Gilbert és a traktorok~

Oké, aki várta, annak itt van, aki nem, annak is. xD Igazából nem lett olyan, amilyenre terveztem és szent meggyőződésem, hogy mindenki nagyon OOC, nem tudok paródiát írni, ez van. xD Ja, figyelmeztetés: baromi sok a szereplő ahhoz képest, milyen rövid!

- Gilbert, hozd vissza!

Kiáltás szelte át a tavaszi eget. Pár tucat madár felrebbent a fákról, ahogy felbődült a veterán román-traktor motorja. Poroszország felvihogott a volán mögül, és valami egészen vulgárist mutatott a nyomában loholó németnek.

- Állj már meg te szerencsétlen! A-ausztia! – kiabálta, már-már lihegve, mikor is sikerült felkapaszkodnia járműre.

- Mi van? Az a balfasz sosem tudja meg, hogy lenyúltam ezt a szart Romániától! – kiabálta nevetve Gilbert, és beletaposott a gázba. Vagy milye van egy traktornak.

- Attól tartok, máris tudja, te idióta!

Németország jelentőségteljesen mutatott a kipufogóra, ahol is Roderick hánykolódott, miközben próbálta szeretett tincsét leoldani a csőről.

- Baszd meg! – ordított fel a sofőr, majd beletaposott a fékbe, és a traktor csikorogva ugyan, de megállt. Későn.

Kis huppanás, majd egy jól felismerhető, vontatott jajdulás jelezte, hogy bizony az úton alvó Görögország nem menekült meg Poroszország száguldása elől.

- Jézusom, jól vagy? – sietett oda hozzá, a gyanútlanul arra sétáló Antonio. Na, nem a Banderas, hanem az a másik, Carriedo.

Öhm… - kezdte Heracles, de nem tudta befejezni. Részben saját lassúsága, részben pedig az érkező Amerika miatt, aki semmiről sem szeretett lemaradni, pláne nem ilyesmiről.

- Hi, everybody! – süvöltötte, ahogy bevágott egy peace-jelet, és a sérülthöz ugrott, aki nem is volt igazán sérült, de szólni sem volt lehetősége. Maximum Kanada fogta volna fel a lassú, vontatott szavakat, de hát ő most Franciaországgal… khm… mulatta az időt valahol.

- Te meg mit keresel itt? – förmedt rá Németország. – Nem látod, hogy szegény Kiku azóta is bujkál előled, hogy lebombáztad az otthonát?

És valóban, Japán ott kuksolt Svédország mögött, merthogy mögötte kényelmesen elférhetett, ráadásul senki nem mert a férfira nézni, hacsak nem szándékozott akkut szívgörcsben elhalálozni… majd feltámadni persze, hiszen a jelenlévők között mindenki halhatatlan.

- Ezt azért enyhe túlzásnak mondanám. Múltkor is, mikor éppen…

- Fogd be, Iggy! – ordítottak rá mindahányan, sőt némelyikük még ki is vörösödött, akár egy paradicsom.

- vásárolni voltunk a macskájának – folytatta felvont szemöldökkel a brit. -, tudjátok nekomacsnak... szóval nem úgy festett, mint aki annyira retteg.

- Na ugye! – Bólogatott szaporán Alfred, és kirángatta Japánt Berwald mögül.

Igaz, Kiku annyira kapaszkodott a svéd ruhájába, hogy sikerült róla letépnie a fél öltözetet, Finnország nagy örömére. Ráadásul, mintha végszóra érkezett volna, Isten tudja honnan, megjelent Dánia is, hogy olvadozzon expasija hátsóján.

- Ne már, hogy Finn zászlós alsógatya legyen rajtad! – sopánkodott a dán, mire valaki tarkón ragadta.

- Azt hittem, ezt már megbeszéltük párszor, Denny! – kelt ki magából Norvégia, aki arckifejezését illetően feltehetőleg megint menstruált. – Elegem van, nincs szex!

- Neee, jó leszek! – ígérte, összekulcsolt ujjakkal, könnyező szemekkel Dánia, de Norvégia csak a fejét rázta. – Kegyetlen vagy!

- Kapd be!

