-- vagy egyszer belehalunk /1.~

PUF modern!AU, Boréb/Csernő.
Korhatár: 16-18
Én ezt amúgy szét se akartam bontani eredetileg, de a fiúk csak nem bírnak magukkal. Ebből következik, hogy minden kizárólag az ő hibájuk. (Főleg Gerébé)
A címadó dal a {Mi vagyunk a Grund!} igen, a musicalből.
Amúgy még mindig nem vagyok vicces.

Jó olvasást~

Boka János enyhén felvont szemöldökkel figyelte, ahogy Csónakos Piros Aranyat evett. A tubusból, magában. Már-már fontolgatta, hogy rákérdez a dologra, talán Cseléhez volt köze és a béna fogadásaikhoz (kizárólag cigi és olcsó sör lehetett a tét, bár egyszer Csónakos isten tudja, honnan, előkotorta a régi tazóit. Kétszer is megvolt neki Charizard!), vagy Ernőhöz és valami egészen megmagyarázhatatlan dologhoz.
– És Ernő ezek után még hajlandó csókolózni veled. Kész rejtély, miért – mormolta Geréb, és megnyálazta az ujját mielőtt lapozott.
Boka lapockája megfeszült, ahogy visszafojtott egy esetleges riposztot, és fészkelődött kicsit a vállán. Lábaikat összeakasztották, Dezső térdhajlata melegen, bizsergetőn simult a térdére és őt elöntötte a kankalinillatú szeretet.
A pillanat varázsát megtörte a fröcsögő hang, amivel a Piros Arany kilehelte a lelkét, és András feszült türelmetlenséggel dobta a kukába a tubust. Ide-oda mászkált az amúgy is szűkös konyhában, már legalább a negyedik szál cigijénél tartott, és Geréb egy ponton megjegyezte, hogy rákot fog kapni, mire Csónakos kis híján kiütötte.
Ernőre vártak, hogy elmehessenek egy elsőre kínos felhangú dupla randira, bár a társaság fele meglehetősen konszolidálatlannak tűnt (János szerint). A fiú most sötét farmerjébe törölte a tenyereit, és szinte kitépte János kezéből az olcsó dohányt.
– Igazad van, baszod, nem te tehetsz róla, hogy Boka csak azért van veled, mert nincs semmi ízlése – vágott vissza, bár nem lett olyan éle, amilyet szeretett volna.
– Köszönöm, Bandi – prüszkölte az említett, és közelebb húzta magához a hamutálat. – Amúgy egész jó könyveket olvas. Gyanús, hogy van ízlése.
– Nem tudom, volt-e már olyan érzésetek, hogy belecsöppentetek egy nagyon hülye beszélgetésbe csak azért, mert a srác akivel jártok rávett titeket valami faszságra?
– Célzol valamire, Dezső?
– Ugyan, János. Csak az iránt érdeklődtem, miért is engedjük mi be egyáltalán.
– Mert a barátunk, és szeret minket.
– Lószart! Csak csekkolom, hogy megjött-e már a józan eszed, papuskám!
János és András összenéztek, a kimondott szavak mögöttes jelentése perzselte a levegőt, és a parázs hosszan szikrázott, mikor Boka a dohányba szívott. Csónakos azóta járt át hozzájuk két-háromnaponta, hogy János először hívta fel az éjszaka közepén.
Voltak napok, szörnyű, sötét napok, mikor Dezső feje fölött összecsaptak a hullámok, és nem lehetett kirángatni az ágyból. Mikor görcsösen szorította Boka kezét, és némán zokogott, pedig semmi oka nem volt rá. Mikor addig nem volt hajlandó enni, míg rosszul nem lett, és a másik hasztalanul próbált bárhogyan segíteni rajta.
