2017. június 2., péntek

Kuba Libre~



Egy Voltron fic, aminek még véletlenül sincs köze a címben szereplő italhoz, de pont annyira korhatáros (SE). Könnyed Klance szösz Kubáról, egy kellemes délután emlékéről és a kellemetlen nyomairól.

Jó olvasást~





Lance ledobta magáról a pólót és kényelmesen elhelyezkedett Keith keskeny, csontos csípőjén. Ujjait belemártotta a gyümölcsillatú olajba, felmelegítette a tenyerén mielőtt a lapockáira simított volna. A bőre forró volt, tűzpiros és érzékeny. És Keith kellemesen megborzongott az érintése alatt, az izmok hullámoztak, akár a tenger, és Lance ismerte ezt a nyelvet.
Ujjaival a gerince tövébe simított és a vállaira, puha cirógatás, sosevolt érintés, lepkelehelet.
– Abba ne hagyd! – követelte Keith arccal a párnának. A kubai fiú képtelen volt megállni, hogy a hajába ne simítson, a mullet frizura most csak fekete kuszaságnak tetszett, akár a tintahaltinta a feneketlen mélységben.
– Ohoho, nem úgy van az. Mit kapok cserébe?
– Attól függ, mit akarsz? – kérdezte, és egész testében megfeszült, ahogy rákészült, hogy átforduljon, maga alá hengerítve Lance-t.
Hangosan nyekkent a matracon, napcsókolta bőrét viszketősen irritálta az ágynemű, és sötétkék szemeivel kihívóan fürkészte Lance arcát, nyakát, kulcscsontját és mellkasát. Hiába barnult valamennyit, a keze így is árnyalatokkal világosabb volt a másik természetes kreol hasfalánál. Lance csiklandósan megrándult a borzongató éppen hogy érintés alatt.
– Tudod te azt – suttogta a bőrébe, és a vállára csókolt. Só és sárkánygyümölcs íze volt, naplemente-langyos, és a nyakánál érezte a pulzusa féktelen lüktetését.
Lance felsimított Keith derekán, végigzongorázott a gerincén, aztán vissza, és érezte, hogy a világos bőr végiglúdbőrzik.
Atomrobbanás a zsigerekben.
Meteoreső a szinapszisokban.
– Nagyon fáj? – tudakolta, bár hangjában inkább csendült káröröm, mint sajnálat.
– Soha többé nem megyek veled sehova – szögezte le Keith, miközben ujjait a másik alsójának gumis derekába akasztotta.
– Dehogynem. – Ragyogott rá, és míg megemelte a csípőjét, a másik ajkai után kapott.
Citrus és kávéízű csók volt, tele vágyakozással és szenvedéllyel. Lance belenyögött a puha ajkakba, mikor Keith rásimította az ujjait. A tenyere kemény volt, érdes, a mozdulatai határozottak és gyakorlottak.
– Ó, bakker – motyogta Lance, és finoman a bőrébe harapott, ahogy kezeivel az ágyéka körül matatott.
Keith szaggatottan szívta be a levegőt, ujjai Lance kézfejére simultak, az érintése könnyű volt, vak és ösztönző. Aztán hátrébb húzta a csípőjét, elhúzódott és elhúzta a kezét.
– Most ne – lehelte a kubai fiú értetlen tekintetét látva, de nem gördült le róla. – Szerintem napszúrást kaptam.
Hátrasöpörte rakoncátlan fekete tincseit, aztán tenyereivel Lance mellkasára támaszkodott, úgy hajolt közelebb. A fiú barna bőrén még volt egy kis lila-szürke festék a mellbimbójánál. Keith nem csodálta volna, ha magán is talál belőle, délután hosszan csókolóztak a fesztivál közepén.
Nem, nem az.
Melegfelvonulás. Kubában már nem büntetik meg őket, ha az utcán csókolóznak, nem dobálják meg őket, nem kell elbújniuk. Kubában vannak jogaik.
– Fordulj hasra – kérte Lance, és célzatosan taszajtott rajta.
– Süket vagy? Mondom, most nem akarom!
– Tudom, tudom, de attól még folytathatom a masszázst, nem?
Míg Keith átfordult és a feje alá gyűrt egy párnát, Lance elnyúlt az olajért. Kézmeleg volt, síkos és bódítóan illatos. Egy ponton félő volt, hogy a fiú elalszik, de csak mélyeket lélegzett és szótlanul élvezte a kényeztetést. És az ágyneműbe kapaszkodott, mikor Lance mézédes spanyol szavakat mormolt a fülébe, miközben merevedése a combjának feszült.
Hirtelen pattant szét benne a bűntudat. Lance akarta, ő meg csak felizgatta, aztán otthagyta. Tudta, hogy még azután sem fog rá haragudni, hogy kénytelen lesz a zuhany alatt maszturbálni.
– Na, kész is vagy. – Lapogatta meg a lapockáit, és ártatlan csókot hintett a tarkójára.
– Legközelebb semmi felvonulósdi – jelentette ki a fiú csukott szemmel, és barátjáért nyúlt, hogy közelebb húzza, mikor az mellé heveredett.
– Dehogynem,
querido, csak előtte bekenünk naptejjel – válaszolta, és átkarolta a szendergő társát. 

2 megjegyzés:

  1. Annyira örültem most ennek a Klance ficnek, mint a harmadik évadnak, amikor augusztus 4-én végre kidobták - tehát nagyon. Nem nagyon találni magyar íróktól Klance-t, úgy látszik a voltron nálunk annyira nem lett elterjedt. Na de annyit szerettem volna mondani, hogy imádtam a ficet, a fiúk tökéletesen elvannak találva. Klance is the best <3

    VálaszTörlés
  2. Azt hiszem, akkor át tudom érezni az örömöd, harmadik évad keblemre, höööeehöörrr~~
    Hát szerintem ennek az az oka amúgy, hogy csak az első két rész feliratos, de azért én lelkesen terjesztem az igét, és szétszórom az oroszlánokat a barátaim között :33
    Naggggyon szépen köszönöm <3

    VálaszTörlés