Replay~

 Kiribaku Model!AU nem is annyira a háttérben meghúzódó ShinDenki szállal || +18 || kisregény || szigorúan kísérleti fic || fluff, hurt/comfort

/1.

A képen ketten szerepelnek, hideg fehér fényben, kihívóan közel egymáshoz. A szőke fiú szálkásan izmos, a bőre makulátlan és feszes, egyik kezét a lány kézfejére simítja, aki a bokszer szegélyével incselkedik, a másikkal a sportmelltartója pántja alá nyúl, míg a lány magenta színű körmei a fellkarjába marnak. Az arca csak profilból látszik, az orra egyenes, az álla szögletes, az arccsontja fényes és egyáltalán nem kiugró. Felszegett állal, büszke magabiztossággal nézi a lányt, ahogy kicsit hátulról, kicsit oldalról simul a bordáinak, miközben a tekintete azt üzeni, Ha ezt akarod, gyere és szerezd meg!

A kép pedig azt: már megint Calvin Klein.

És Bakugo Katsuki sóhajtva dől hátra, ahogy az asztalra dobja a képeket. A fényes fotópapírok megcsúsznak egymáson és a lakkozott fán.

– Estére tele lesz velük a város – újságolja Sero. A mosolya töretlen rókamosoly Bakugo rossz hangulata ellenére is.

– Ezek a képek szart sem érnek.
– Tessék?

– Mondom, szarok. Unalmasak.

A kanapén terpeszkedő Kaminari olyan hangot produkál, mint aki éppen készül megfulladni a saját nyálától. Csak egy pillanatra sandít fel a telefonjából, valószínűleg megint Insta-lányokra vadászik, a pillantása találkozik Bakugóéval és értetlenül húzza fel a vállait. Mellette hamuszőke nő kortynyi levendulateát forgat a szájában, ahogy a képeket lapozza át már legalább harmadjára. Némelyikre összevonja a szemöldökét, némelyikre csak hümmög.

– Haver, Camie a legdögösebb csaj, akit valaha láttam – nyögi Kaminari, ahogy lejjebb csúszik ültében. – Ha neked lennék, tuti rárepültem volna.

– Most komolyan ennyire futja tőled? – Bakugo szemöldöke áttörhetetlen cinizmussal szalad a hajvonaláig.

– De most tényleg. Mi a baj? – Sero néha komolyan elhiszi, hogy tudja kezelni. – Azért vagy elégedetlen, mert megint megcukrozták a kávéd vagy...

Meghagyja a kérdés végét a levegőben, amitől Bakugóban indokolatlan düh lobban és a képek felé int, míg a talpát az asztal peremének feszíti.

– Unalmasak – ismétli lassan. Hátradönti a fejét a karfára és a plafonnak folytatja. – A heterók kibaszott unalmasak. Ha meg akarod nyerni az embereket, mutass nekik valamit, ami nem jön velük szembe minden bűzlő metróalagútban.

Sero hitetlenkedve tárja szét a karjait, Kaminari pedig visszasüllyed a telefonjába. A szőke nő kihúzza magát, kimérten teszi le a csészét az aljra és addig mered a fiára, míg már szinte kényelmetlenné nem válik a helyzet. Katsuki elé dobja a képeket, hogy azok a fiú talpának ütköznek, felgyűrődnek és visszapattannak.

– Ez nem egy kibaszott pornó. Ha mutogatni akarod a farkad, keress egy matcht Grindr-ön – vágja hozzá, és a szemei szikrákat szórnak.

– Uhh, nemár! Egyáltalán honnan tudsz a Grindrről, te boszorkány? – fintorog Bakugo, miközben térden rúgja a galádul vihogó Kaminarit.

– Naprakésznek kell lennem – vonja meg a vállát Mitsuki. – Nem mellesleg van egy meleg fiam, aki kifogásolja Párizs legkeresettebb fotómodelljét csak, mert vaginája van.

– Ne használd ezt a szót Pikatchu előtt. – A hüvelyujjával Kaminarira bök, aki azért kapta ezt a nevet, mert a tavaszi divat szerint vízszintes fekete villámot festetett az egyébként szőke hajába. És mert mindenki kínosan tudja, hogy péntek esténként Pokégoznak Seróval meg még egy sráccal.
– Egyébként nem a csaj a baj, a fotós tehetségtelen. Ezt egy hat éves is meg tudja csinálni egy telefonnal. Még ez a gyökér is.