Aztán egyik este megpróbálta megölni magát, János meg Csónakost riasztotta, aki a kórházban és még millió más helyen, milliószor ecsetelte, hogy miért kéne szakítania Gerébbel. Elmagyarázta, hogy nem szabadna, kurvára nem szabadna lelkiismereti kérdést csinálnia a dologból meg, hogy Geréb előbb-utóbb magával fogja rántani, vagy össze fogja törni. De Boka nem mehetett. A fiúnak szüksége volt rá, a tulajdon szülei aberráltnak nevezték, és az apja azonnal kirakta otthonról, mikor előbújt.
– Faszommááááár, nem bírom! – harsogta Bandi, és belecsavarta a csikket a hamutálba, amit még Kolnay lopott egy buliban, és, amit képes volt elvinni ajándékba a lakásavatójukra. Nászajándéknak nevezte. – Ha ezek a köcsögök megint túlóráztatják, feldugom a seggükbe a Lánchidat.
Geréb óvatosan elhúzódott Jánostól, az Amerikai Istenek egy, még egészen normális állapotú példánya hangosan puffant az asztalon (a könyvet még Bokától kapta születésnapjára), és kinyújtózott. A gerince vészesen ropogott, aztán a telefonjára sandított. Kylo Ren volt a háttérképe.
– Ha kerestek, a klotyón leszek. – Azzal felállt, és János sötét hajába túrt, homlokon csókolta, keze a tarkójára siklott és megcsipkedte a bőrét.
Csónakos jelentőségteljes pillantást vetett rájuk, elhúzta a száját és vágyakozva sandított a kávéfőző felé. A készüléket még Csele égette le, s odáig rendben is voltak, hogy megpróbálta megjavítani, de Andris egy idő után megunta, áramtalanította, mielőtt Csele megölte volna magát vele és maga nézett utána a problémának. A kávéfőző javíthatatlannak bizonyult, Geréb pedig magából kikelve eskette meg a fiút, hogy még kavarós kávét se csinál soha, amikor a lakásukban van.
– Jaj, a fürdőben van aaa... az izém... – hadarta Boka, és lassan betolta a széket. A fülei a pipacspiros egy egészen érdekes árnyalatába mélyültek, és, ha nem lett volna teljes mértékben buzis, Csónakos még aranyosnak is titulálta volna így.
– Te kis ribanc – vágta hozzá végül vigyorogva.
– Hé, ő volt nekem az első!
– Ja, az első, aki átbaszott.
– Hát ezt azért nem mondanám.
– Én a helyedben ugyanúgy megcsaltam volna az exével.
– Én nem...
– Persze, el is felejtettem, te vagy Szent Életű Cöliboka János, akit még Áts Feri se tudott megfektetni.
– Hát az Áts Feri meg főleg nem! Az egy ribanc.
– Na, de papuska!
Bandi teátrálisan a szívéhez kapta a kezét, és összenevettek. Aztán előzékenyen legyintett, útjára engedve Bokát, aki rögvest Geréb után kanyarodott.

Csónakos egyedül maradt a szolid tojássárga konyhában, a haldokló cserepes fűszernövények kussolva figyelték, hogy azon vacillál, rágyújtson-e még. Még a nyelvén érezte az előző szál keserű zsibbadását, szinte érezte, ahogy az erei sikoltva szűkülnek be és enyhén remegett a keze, de úgy érezte, belebolondul a várakozásba.
Ernő, Ernő, Ernő, Ernő...
Ha Jánosnak nem jelentene annyit, feszültséglevezetésként behúzna egyet Dezsőnek. Még szívességet is tenne neki, ha átrendezné az arcát. Végül a kaputelefon vetett véget a Hogyan Belezzük Ki Módszeresen Geréb Dezsőt haditervnek.
– Keféljetek nyugodtan, cicukáim, nyitom! – rikkantotta, és fülig érő vigyorral az ajtóhoz perdült.
