The king is dead~

Mielőtt beleugranék valami nagyobb volumenűbe (már késő), úgy gondoltam, hozok valami rövidebbet és... hát, és.  Valahol a szerződés megkötése után nemsokkal vagyunk. 

{The Romanovs - King~}

Jó olvasást~ 

Halálhideg ujjak kúsznak fel a gerincén, a tenyerén tartja az ujjait és nyelve hegyével éppen csak megízleli a csuklóját. Sós, ragadós, nyúlós, sűrű, vérvörös. Fogaival éppen csak megkarcolja az áttetsző bőrt, szomjazva kortyol a tenyeréből és Ciel reszketegen engedi ki a levegőt. A bordái ijesztően arról suttognak, hogy átlyukasztják a bőrét, talán csak erre vár, talán a következő lélegzettel.

Lehunyja a szemét, hallja a saját, szabálytalan szívdobbanásait; dam-da-dam-dam... Szempillái megrezdülnek, ahogy meleg leheletet érez a nyakán, a füle tövében és egy egészen más világi suttogás, ami egyszerre szól mindenhonnan és sehonnan, őbelőle és távolról.

Próbál felnézni, csak egy pillanatra belelátni a nyúlós sötétségbe.

Hasztalan.

Hiábavaló.

Úgy érzi magát, mint egy sakkbábu, egy fehér király, akit valami feljebbvaló fekete tintába fojtott. Elsüllyedni a semmiben, tovatűnni a saját bűneiben... Mintha nyakig süppedne azokban az életekben, amiket ő vett el.

A vörös tekintet lemarja a bőrét, szénné égeti a csontjait és felperzseli a lelkét. Szúr, fáj, mérhetetlenül viszket és nem tehet ellene semmit, mintha a pokol láthatatlan bilincsei kristálycsengéssel koccannának egymásnak, ahogy nekifeszül, egy kósza gondolatfoszlány még erőtlenül, haldokolva tiltakozik is, de az az elemi gonosz, ami egykor még Sebastian volt, azelőtt meg ki tudja, kicsoda most halotti fátyollal takarja el a szemeit és eltipor mindent, ami legbelül valaha volt.

- Ejj-ejj, nyugodjon meg, fiatalúr, hoztam önnek egy kis meleg tejet.

Balzsamos hang a sötétből, aztán egy gyertyaláng valahonnan a szoba másik feléről. Halk kuncogás, mézesmázos gúnymosoly és Ciel mélyebbre bújik a takarója rejtekében. Ujjai a pisztoly ravaszára feszülnek, keze remeg, tudja, hogy esélye sincs.

- Ugyan, nem gondolja, hogy gyerekes dolog képtelen dolgokat képzelni a sötétbe? Meg kell hagyni, élénk a fantáziája – a hangjában kaján vidámság csendül, és Ciel csak egyetlen dologra tud gondolni:

Honnan tudja?