– Hé!

– Keress egy fotóst akkor!

Bakugo az anyjára mered, aki állja a tekintét. Mindketten felszegik az állukat, a csend közéjük feszül, vibrál és tisztán hallja, ahogy Sero hosszan beszívja a levegőt.
Persze, hogy a boszorkány ezt is az ő nyakába akarja sózni, mint a legtöbb dolgot, amiben felhívja a figyelmet a hibára. Nem tehet róla, hogy csupa tehetségtelen kretént foglalkoztat, akik a közösségi médián lettek felkapottak és senki sem mondta el nekik, hogy nagyban ugyanaz nem működik. Hogy teljesen más Instagramon lájkokat szerezni egy jól sikerült fotóval, mint óriás plakátra dolgozni. Bakugo Mitsuki a CEO, neki kellene figyelnie az ilyesmire.
– Hallottad – fordul Kaminari felé, aki ijedten húzza be a nyakát és majdnem eldobja a telefonját. Ijedten pislant Seróra, aztán vissza Bakugóra.
– Hogy én? – kérdezi, és a saját mellkasára bök.
– Azt mondtam-- – kezdi Mitsuki, de Katsuki feltartja a tenyerét ezzel beléfojtva a szót. A nő ujjai remegnek a porceláncsésze fülén.
– Folyton azon a szaron lógsz – magyarázza Bakugo és a keskeny mobil felé bök az állával. Denki úgy szorítja a hasához a készüléket, mintha meg akarná védeni a másiktól. – Ismersz olyanokat, akik értik a dolgukat.
– De ez Insta, az más – mutat rá Sero csendesen.
– Tudom. Tudom, hogy más, de nem nagyon van miből válogatni, én legalábbis nem ismerek senkit, aki már nem dolgozik valamelyik ügynökségnek.
– Nem is ismersz senkit.
– Mert álltalában engem ismernek az emberek, faszfej.
Kaminari a mellkasához kapja a kezét, amiben a telefont tartja és tökéletesen megjátszott drámaisággal mered rá. Mitsuki összecsapja a tenyereit és feláll, mint, aki menni készül. A mozdulatai elárulják, hogy régen modell volt, még jóval Katsuki előtt, noha bármikor visszatérhetne, az alakja tökéletes homokóra, a világos kosztüm ráolvad, a blúza kóstolót ad a kulcscsontja ívéből, a bőre tökéletes feszességéből, a bokája karcsú és finom a körömcipőben. Hülye lenne visszatérni a kifutóra, amikor egy egész céget irányíthat.
Bakugo pontosan tudja, kitől örökölte a magabiztosságát, a maximalizmusát és honnan ragadt rá a teljesítménykészere.
– Három napot kapsz – csettint a nyelvével a nő, miközben a hóna alá csapja a fotókat.
– Mi van?!
– A plakátok nagyjából egy hét alatt hoznák vissza a beléjük fektetett pénzt és energiát a nagyvárosokban, de tudom, hogy nem okozol csalódást, Katsuki. Plusz, a Vogue fotózás pont kapóra jön, hogy teszteljük az emberedet.
– Fulladj meg – morogja Bakugo az ajtónak, ami hangosan csapódik Mitsuki után. Valamiért mindketten szeretnek csapkodni.
Leveszi a lábát az asztalról és hosszan fújja ki a levegőt, ahogy hátrasöpri a haját. Az amúgy is zilált hamuszőke tincsek kaotikus robbanássá válnak. Sero zavartan köhint és veszett gépelésbe kezd a telefonján, a két mutatóujját használja csak hozzá, a hihetetlen hosszú ujjai miatt olyan, mintha valami szürreális pók mozogna a kijelző fölött. Kaminari csak eltakarja a száját és úgy motyog, de balszerencséjére Bakugo kihallja a szavait és hozzá vágja jobb híján a klíma távirányítót.
– Hé, még egy szó anyámról és a torkodon húzom ki a heréidet – figyelmezteti.
– Nem én tehetek róla, hogy anyád egy milf, haver – vonja meg a vállát Kaminari, mire Bakugo felé emeli az öklét. Felvisít és a sötét hajú fiú felé nyújtózik ültében. – Íííííí, Sero segíts!
– Magadnak kerested a bajt – feleli amaz anélkül, hogy egyáltalán felnézne a telefonjából.
– Keress valakit – ismétli Bakugo, ahogy az ajtóhoz sétál és a kilincsre markol. – Nem érdekel, hogy kit és honnan, de legyen jó. A francba, legyen a legjobb. Sero, te mondd le ezt a gyökeret.
– Miért én?
– Mert nekem dolgom van. Azért.