A lépcsőfordulóban találkozott Nemecsekkel, aki kicsit csapzott volt ugyan, de becsületesen megmosta az arcát és átöltözött. A dezodorja ugyanolyan volt, mint Andrisé, vagy talán pontosan ugyanaz a flakon, a fiú mindenesetre begerjedt tőle, ahogy a nyakába fúrta az arcát. Hallotta, ahogy Ernő motyogva mentegetőzni kezd, és szeretetteljes mozdulattal söpört a szőke hajba. A nyakára csókolt, a válla medrébe és az arccsontjára.
– Kifújnám magam indulás előtt – kérte, és vékony ujjai ráfeszültek Csónakos medencecsontjára.
– Hát, szerintem Bokáék szexelnek, szóval ráérünk.
Ernő elpirult, aztán kihúzta magát és megmarkolta a táskája szíját. – Tudod amúgy, ki cserélte ki kint a nevüket Borébre? A kaputelefonon, úgy értem.
– Csele. Szerinte nagy poén – magyarázta, és megrántotta a vállát. – Geréb szerint is. Boka meg... hát ő Boka, és egy ponton elkezdett magyarázni valamit arról, hogy majd a szomszédok, meg a közös képviselő, de igazából nem értem, mitől van így beszarva. Mármint rendesen fizetik a törlesztőt, a saját kecójuk meg minden szarság, azt csinál, amit akar.
Úgy lökte be barátai lakásának az ajtaját, mintha otthon lenne, kérdés nélkül töltött Nemecseknek kólát. A schweppeses pohár, aminek oldalára gyöngyöző pára tapadt egy szülinapi buli hozadéka volt. Csónakos szomjas pillantással figyelte a torka ívét, az ádámcsutkája rezdülését, ahogy ivott. És hirtelen mozdult előre, kivette a kezéből a poharat, hogy összefűzhesse az ujjaikat. A pólóján keresztül érezte, ahogy a szőke fiú kapkodja a levegőt.
– Mire gondolsz?
– Arra, hogy ezek ketten gyanúsan csendben vannak. Meg arra, hogy vehetnél ki szabit, aztán lemehetnénk Füredre egy hétre. – Hanyagul mondta, de a szemeiben bizonytalanság csillant, és reménykedőn szorította meg Ernő vékony ujjait, aki elgondolkodva meredt valahova András köldöktájékára. Bandi az arckifejezésén látta, mit készül mondani, amit egyelőre képtelen úgy megfogalmazni, hogy ne hangozzon bántóan.
– Nekem... nekem erre most szerintem nincs keretem – mondta egészen halkan, és kerülte Csónakos pillantását. – Mondjuk most nincs suli, de anyukámék...
– Igazából csak költőpénz kell. Csele odaadta a nyaralót, most amúgy is Londonból csapatja az Instát. Az anyjáék meg az olasz tengerparton nyaralnak, asszem.
– Jó, de a vonat? Vagy busz? – kérdezte még, de csapódott a fürdőajtó és előkerült egy kicsókolt ajkú Geréb félrecsúszott pólóban, mögötte egy kócos, kipirult Bokával. A fiúk odaintettek neki, aztán összeöklöztek. János még a vállát is Ernőének koccintotta.
– Az nagy sztori – kezdte Dezső, és a hangján hallatszott, hogy jót szórakozik. – Elkérte az apjától a Passátot azzal a szöveggel, hogy alakulnak a dolgai egy csajnál és nem akar beégni. Szóval mától nekem Enikő vagy.
– Geréb, könyörgöm. Nyomd el magad! – sóhajtotta Csónakos, és fenyegetően vonta össze a szemöldökeit.
– Fejezzétek már be! – Boka tekintete fohászkodón rebbent a plafon felé, és egészen finoman húzta arrébb párját Csónakos közeléből.
– Mindegy – legyintett Geréb, és megpaskolta Ernő vállát. – Az a lényeg, hogy a faterja odaadta a kocsit.
– De... most akkor hogy? Így négyen, vagy akkor, ha Csele hazajött?
