Mielőtt beleugranék valami nagyobb volumenűbe (már késő), úgy gondoltam, hozok valami rövidebbet és... hát, és. Valahol a szerződés megkötése után nemsokkal vagyunk.
Jó olvasást~
Halálhideg
ujjak kúsznak fel a gerincén, a tenyerén tartja az ujjait és
nyelve hegyével éppen csak megízleli a csuklóját. Sós, ragadós,
nyúlós, sűrű, vérvörös. Fogaival éppen csak megkarcolja az
áttetsző bőrt, szomjazva kortyol a tenyeréből és Ciel
reszketegen engedi ki a levegőt. A bordái ijesztően arról
suttognak, hogy átlyukasztják a bőrét, talán csak erre vár,
talán a következő lélegzettel.
Lehunyja
a szemét, hallja a saját, szabálytalan szívdobbanásait;
dam-da-dam-dam... Szempillái megrezdülnek, ahogy meleg
leheletet érez a nyakán, a füle tövében és egy egészen más
világi suttogás, ami egyszerre szól mindenhonnan és sehonnan,
őbelőle és távolról.
Próbál
felnézni, csak egy pillanatra belelátni a nyúlós sötétségbe.
Hasztalan.
Hiábavaló.
Úgy
érzi magát, mint egy sakkbábu, egy fehér király, akit valami
feljebbvaló fekete tintába fojtott. Elsüllyedni a semmiben,
tovatűnni a saját bűneiben... Mintha nyakig süppedne azokban az
életekben, amiket ő vett el.
A
vörös tekintet lemarja a bőrét, szénné égeti a csontjait és
felperzseli a lelkét. Szúr, fáj, mérhetetlenül viszket és nem
tehet ellene semmit, mintha a pokol láthatatlan bilincsei
kristálycsengéssel koccannának egymásnak, ahogy nekifeszül, egy
kósza gondolatfoszlány még erőtlenül, haldokolva tiltakozik is,
de az az elemi gonosz, ami egykor még Sebastian volt, azelőtt meg
ki tudja, kicsoda most halotti fátyollal takarja el a szemeit és
eltipor mindent, ami legbelül valaha volt.
-
Ejj-ejj, nyugodjon meg, fiatalúr, hoztam önnek egy kis meleg tejet.
Balzsamos
hang a sötétből, aztán egy gyertyaláng valahonnan a szoba másik
feléről. Halk kuncogás, mézesmázos gúnymosoly és Ciel
mélyebbre bújik a takarója rejtekében. Ujjai a pisztoly ravaszára
feszülnek, keze remeg, tudja, hogy esélye sincs.
-
Ugyan, nem gondolja, hogy gyerekes dolog képtelen dolgokat képzelni
a sötétbe? Meg kell hagyni, élénk a fantáziája – a hangjában
kaján vidámság csendül, és Ciel csak egyetlen dologra tud
gondolni:
Honnan
tudja?
Ebbe beleborzongtam.
VálaszTörlésTessék még velük írni.
Háh, ez volt a cél~ >:DDD
TörlésNagyon köszönöm <3
Basszus. A végén még tényleg visszacsábítasz a fandomba! Remek lett.
VálaszTörlésNyáháháháhá >:DD Így, vagy úgy, de elérem amit akarok.
TörlésÉs köszönöm szépen~ <3