Tulajdonképpen kielégületlen és dühös, hason fekszik a gyűrt ágyneműk között, a lábait lóbálja, a mutatóujja körmét rágja és legszívesebben falhoz verné a telefonját. A hajába markol, hosszan sóhajt és a hátára gördül.
Még mindig nem lohadt le egészen, noha a szexpartnere, akit Grindr-ről szedett össze, szörnyen béna és kiábrándító volt. A szex közepesnek sem mondható, annyira, hogy Bakugo magában sorra vette az aznapi ebédje alapanyagait és fejben újrafőzte az egész főételt. Akkor unta el végleg, mikor a srác felső fogai végigkaristolták a farkát; hazaküldte, vagy oda, ahova menni akart és letiltotta a beszélgetést. Mint általában a matcheivel.
Első számú szabály: senkinek nem jár második kör.
Szóval most az ágyában fetreng, túl dühös, hogy maszturbáljon és túl kanos bármi máshoz. Végiggörgeti a közösségi oldalait és az ügynökség honlapját, de sehol semmi. Az exfotósuk törölte az ismerősei közül és kilépett a közös csoportból. Sero és Kaminari felváltva szapulják a képeit meg a farka méretét, Midoriya és Todoroki nem látták, Bakugo megérzése pedig azt súgja, hogy Shinso évekkel ezelőtt némította a csoportot.
Aztán felugrik az értesítés, hogy Kaminari Denki új profilképet töltött fel és Bakugo kezéből kifordul a telefon. A szája kiszárad, ahogy a készülék után kap, a kép tökéletes. Története van, mindent elmesél Kaminariról, életre kel a színeiben és az árnyékaiban és, ha a fiú kicsit is az esete lenne, biztos, hogy ráírna.
A fotón harsány neon magenta és kék fények olvadnak össze lilába, kiemelik Denki magas arc- és szemöldökcsontját, az ajkai dúsabbak, a szemei nagyok és csillogóak, a szempillái sötét árnyékot vetnek az orra ívére miközben az egyik kezével pisztolyt formáz az arca előtt, kitakarva a fél profilját. Merészen kiölti a nyelvét, míg a másik karját a feje mögé emeli, mintha azt akarná üzenni, igen, ő az a srác, aki nagykanállal habzsolja az életet.
A kurva életbe.
Az a kép tökéletes.
Az ujja csak egyetlen pillanatra tétovázik a hívás gomb fölött, míg kicsöng, Bakugo felpattan az ágyról a fürdőbe trapol és erőszakosan megereszti a vizet a kádba. A zubogó víz egy pillanatra visszarántja a valóságba, távol a képtől és a rosszul sikerült Calvin Klein fotózástól. Nem az ő hibája volt, hogy befuccsolt a széria, pontosan tudja magáról, hogy ő a legjobb, akit ez a márka megkaphat, a fotós volt tehetségtelen, mégis a saját kudarcaként éli meg a dolgot.
Amitől megint felgyülemlik benne az ingerültség.