– Csak ti ketten – vágta rá János, és biztatóan bólogatott mellé. – Még megvan minden szabadságod és rátok fér egy kis pihenés.
Nemecsek elgondolkodó arcot vágott, és megérintette Bandi ujjait. A neon sápadt fényében megcsillant a borostája, és Csónakosnak eszébe jutott, hogy tizenkettedikben minden áron bajuszt akart növeszteni. Olyan petőfiset. Végül lusta, komótos mozdulattal vakarta meg a saját sötét, sűrű arcszőrét az álla alatt. Jobbára csak ott nőtt neki.
– Átgondolhatom még? – kérdezte végül Nemecsek, és beharapta az alsó ajkát. – Mármint jó lenne, nagyon. Meg még nem is voltunk úgy igazán sehol együtt, csak...
– Nem sietünk – vágta rá Bandi, és átkarolta a vállát. – Mehetünk? Csele napi vlogja előtt oda kéne érni.

Az utcán Geréb gálánsan körbekínált mindenkit cigarettával, és bevették maguknak a várost. Néha egy-egy néptelenebb szakaszon összeakasztották a kisujjukat Bokával, néha csak puhán egymásnak verődött a kézfejük.
– Ááááhh, alapoznunk kellett volna a lakásban – nyöszörögte Csónakos, miközben átmasíroztak a zebrán. – Hozhattunk volna vébékát útravalónak.
– Nem vagyok hajlandó bort inni – fanyalgott Dezső, és közelebb törleszkedett Bokához némi egyetértésért. – Főleg nem egy olyan üvegből, amihez hozzáért az a szád, amivel Piros Aranyat zabáltál.
– Szerinted hány szám van, te nyomimogyi? – hördült fel András. – Amúgy meg téged egyébként se kínált senki, te finnyás fasz.
– András! – pirított rá János. – Nem lehetne, hogy csak egyetlen egyszer nem balhéztok? Kérlek!
Egy csapat lány haladt el mellettük, egyikük egy borosüveg nyakát szorongatta, és barátnőjébe kapaszkodva magyarázott valamit a szexizmusról meg arról, hogy minden pasi szemétláda. Aztán egyszeriben elmosolyodott, elnagyoltan hátradobta végtelen haját és odaköszönt Bokának. Erős szemfestéke csak egészen kicsit maszatolódott el az alsó szempillái alatt.
Egy társa, aki az ujjain lóbálta eszményi magassarkúit, megérintette a könyökénél és halkan magyarázva valamit tovahúzta. Boka érezte, hogy az arcába szalad a vér, és az esetleges beszólásokat hárítandó, lehajtotta a fejét.
– Ez az volt, akinek hiszem? – vonta fel a szemöldökét Geréb. Abban profi volt.
– Az. Áts Feri barátnője – biccentett, aztán a zsebe béléséhez dörgölte az ujjait. Hirtelen valami nyúlósat, ragacsosat érzett közöttük. – Az a gáz, hogy még én mutattam be őket egymásnak.
– Hát ez kurva gáz, papa – jegyezte meg Csónakos, miközben a füle mögé tűrt egy szál cigarettát. – Bár ahogy nézem, valaki hamarosan szarrá lesz verve.
A hely, ahová mentek egy romkocsma volt. A falakon gyűrött fekete-fehér fényképek egy elmúlt századból, összegraffitizett tapéta és a gyér világításban határozottan olyan volt, mintha a Jézus festmény követné őket a tekintetével. Legalábbis Csónakos azt mondta, mikor legutóbb ott jártak, bár Boka meg mert volna rá esküdni, hogy csak ürügyet keresett, hogy nyilvános helyen is foghassa Ernő kezét. Andris eléggé kínos mozdulatsorral minősítette a zenét, aztán belecsapódott a legközelebbi pohárfoltos festékkopott asztalba, mire a szomszédos kanapén megbámulták őket. Ernő előzékenyen mellé könyökölt, az alkarjuk összesimult és úgy figyelte, hogy a másik rácsatlakozik a wifire. Szőke haja enyhén rózsaszínnek tetszett a fényekben és Csónakos imádta, mikor lustán a vállára támaszthatta az állát.
