Lost on you~

Szigorúan kísérleti! genderbend PUF Boréb szösz. Nem annyira angst, mint eredetileg tervben volt, főleg, hogy ez a címadódal.

Jó olvasást~

Boka passzív-agresszívan csavarja bele a csikket a hamutálba. A szűrő kellemes rózsaszín az ajkai nyomán, és a keze remeg, ahogy körmeivel az asztalon kopog.
Odakint szakad.
Látja magát az ablaküvegben, rövidre vágott sötét haja most kócos, zilált, a szempillafestéke pöttyökben a szeme alá tapad és őszintén szarul érzi magát.
A telefonja harmadjára kezd vad rezgő-villódzásba az asztalon, de nem törődik vele, nem nézi meg az üzentet.
Geréb késik, és ő pontosan tudja az okát.
Lábujjal keresi meg a bolyhos papucsot az asztal alatt, aztán sóhajtva tolja hátra magát. A széklábak zokognak a sárga linóleumon, a felette lakó klopfolni kezd. Dann-dann-da-da-dann.
A menstruációjának pont semmi köze ahhoz, hogy a kelleténél erősebben vágja be a fiókot, vagy dugja be a kávéfőzőt. Nem, ahhoz Geréb Derának* van csak köze.
Közben rágyújtana megint, de a szál eltörik a kapkodásban, így inkább ráhagyja. Összébb rántja magán az indigószín kardigánt, fel-alá járkál a lakásban, a párnákat igazgatja a kanapén, félreteszi a Kosztolányi kötetet, amit még Geréb kezdett meg a minap. A könyvjelző azóta is ugyanott. Helyette végül hosszan, nevetősen szeretkeztek a szőnyegen.
Egyedül Csónakos van fenn Messengeren, de Johanna vele most nem akar beszélni. Nemecseknek már kiöntötte a szívét egy órája, és amúgy is a nyakát tenné rá, hogy Andi be van állva valahol. Neki most nem erre van szüksége.
Az ölébe húzza az egyik hímzett párnát, ahogy lehuppan a fotelba, a mályvaszínű körmeit rágja, és azon gondolkozik, mi lenne a legjobb megoldás. Elküldhetné. Lehetne egyetlen egyszer kegyetlen, és mondhatná, hogy költözzön ki. Összeszedhetné a cuccait mire hazaér, de az nem az ő stílusa lenne. Nem lenne fair, még akkor sem, ha Dera... És különben is, egymaga nem tudná fizetni a lakbért.
Már éppen kezdi elönteni valami keserű fájdalom, mikor kattan a zár, és kulcsok csörrennek egymáson. Boka érzi, hogy a keze remeg, a szíve a gyomrába süllyed és kapkodva a hajába túr mielőtt feláll. A torka elszorul.
Geréb sokkolóan gyönyörű, ahogy felakasztja a barna, átmeneti kabátját és lerúgja a bokacsizmáit. Cicanadrág van rajta, és az a pulcsi, amit tőle kapott karácsonyra. Hosszú, világos haját hátrafonta, néhány tincs kiszabadult és most a vállára bukik, a sminkje tökéletes, az arca, akár egy porcelánbabának és Boka szívtájéka sajogni kezd.
- Szia, Hanna, bocs, hogy késtem – mondja könnyedén, és a hangja vidám. Boka emlékezett rá, hogy amikor reggel elváltak, még vörös rúzst hordott, most színtelenek az ajkai és rágottak. Elhajol az üdvözlőcsók elől. – Történt valami?
- Tudok rólatok – feleli, és átkarolja magát, hogy szét ne essen. Keménynek kell lennie, csak most az egyszer. – Az Átsról meg rólad. Azt is tudom, hogy odaadtad neki a pályamunkámat, hogy ő adhassa le hamarabb.
- Én... Hanna... kérlek... – dadogja hirtelen, és a szemébe könnyek gyűlnek. – Megmagyarázom.
- Nincsen rá szükség.
- Maradhatok? – kérdi elcsukló hangon, és remeg a kezében a könnyű sál, ahogy Boka arca felé nyúl vele, de az kimozdul az érintésből.
- Egyelőre. – Biccent, és hátat fordít neki.
Összeszorított szemei előtt Geréb kicsókolt ajkai, kusza haja, amit más ujjai túrtak sóvárogva. A bőrén az árulás-illat mérgezően édes, és beleszédül, ha arra gondol, hogy ez Áts Franciska parfümje.
És képtelen nem arra gondolni, hogy később, amikor majd befekszik mellé az ágyba, guillotine-ként fog a fejük fölött lebegni a veszteség. Hogy elvesztették egymást.



* Kettéhűltem szörnyületemben, mikor megtudtam, hogy a Dezső női megfelelője a Dezideráta. (Baszd meg Geréb. Baszd meg.)