– Nem, még nem találtam senkit – közli Denki amint felveszi. Nyűgösnek hangzik. – Azért ez egy kicsit irreleváns, még egy nap sem telt el, haver. Nemár.
– Leszarom. Figyelj, szakadj le egy kicsit a colos farkáról és figyelj rám.
– Éppenséggel egyedül vagyok, ha tudni akarod.
– Nem akartam – nyögi a kád széléről. Az ujjait a vízbe lógatja, a habfelhőket cirógatja, amik rögvest szétpattannak. – Bárki is csinálta a profilképed őt akarom.
– Nem profi fotós – szögezi le azonnal, mire Bakugo megforgatja a szemeit és felhorkant. – De megkérdezhetem, érdekli-e a dolog, egy nagyon jó barátom a srác.
– Mindenkire ezt mondod, akivel tíz percet beszéltél – morogja. – Vedd rá, hogy elvállalja, zsarold meg vagy bánom is én, de őt akarom.
– Hát, nem tudom... Eléggé nem ezekben a körökben mozog.
– Mondd meg, hogy fizetünk érte. Amennyit akar.
– Anyád nem fog örülni, hogy elvered a büdzsét egy random srácra – mutat rá Kaminari. A háttérzajok alapján Bakugónak fogalma sincs róla, hogy az edzőteremben van-e vagy orgián.
– A vén szipirtyónak semmi köze hozzá. Azt mondta, intézzem el és én őt akarom.
– Jól van, jól van. Ráírok, aztán meglátjuk – sóhajtja. Bakugo elzárja a csapot és befekszik a kádba, az izmai azonnal felengednek, hunyt szemekkel hallgatja Kaminarit és el tudna aludni így. – Egyébként Camie azt mondta, szívesen dolgozna még veled. Meg, hogy szeretne közelebbről megismerni, amit őszintén nem értek. Mármint érted, rólad van szó. Amúgy említett valami Out Magazint meg, hogy akkor figyelt fel rád, lehet, hogy utána kellene néznem, mert nem egészen--
– Szakadj le róla – vág a szavába, és a kád peremére könyököl, ahogy az ujjainak támasztja a halántékát. Talán a forró víztől és a gőztől érzi ólmosan fáradtnak magát. – Kérdezd meg a tagot és, ha nemet mond, mondd meg neki, hogy leszophat.
Kaminari nyekeregve nevet a túloldalon, aztán köszönés nélkül teszi le, Bakugo pedig a mosdókagylóba dobja a telefonját és lejjebb süllyed a vízben. Nem akar a munkájára gondolni, sem Camie-ra, aki végigflörtölte vele azt a satnya huszonöt percet. Nem akar az elcseszett estéjére sem gondolni.
Az egész a testiségről szól és a privilégiumokról, amik a külsejével járnak és már rohadtul unja. Pontosan tudja, hogy néz ki, nincs szüksége megerősítésre vagy az egója növelésére, legtöbbször mégis idáig jutnak. A szexpartnerei túl sokat beszélnek, túl feleslegesen.
Már éppen a könyvért nyúlna, amit a kád melletti polcon hagyott, mikor a telefonja üzenetet jelez. A rezgés végigfut a porcelánon és fémesen lecsorog a lefolyó peremén.