- Tudtam én, hogy engedni fogsz! – csillantak fel Dánia szemei, mire társa fáradtan felsóhajtott.

Az idő közben elfeledett Heracles megpróbált feltápászkodni, és új, jobb alvóhelyet keresni, de Gilbert megneszelte az akciót, és derekánál elkapta, visszarántotta, majd szabályosan leteperte.

- Hova, hova, galambom? – kérdezte huncutul. – Még nem láttuk el a sebeidet, és egyébként is érdekel, hogy miért…

DAMM!

Éles csattanás Poroszország kobakján, mire mindenki felkapta a fejét, és érdeklődve pislogott arrafelé. Aztán hirtelen tört ki a vihogás. Magyarország hatástalanította Gilbertet, egy jól irányzott ütéssel a kezében szorongatott palacsintasütővel.

- Hányszor mondtam, hogy ne molesztáld az országokat, hülyegyerek! – kiabálta a nő, majd még egy ütést mért a másikra.

- Ludwig, szedd le rólam! Szedd-már-le! – ütésenként tagolta a mondandóját, de Németország éppen azzal volt elfoglalva, hogy könnyesre röhögje magát.

Amerika egyszerűen csak rekeszizom-gyakorlatnak nevezte, és jó alkalomnak találta egy kis fogyásra. Ennél fogva megkérte Erzsébetet, hogy naponta többször ismételje meg Poroszország elgyepálását.

- Hogy lehetsz ilyen! – bámult rá Anglia, és hitetlenkedve megrázta a fejét. – Tudtommal én nem erre neveltelek, hanem jó dolgokra.

- És a kaja mindennemű elbaszására – fűzte hozzá az érintett.

És a nagy Anglia könnyekben tört ki. Úgy bömbölt, mint egy kislány, talán még esernyő is szükségeltetett volna hozzá, ha Ludwig meg nem unja óbégatását és le nem kever neki - két atyait. Aztán megragadta a grabancánál fogva – merthogy volt neki grabanca, ott nevelgette a kis babszemek között az ablakban -, és belehajította a hirtelen ott termett folyóba.

- Egy gonddal kevesebb. Ha ott vagy legalább tedd hasznossá magad és fogd ki a vacsorát! – kiáltotta utána Norvégia és visszafordult a többiekhez.

- Miért van itt folyó?

- Most ástuk, csak pont pislogtál – vetette oda az északi ország a kérdezőnek.

A nagy ricsajra, csörömpölésre és kiabálásra megérkezett még valaki. Magas alakja eltakarta a többiek elől a napot, többen is azt hitték, hogy létrán áll és meszeli az eget. Ahogy közelebb ért kiköpte szájából a csikket, amiből időközben kinőtt egy narancssárgás mosolygós tulipán.

Jó ég, ez mit szívhat? – gondolták a többiek és ki így, ki úgy bámulta a férfit, aki elveszítve felsőbbrendűségét riadtan hátrált meg.

- Mi a f…? Ti is látjátok azt a sárkányt az anyósommal? – kiáltotta és egyenesen a traktorra mutatott és a mögé kötözött Ausztriára.

- Mi bajod van, hülye fűzabáló? – csörtetett mellé Dánia és mellkason bökte a hollandot, de az félrelökte kezét és megpróbálta megölelni a traktort.

- Oh, anyus, ne tessék félni, nem hagyom, hogy az a szörnyű sárkány bántsa magát! – sopánkodott.

- Hééé, ne nézz át rajtam te… - próbált utána rohanni a dán.

Közben Görögország magához tért és töprengve felül. Nem nézett körbe, láthatóan fel sem fogta, hogy mi zajlik körülötte.

- Hál’ Istennek, ugye jól vagy?!

- Spanyolország – kezdte nyugodt, kedves hangon, ami úgy hatott az emberre, mint altató és hashajtó egyszerre a nyugdíjasra. – Te meg tudod nekem mondani… ha ott van a „the” szócska, akkor miért van Hollandia neve mögött többes szám?

- Mély tisztelettel kérem, az királyi többes! – vágta rá az éppen befutó Belgium. Hogy mi lesz ebből…

- Nem, megmondom én! – fékezett le az említettet üldöző dán, aztán hisztis liba módjára, de győzedelmesen csípőre vágta kezeit.