– Megint be fog állni a derekad – jósolta Nemecsek, de azért szeretetteljesen a hajába túrt, mire a fiú észrevétlenül a csuklójára csókolt.
– Majd kimasszíroztatom valami szőke sráccal – búgta, és miközben megnyitotta Csele YouTube csatornáját, Ernő nyakának dörgölőzött. A borostája finoman karistolta a bőrét.
És Geréb egy tálca rövidet egyensúlyozott, mögötte Boka próbált nem kilötykölni két korsó Sopronit. Látszólag sikertelenül, a kézfején sűrű hab csorgott le, láthatóan elborzasztotta a ragacsos érzés.
– Csak ennyi? – méltatlankodott a langaléta fiú. A mobil kijelzője sápadt derengésbe vonta az arcát, kiemelte a járomcsontját.
Boka szemöldöke a hajvonaláig szaladt, már-már rutinból, végül mégis Geréb mentette meg a helyzetet.
– Ez minőségi cucc Csónakos, és nincs itt a stricid, hogy ájulásig igyátok magatokat, hogy aztán szerencsétlen Nemecseknek kelljen hazarángatnia titeket és lehányd Kolnay cipőjét.
– Ne már, a hányós része nem is igaz – tiltakozott a fiú, aztán felmarkolt egy poharat és beleszagolt. – Azanyja...
– Múltkor mondtad, hogy hiányzik nagypapád házi pálinkája, szóval... – kezdte Ernő, és lángra lobbantak a fülei, ahogy Csónakos szívből rávigyorgott.
– Mondjuk ez csak kommersz szar... – húzta el a száját János, mire Dezső a szívéhez kapott és felháborodást mímelve tátogott.
– Ez Fütyülős, Jánosom!
– Na azt biztos, hogy nem – így Bandi, aki nagyot cuppantott, miután lehúzta a pohara tartalmát, és az üveg hangosan koppant a fán. – Hallod, egyszer leviszünk vidékre, és úgy bebaszatunk, hogy el is felejted, mekkora suttyó vagy.
Végül Csónakos telefonja megmentette az estét, jelzett Csele új videójáról, amire a négy fiú azonnal ráharapott. A Draw my life videóból több dolog is kiderült egyszerre. Például, hogy Csele Csaba kurva rondán rajzol, és a pálcikaemberei igazából kancsal krumplik voltak. Márpedig Nemecsek Ernő volt a világ legédesebb szőke krumplija. Ráadásul Csele anonim módon igyekezett elmagyarázni a szerelmi szálak alakulását, amiből egész érdekes (és Bandi szerint pajzán) folyamatábra kerekedett, amire muszáj volt innia, ezért meghúzta az egyik söröskorsót. Ernő mellette az asztallapba kapaszkodott, és elég furcsa arckifejezést vágott.
Csabi pedig szinte már túlzottan is élvezte ezt az egész rajzolós videót, hevesen húzta a filctollat, aztán a zsírkrétát és még azt is lelkesen mesélte el, mikor Csónakos egy dinnyemagköpő bajnokságon úgy homlokon köpte, hogy két napig nem mutatkozhatott emberek között. A fiúk kezdték úgy érezni, hogy ez a játék nem igazán erről kellene, hogy szóljon, de azért lelkesen végignézték és like-olták.
Az ital gyorsan fogyott, a hangulat a tetőfokára hágott, aztán Geréb felajánlotta, hogy menjenek ki dohányozni és friss levegőt szívni. A fiú enyhén horkantva röhögött, ahogy Boka könyökébe kapaszkodott, a fiú előzékenyen felkapta a tálcáját az asztalról, mert volt egy nagyon erős meggyőződése, hogy ha kikeverednek a szabadba, nem fognak visszajönni.