Azt mondta, ha munkát akarsz neki ajánlani, személyesen kérd meg és ne üzengess.

Bakugo agyán egy fél pillanatra átfut a gondolat, hogy elküldje mindkettejüket a francba, de szükségük van egy fotósra és tulajdonképpen tetszik neki a srác merészsége. Hogy nem fél tőle. Szóval átgondolja a lehetőségeit.

Az Inwood Hill park mellett van egy kávézó. A Dyckman Street felől. Nyolcra legyen ott.

Felvillan három kövér pötty, aztán hirtelen eltűnnek, ahogy Kaminari megáll a gépelésben.

Haver, az Manhattan.

Nem mondod!

Tízkor ruhapróba és ezt most nem cseszhetjük el.

0800, Inwood Hill park.

Meg sem várja a további válaszokat, lenémítja a telefonját és bekapcsolja a Ne zavarjanak üzemmódot mielőtt a könyvéért nyúlna. Ha Denki haverja így akar játszani, hát legyen, de a szabályokat akkor is ő fogja diktálni.

Sötét cargo nadrágot visel egyszerű hosszú ujjú pólóval, a bőrdzsekije az asztalon hever rögtön a keze és a kávéja mellett, a kacsákat figyeli a tavon, a folyton nyüszgő forgalmat, aztán a hajába tolja a napszemüvegét és az órájára pislant.
Három perc múlva negyed kilenc.
Kaminari haverja késik, márpedig Bakugo ideje drága, szóval, legkésőbb kilenckor lelép. Ha eljön a srác, ha nem. Utóbbi esetben beszélni fog Kaminarival, mert, ha valamit jobban utál a késésnél akkor az az, ha hitegetik és semmibe veszik.
Bakugo nem szereti Manhattant, túl zsúfoltnak érzi, fojtogatónak és tapadósnak. Olyan helynek, ahol mindenkinek tudnia kell mindenkiről mindent, ahol sosincs csend és sosem lehet egyedül saját magával. Queenst szereti, ott van hol elbújnia, nem lihegnek a nyakába és a munkája után van ideje élni. Ide a parkért jár és a kávéért.
Azért a kávéért, aminek a pereme fölül végignézi, ahogy valaki kishíjján belegázol a folyóba egy rózsaszín biciklin. Lehet, hogy megégeti a szájpadlását, miközben felhorkant a jeleneten.
Aztán a jókedve elillan, mikor a srác letámasztja a bringát, a bézs halásznadrágjába törli a tenyereit és felé indul olyan széled vigyorral, amilyenre ő sosem lenne képes. A haja vörös, mint az anyja kedvenc rúzsa, az orra pisze, a járomcsontja eltűnik az arca puhaságában, az ajkai keskenyek és a szemeitől Bakugo egy pillanatra megadja magát, noha az egyik fölött keskeny, halványrózsaszín heg húzódik. A pólójától és a fölé felkapott kockás ingtól legszívesebben kiszúrná a szemét a kavaró pálcával. – Hali, Kirishima Eijirou – mondja hangosabban és mélyebb hangon, mint amit vár tőle. – Bakugo, igaz?
– Negyed kilenc múlt – feleli fagyosan és a szék felé int magával szemben. Kirishima úgy húzza ki, hogy a lábak szenvedve csikorognak a betonon.
– Bocs haver, komolyan. Nem ismerem a környéket és elsőre eltévedtem. Akartam szólni, de rájöttem, hogy amúgy nincs meg a számod.
– Tök mindegy. Nem maradt sok időm, szóval vállalod a munkát vagy nem?
– Ó, hé, lazíts egy kicsit. Denkinek is mondtam, hogy szerintem nem engem kerestek, én nem vagyok fotós. Csak néha lövök egy-két képet a barátaimról meg ilyesmi.
– Láttam, mire vagy képes. – Bakugo a szemeibe néz, egyforma a színe az övéivel, és az asztalra bök a mutatóujjával. – Pikachu profilképe a legjobb, amit mostanában láttam. Figyelj, ez a munka nagyon jól fizet és olyan kapcsolatokat ígér, amikkel megalapozhatod a jövőd. Ilyesmi nem hullik csak úgy az ember ölébe.
– Van munkám, amit szeretek – mutat rá. Még mindig mosolyog, de az asztal peremét kapargatja, a körmeiről a vörös lakk néhol már egészen lepattant. – És már két helyen is önkénteskedem.
Szóval Kirishima minden csaj álma, gondolja Bakugo, ahogy hátradől a székén. Lassan végigméri a fiút, Kaminari barátja, nem lehet annyira ártatlan amennyire mutatja magát.
– Felőlünk csinálhatsz mást, ez nem egy teljes idős állás, csak a megadott időpontokban kell ott lenned és csinálnod néhány képet. Lóghatsz a haveroddal is.
Kirishima sóhajt és a tenyereivel dörzsöli meg az arcát, amik azonnal kipirulnak és Bakugo legszívesebben elkérné a számát. Vagy berángatná a kávézó mosdójába, amiről történetesen tudja, hogy elég tiszta hozzá. Ezért is szereti a helyet.
– Hát jó – feleli végül a száját rágva. – Megpróbálom, de nem ígérek semmit. És, ha nem tetszik, bármikor kiléphetek.
– Felőlem – vonja meg a vállát.
– Kaminari majd elküldi az időpontokat és--
– Itt a számom. – Fényes fekete kártyát tol elé, és rákacsint hozzá, mire Kirishima fülei olyan színűre lobbannak, mint a haja és Bakugo az asztal túlfeléről is hallja, ahogy elakad a lélegzete.
Szóval így állunk, Kirishima.
Elégedett mosollyal húzza vissza a napszemüvegét a szemére, kiissza a kávéja maradékát és a kabátjáért nyúl. Viszonylag könnyen ment a dolog és most bársonyos elégtételt érez meg azt, hogy szeretné ezt a fiút. Jobban, mint a képeit.

