Strawberry Kiss~

Szösznek is rövid RadioDust szösz, fluffnak csúfolt semmiség Lexynek, mert szomorú volt.

Pőrén hever végig a robusztus ágyon, az ágynemű ropogós és gyűrött, öblítőillatú fehérség, és hátrasöpri az arcából a vattacukorszínű tincseket, ahogy a hátára hengeredik. Az éjjeliszekrényen friss illatú kövér eprek, fahéjas síkosító és bontatlan óvszer pihen, Angel a könyökére támaszkodik, az erkély felé hunyorog, hagyja, hogy a napfény illata átmelengesse, végigcirógassa a bőrét azon a sávon, amin elér hozzá. Egészen elégedett most.
A telefonja a földön értesítést rezeg, a gerince kicsavart, hosszú ívet ír le, mikor érte hajol, mire felnéz Alastor támaszkodik a fürdőszoba ajtajának, mögüle fűszeres gőz száll fel és a fények vérglóriát festenek a vörös haja  köré. Frottírköntöst visel, a monoklija nélkül enyhén hunyorog és a vonásai kiélesednek, mikor lekattintja a villanykapcsolót.
– Az eper a tiéd – mondja, és lágy dallamot dúdol, miközben az ablakok felé lépdel, puhán, bársonyosan, rengő csípővel.
– Kösz – biccent felé, és leharapja az egyik gyümölcs csúcsát, úgy kérdezi: – Akkor megdugsz, vagy mi?
– Talán.
Megvonja a vállát, szélesre tárja az üvegajtót és a függöny táncra perdül körülötte, Angel bőrére lúdbőr ül, és viszi magával az epret, mikor kikel az ágyból. A szél összekócolja, a talpának éppen hűvös a járólap és fél karral öleli át magát. Alastor bőre bergamott és boróka illatú kísértés, mikor Angel lehuppan vele szemben a párnázott székre és keresztbe dobja a lábait. A hosszú, inas ujjait a térdén fonja össze, úgy hajol közelebb.
– Tudod, általában én vagyok az aktív. Ez ilyen szabály – magyarázza, és a szemeit forgatja. – Ha te akarsz megdugni engem, az feláras téma, de... hajlandó vagyok kivételt tenni.
– Előfordulhat, hogy mégsem akarok lefeküdni veled – közli, és a szemeibe néz, állja a pillantását, a felvont szemöldökét, viszonozza az éles vigyorát.
Angel kacagva veti hátra magát, a hangja végigzeng az erkélyen, a szemei ragyognak és a hüvelyujja körmére harap. A fejét csóválja, a gondolatai az érzelmeit kergetik és felhúzza az egyik térdét, míg Alastor felé tolja az epret. A másik végigkíséri a mozdulatot, előre nyújtózik, az ujjaiba mar, a kézfejébe és a bőre meleg és puha. A köntös a köldökéig nyílik, Angel a bordái kreol ívébe akar kóstolni, számolni a lélegzeteit és csak hozzá akar érni. Ez minden.
– Nekem abszolút rendben van – szögezi le, és figyeli, ahogy Alastor felpattan, a köntös lobog utána és fel kell szegnie az állát, mikor megáll előtte.
Végighúzza a körmeit a kulcscsontján, a nyakán, az alsó ajkán és az ujjbegyeit a járomcsontjának támasztja, úgy hajol le hozzá. Angel szemhéjai mögött boldogsággá lobban az üresség, mikor homlokon csókolja.