Azonban mielőtt megszólalhatott volna, medúza módjára lebegett be közéjük Gilbert. Sherlocknak öltözve. Még a kockás detektívkalap is megvolt, csupán a rózsaszín pipája eregetett eperillatú buborékokat. Nagyot cuppantott, eregetett néhány… néhányat, aztán beszélni kezdett.

- Két feltevés van. Egy: valaki nagyon csúnyán be volt tintázva. Kettő: a hollandok hülyék.

A palacsintasütő átka ismét lecsapott. Legalábbis így szerepelhetett volna a reggeli napokban a cikk, aminek a végén a porosz súlyos agykárosodások – ezt a sort valaki finoman áthúzza és odaírva véleményét a férfi agykapacitását illetően – mellett került kiütésre. A bunyóban közreműködött egy darab palacsintasütő. Palacsinta nélkül.

De nem, ez a cikk természetesen sosem látott napvilágot.

Már-már komolyan kezdett eluralkodni a káosz a kis csapatban. Először is jó lett volna behatárolni, hogy hol a francban vannak. Norvégia hirtelen  ásott folyója talán... – gondolta a német, ahogy a tompán bugyborékoló angolra nézett, aki törzsi termékenységi táncával próbálta magához édesgetni a vacsorát, melyet egy fűszoknyával és kókuszmelltartóban lejtett, mikor hirtelen bevillant neki, és megragadta a norvég vállait.

- Hát már megint egy barom germán?! – háborgott a szőke, aztán sóhajtva lehunyta szemeit és csücsörített. – Na jó, de csak egy csók.

Ludwig először nem tudta mire vélni az északi furcsa viselkedését, de ekkor valaki félretolta. Dánia. És a déli skandináv már csókolta is kis szöszke kedvesét.

PUKK.

Éles füst kerekedett és Norvégia, a nagy Norvég Királyság átváltozott hercegnővé. És pont úgy is viselkedett.

- Jaj, a ruhám, jaj a hajam, jaj a cipőm, jaj a dánom, jaj egy lapát… - és így tovább folytatta volna, ha Svédország tarkón nem csapja egy arra a célra kifejlesztett turboszívlapát2000-el.

- S-Svédország! – hüledezett a dán, ahogy alélt párjához rohant.

- Ország. Úgyis feltámad.

- Te vadállat! Különben is, honnan vetted azt a lapátot?

- Ja, ez? IKEÁs – vonta meg a vállát, és tényleg.

Jobban megnézve a lapát kék volt, rajta sárga skandinávkereszttel és IKEA logóval. Annyira jellemző…

De hirtelen valaki kikapta a svéd kezéből. Anglia volt az. Átvetette rajta lábát és ördögi bugyborékoló kacagást hallatva elrepült. Svédország pedig mentegetőzött.

- A jobb technika és a…

- Pont leszarom.

- … kellett a rakétameghajtás és…

A következő pillanatban mindenki elhallgatott, ugyanis lihegve, a levegőhiánytól mellkasát csapkodva befutott Románia. Szemei szikrákat szórtak dühében és kikapta a rózsaszín pipát a porosz szájából.

- Mégis mit képzelsz? Azt a traktort most lízingeltem, ha valami…

- Nyugi már! Nem én tehetek róla, hogy ezen a hülye kontinensen semmi sem történik. Unatkoztam, érted? – magyarázta Gilbert.

Valaki nem bírt magával és önkényesen megjegyezte. – Akkor kötögess, baszd meg!

Romániát azonban ezúttal semmi nem tudta meghatni, még a kipufogóhoz kötözött osztrák sem, és traktorostól együtt hazaporoszkált, miközben orra alatt különféle szidalmakat mormolt úgy mindenki ellen.

- Ez nem ér… Hát most mit csináljak? – sopánkodott Gilbert, majd mintha villanykörte gyúlt volna a feje fölött, odarepült Gilbird egy aprócska villogó LED-lámpával a csőrében. – Megvan!

A többiek feszültek figyeltek, várták az újabb kirobbanó ötletet, amit majd szabotálniuk kell.

- Új terv! Kontinens leszek, és bebizonyítom, hogy mindenkin jól áll a tütü!