya halál, de megérdemelné. Végül visszadobja az evőeszközt a tányérra és csikorogva kitolja magát a székkel. Egy csúcsragadozó sebességével és eleganciájával masírozik be a hálóba, előrángat egy közömbös tengerészkék nadrágot és egy fekete pólót valami muaj thai klub logójával. És mielőtt visszaindulna megkapaszkodik a szekrény kilincsében, mert eszébe jut Lance, ahogy rá vár a fürdőben a fregoli alatt, Shiro és az ő száradó gatyái alatt, anyaszülten. Szinte beleszédül a fantáziába, mert annyira könnyű volt azt állítania, hogy elég egyetlen éjszaka és semmi más, aztán megkapta, és most már mindenre szüksége van.
Lance halkan dúdol a fürdőben egy Michael Jackson számot, az ütemet a zubogó víz adja neki és Keith biztos benne, hogy csinálja azt a farokmarkolós moonwalking dolgot is. Az ajtóra fekteti a homlokát, mélyeket lélegzik és hunyt szemmel figyel a kis rekedt zöngékre, a karcra a hangjában.
– Ha a pasidat kukkolod, ajánlom a kulcslyukat, azzal többre mész. – Shiro hangja kiugrasztja a gatyájából, de mikor hátrafordul a férfi vigyorog rá, és a vállát dörzsöli. Keith arca árulkodó pipacsszínű.
– Nem kukkolom, csak... viszek neki ruhát – mondja, és megemeli a gombóccá gyűrt ruhákat, miközben a másik felé bök az állával. – Fáj?
– Nem vészes, szerintem csak megerőltettem – feleli és hosszan szusszant. – Amúgy nem láttad a pendrive-om? Tudod, amire a dolgozatot mentettem a kvazárokról Mattnek. Volt rajta egy csomó cucc meg Allurának kellenének a képek a múltkori falmászásról.
– Nincs Mattnél, vagy valamelyik fiókodban? – kérdezi, és az arca megnyúlik, ahogy elfojt egy ásítást.
– Amúgy hallottam hírét, hogy összebalhéztál Kolivannel, és nem mondanám, hogy büszke vagyok rád, de az a hely szörnyű volt. Viszont legalább kifizettek, és...
– Figyu, keresni fogok mást, nincs gáz.
– Kolivan amúgy nem mondta, hogy kirúgott, és azt mondta, hogy a hisztid nem minősül felmondásnak – magyarázza, és a gőzt okádó kávéfőzőre les a válla fölött. – Meg még mondott mást is, de azt nem fogom elismételni. Bocs.
Keith biccent rá, hogy érti, és figyeli Shiro hátát, mikor elfordul és a konyhába szökken két gazellalépéssel. Ha nem akarna az űrbe utazni, lehetne belőle balerina. Vagy nem. Mindenesetre száműzi őt a gondolataiból és megmarkolja a kilincset. Az ajtó könnyen nyílik, és hirtelen egy disney mesében érzi magát, amiben a hercegnő végre találkozhat a herceggel. A backstage-ben. Vagy ők a kibaszott Kishableány ratyi pornóváltozata.
Ugyanis Lance hunyt szemekkel fekszik, sőt fetreng a kádban. A végtagjai végtelen hosszúak és felcsapva a kád peremére, a medencecsontja kiálló és annyira selymesen feszül a bőr a csontra, hogy Keith a lábujjáig bizsereg belé, a hasa lapos és még emlékszik, mennyire kemény, a bordái ketrecként feszülnek, egyenként sorra veszi őket, megszámolja, figyeli a légzését és azt, ahogy a szeplők, amik rengetegen vannak a kulcscsontja alatt, eltűnnek a barázdákban. És a kisujja érintésért bizsereg, ahogy ott áll fölötte és már az sokkal intimebb, hogy csak nézi, mint bármi más, amit tehetne vele.
– Öhm... itt a ruha – mondja, és idegesen megnyalja az ajkait, miközben a cuccokat a mosdókagylóba dobja. – Használhatod a törölközőmet, Allura is szokta Shiroét, úgy értem...
– Oké, nyugi már – sóhajtja Lance, és csobbanva ficereg, hogy a peremre tudjon könyökölni és ráhajthassa a fejét. Onnan nézett fel Keithre, akinek ettől bukfencet vetett a gyomra. – Be is ugorhatsz.
– Nem, olyat nem kéne csinálnom.
– Szóval te is olyan srác vagy, aki megragadt a csak ágyban verziónál. Értem – vágja rá, és az ujjairól vizet fröcsköl felé.
Keith a mosdókagylónak dől, és belülről rágja a száját, hogy ne mondjon semmit, amit később, vagy akár azonnal megbánhat. Megint csak Lance-re mereszti a szemeit, az új testhelyzetében tisztábban kivehetőek a karizmai és a válla csontos íve.
– Holnap van kedved elmenni valahova? – fűzi tovább Lance, és már a hanghordozásából tudja, hogy szar ötlet.
– Hova? – kérdez rá azonnal, és összefűzi karjait a mellkasa előtt. Csak remélni meri, hogy az arca annyira szkeptikus, mint szeretné.
– Nem t'om, valami rendes randira, hogyööö... hát, hogy, tudod, tisztességesen csináljuk, ahogy meg van írva meg inden.
– Randi? – A szemöldöke olyan magasra szökött, hogy szinte már pályára állt a feje körül.
– Aha. A kaja már kilőve, a zenés este úgyszintén, szóóóóval... mennyire célzol jól? – Ha ez most célzás arra, hogy kiviszel az erdőbe egy puskával, és egymásra fogunk vadászni, akkor most mondom, hogy leszúrlak mielőtt felvehetnéd a szappant.
– Csak szeretnéd, hogy felvegyem – kacsint rá, és hozzá csettint a nyelvével. – Amúgy nem. Valami legálisabbra gondoltam.
– Hát jól van.
– Király, imádni fogod!
És Keith őszintén reméli, hogy úgy lesz. Még akkor is ebben hisz, mikor kikíséri Lance-t és bénán toporognak az ajtóban. A műanyag szatyor zörgősen verődik a lábszárának, benne a ruhái, egyik keze már a kölcsönnadrág zsebében és Keith érzi, ahogy végigmustrálja egészen a haragos lila szívásfoltig a nyakán. Aztán Keith egészen kicsit megemeli az állát, csak annyira, amennyire Lance leszegi és az ajkaik puhán találkoznak, csak kóstoló az egész. A fiú hosszú ujjai incselkedve cirógatják meg az oldalát, és ő belekuncog a csókba, miközben a barna tincsek közé túr a kezével, amivel nem Lance csuklójába kapaszkodik.
– Akkor holnap rád írok, hogy mi legyen – közli, és nagyot nyel, amikor hátralép.
– Oké, az jó lesz – biccent, és képtelen megállni, közelebb lép, tenyér a tarkón, ujjak a hajban és fogak koccannak fogaknak, ahogy csókra húzza.
A nyelve a nyelvén, a szája forró és kicsókolt és lustán majszolja a küszöbön, mert most elég ennyi. Csak ennyi.