És igaza is lett.
Csónakos a sikátorba húzódott a kukák közé, az ajkaival feszesen szorította a hamvadó cigarettát, ami narancs fénnyel, élesen felparázslott, mielőtt a fiú orrlyukain töménytelen füst áradt volna. Pisilt. Csak úgy lazán, csónakosan, Martin Garrixet fütyörészve.
– Bent is lehetett volna... – motyogta János, de a másik mintha meg se hallotta volna.
– Na, akkor merre tovább? – kérdezte, és miután felhúzta a sliccét az ég felé nyújtózott. A közvilágításon csak a Göncöl ragyogott túl. – Kajás vagyok.
– Ja, hogy a fél hűtőnk nem volt elég? Én kérek elnézést!
– Dezső, nyugi! – próbálta csitítani János, és inkább összefűzte az ujjaikat. A tenyere meleg volt és nyirkos.
– Bemehetnénk egy Mekibe – ajánlotta Ernő, és előhúzta a telefonját. – Arra amúgy is van egy stop, és event van...
– Zabáljátok meg Pikachut! – vetette oda Geréb, és a szája sarka mosolyba rándult. – Éhenkórász ingyenélő banda.
– Ha szeretnéd, anélkül is orrba verlek, hogy kiprovokálnád – mutatott rá Csónakos, és jelentőségteljesen kiroppantotta az ujjait.
Ernő ijedten pislogott Bokára, aki a szája sarkát harapdálta, és figyelmeztetően megszorította a vékony ujjakat. Geréb vészesen felé dőlt, Andris meg még vészesebben lépett felé, aztán Dezső vad, erőszakos csengőhangja széttépte a csendet, darabokra rángatta Csónakos dühét és kicsit magához térítette a fiúkat. Ernő lopva a kijelzőre hunyorgott, ahogy a telefonkagylók fölött fel-felvillant az árva név. Nagyot nyelt, Bandi derekába kapaszkodott, aztán hátrébb húzta, távolabb a másik kettőtől.
– Bocs, bocs, ez fontos – hadarta Dezső, és megnyalta a szája szélét, ahogy hátrébb lépett és a füléhez emelte a telefont.
– Mekkora fasz – jegyezte meg Csónakos, miközben a szürke pólós hátat bámulta. – Se.
– Nyugodjatok le most már, légy szíves – kérte Boka, és megdörzsölte az orrnyergét. A fejfájósok és az örök stresszelők jellegzetes mozdulata volt ez. – Nem értem, mi bajotok van egymással, de ennek semmi értelme.
– Gerébnek nincs értelme! – csattant fel Csónakos, ujjai lágyan cirógatták Nemecsek vállát. Közben Dezső szolidan a farzsebébe csúsztatta a telefonját, és hosszan fújta ki a levegőt. – Áh, leszarom! Menjünk máshova, ahol kapni rendes páleszt.
– Ez rendes... mindegy. – Geréb úgy döntött, nem megy bele a vitába, lépteit összehangolta Bokáéval, aki oldalról fürkészte az arcát, a tekintetében aggodalom villant.
– Minden rendben? – kérdezte végül. A hangja halk volt, törődő és volt valami a levegőben, amitől kiszáradt a torka.
– Másfél heteeee, hogy a babáááám nem lááááttam/Másfél heteeee erdőőőt-mezőőőt bejááártam!
Nemecsek Ernő pillanatok alatt vette fel egy érett paradicsom színét, mikor Csónakos rázendített, és csak úgy harsogott tőle az egész utca. Valaki dühödt zörgéssel eresztette le a rolót az egyik ablakon. Geréb úgy nyikkant, mintha valami fájna neki, és érezte, ahogy Boka fogai összekoccannak.
És mindhárman tudták, hogy innentől már csak rosszabb lesz.