– Mintha elfelejtettél volna szólni róla, hogy a haverod meleg, gyökér. – Robog be a túlságosan is világos helyiségbe, ami tömve van ruhaálványokkal, próbabákkal, álló fogasokkal, ruhazsákokkal és vállfákkal.
Kaminari szájában a telefonjával térdel Shinsou előtt, a kockás nadrágját szaggatja egy pengével és hümmög valamit Bakugónak, amit nem tud kivenni. Shinsou szemei rávillannak, Bakugo lassan felvonja az egyik szemöldökét, állja a szemkontaktust, sőt szinte párbalyra hívja.
Évek óta van közöttük valamiféle versenyszellem, noha osztoznak a cinizmuson és valójában mindketten utálják a közszereplést.
Bakugo az egyik magas támlájú székre dobja a dzsekijét és csekkolja a haját a tükörben mielőtt zsebbre vágott kezekkel a páros felé fordulna.
Shinsou kiveszi Kaminari szájából a telefont és feloldja.
– Azt hittem, munkalerőt keresel és nem dugópajtit – mutat rá a szőke fiú. – Ráadásul Kirishima a barátom, nem hagyhatom, hogy vele is csak szórakozz.
– Várj egy percet – állítja meg Hitoshi feltartott mutatóujjal. A hangja közömbös, a tekintete nem. – Azt akarod mondani, hogy bemutattad Kirishima Eijirout a világ legnagyobb seggfejének?
Bakugo felmutatja a középső ujját. Shinsou jobb szemöldöke megemelkedik.
– Kirúgta a fotósunkat – jegyzi meg Denki, ahogy felmosolyog a barátjára és a térdére simítja a kezét. – Masaru oda rakta a ruhádat. Új anyagot használt, szóval azt mndta, ha valami gáz van vele, szólj.
A pengével int a háta mögötti állványra, ahogy vászonzsákban várakozik Bakugo ruhája. Az anyag fekete, a tapintása kellemes és puha, lefolyik a tenyerén, a varrás mentén narancssárga szálak futnak, a hímzés lélegzetellállító és arról árulkodik, hogy az apja csak az ő kedvéért maradt fenn éjszakába nyúlóan. Hogy lenyűgözze, hogy biztosan megnyerje és, hogy a legjobb munkát adja ki a kezéből, mert innen van a hajthatatlan megfelelni akarása.
Az alsó ajkát dörzsöli, ahogy a ruhát bámulja, nem akarja, hogy Kaminari hozzányúljon, pedig az ő feladata csak az, hogy beljebb vegye, kiengedje vagy apró módosításokat végezzen, hogy a végeredmény tökéletes legyen.
– Bent van az öreg? – kérdezi merengőn anélkül, hogy hátrafordulna. Megfontoltan húzza ki a nadrágot a zsákből, miközben lerúgja magáról a cipőit.
– Találkoztam vele, mikor anyádnál jártam – mondja Shinsou, ahogy a tenyerét nyújtja Kaminarinak, hogy felsegítse.
– Mit kerestél ott? – kérdezi amaz, és visszalopja a telefonját Hitoshitól. Játékosan a fenekére csap, mire elkapja a derekát és megcirógatja a haspólója alól kivillanó bőrt.
– Le akartam fixálni az októbert.
– Oh...
– Jó, ha átöltöztem, benézek hozzá. Amúgy sem sűrűn beszélünk – jegyzi meg Bakugo, mintha a beszélgetés többi része meg sem történt volna.
– Miután megigazítottalak, úgy érted.
– Mindegy – hessegeti el, és már csatolja is ki az övét.
A ruha egészen passzol, az apja félelmetesen ismeri a méreteit, egyedül a mellkasán feszül kicsit az anyag. Amikor Kaminari megjegyzi, hogy azért, mert nagyok a cickói karon vágja és figyelmeztető pillantást küld Shinsou felé is mielőtt az megszólalhatna. Hagyja, hogy Denki tegye a dolgát, közben semmiségekről magyaráz, és nem tudja kiverni a fejéből Kirishima optimista tekintetét, a hanglejtését, amilyen természetesen beszélt vele. Látni akarja, hozzá akar érni, azt akarja, hogy Kirishima érjen őhozzá.
– Add meg Kirishima számát – mondja gondolkodás nélkül.
– Hogy mi?
– Haver, szerintem oka van annak, hogy eddig nem ismertétek egymást – szúrja közbe Shinsou a szemceruzája mögül.
– Kuss! Add meg a számát, beszélnem kell vele.