Matthew Holt szemszögű Shadam flangst.
Figyelmeztetés: Matthew Holt
Korhatár: +16 körül asszem.
A fanart geckostuffs munkája~
Matthew Holt fehér köpenyben ácsorog egy tálca kémcsővel az egyik kezében, a másikbal egy sajtburgerrel, amibe éppen az imént harapott bele. A védőszemüveg gumija nyomja a füle tövét, ahogy a bőrébe passzírozza a saját okuláréját, de nincs mit tenni, cselekedni kell. A vérmintákat, merthogy azok vannak a kémcsőben, lepakolja a steril fém asztalra, és esetlenül megigazítja a neonnarancs fülhallgatóját, miközben lábbal maga alá húzza a gurulós széket.
Laborasszisztensnek szerződött, végül mégis mikroszkóp alatt vizsgálja döglött állatok vérét, talán azét a marháét is, amit a burgerébe pakoltak. És még csak egy nyamvadt kajaszünet sem adatott meg neki ebben a sanyarú világban.
– Hé, Dáböljú! – rikkantja túl a Foo Fighterst, mikor az ajtó zöld jelzése után megmozdul a kilincs és belép a kollégája-per-lakótársa.
– Matthew, hányszor kell még elmagyaráznom, miért nem eszünk a laborban! – sóhajtja Adam, és AZ-t idéző, béna műanyagból készült citromsárga esőkabátját felakasztja a fogasra, és előrelátóan alálöki a szemetest.
Adam W. az a fajta srác, aki elég langaléta, hogy bármit levegyen a felső polcról és elég szálkás izomzattal rendelkezik ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Nem úgy a béna ausztrál kiejtését, ami rengeteget kopott ugyan az évek alatt és már sokkal inkább Hugh Jackmanes, mint Mel Gibsonos, de Matthew addig képtelen őszinte változásban reménykedni, míg Adam bikkie-nek ejteti a biscuitet.
Matthew szerint munka- és heveny tisztaságmániában szenved, valamint betegesen irtózik a gyűrött köpenyektől, márpedig a fiú nem fog megtanulni vasalni a kedvéért az holtbiztos.
– Jutottál valamire? – kérdezi Adam mérföldekkel puhább tónusban, és ő elég bátornak érzi magát ettől egy újabb harapáshoz.
– Af A feszta'any szefeszetébe'--
– Lehetne, hogy nem teli szájjal beszélsz? – kérdezi, és összevont szemöldöke alól szigorú pillantást vet a morzsákkal teleszórt mikroszkópra.
– Az A tesztalany szervezetében gyulladást találtam – magyarázza végül, és a mikroszkópra hajol, úgy folytatja. – A B kilökte magából az idegen anyagot, Rover meg elpusztult reggelre. Pidge meg fog ölni.
Adam persze csak hümmög, a szemüvegét igazgatja és felír valamit a jegyzettömbbe, amit a hűtőre mágneseztek. Arra a hűtőre, amiben a kísérlethez szükséges szerveket, szövetet és vért tartják meg Matt kajáját és gyümölcslevet, mert fontos a vitaminbevitel.
Szóval Matthew Holt szerint ezen az esős kedden vagy szerdán kezdődött minden, azzal a kopogással, ami kimozdította a világegyetemet a helyéről.
Három lassú, kimért kopogás és a tény, hogy Adam mágneskártyája hamarabb mozdul, mint az övé kell ahhoz, hogy felpezsdítse az életét. A kollégája és a legjobb barátja meglepetten bámulnak egymásra, Adam keze a kilincsen, Shiro keze az ajtófélfán és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, vagy csak azzal, hogy Matt elfelejtett szólni, hogy lehet, nem lesz egyedül.
– Öhm... izé... Adam, ő legjobb barátom, Takashi Shirogane. Shiro, már meséltem Adamről. – Muszáj vigyorognia miközben kezet fognak, mert indokolatlanul azok az esték jutnak eszébe, mikor Adamről panaszkodott Shirónak.
– Örülök, hogy megismerhetlek – mondja Shiro, és elkapja Matthew pillantását.
– Nem kellene idegeneket hívnod a laborba – mutat rá, és az erre figyelmeztető tábla felé billenti a fejét.
– Shiro a legjobb barátom. A legjobb. Nem idegen – magyarázza, miközben feltépi a hűtőajtót és sűrű, fehér folyadékkal teli üveget emel ki az ajtajából. – Tessék, rázd fel mielőtt megiszod. Szörnyű íze lesz, most mondom, de segíteni fog az alvásban és kicsit helyre is rak.
Matt tudja, hogy Adam őket figyeli a szeme sarkából, hogy később úgy ahogy meg kell majd magyaráznia ezt az egészet anélkül, hogy bármit mondana Shiróról.
×××
Shirót az apja miatt ismeri. Mármint a saját apja miatt, akivel gimnázium után együtt dolgozott valami szupertitkos kutatáson. Ösztöndíjjal került az államokba Japánból, maximalista, végtelen kedves és a legjobb ember, akit Matt valaha ismert.
Szóval a saját véleménye szerint egyáltalán nem olyan ember, akit Adam megérdemelt volna, mégis úgy állt a dolog, hogy...
– Elhívtam moziba, és igent mondott – meséli Shiro egy másik forró szerdai reggelen, egy gyorsbüfé egyik asztalánál.
– Már kit?
– Adamet.
Matt első gondolata ennyi: Tejószagúúristen. Fogalma sincs, mit indított el azzal, hogy bemutatta őket egymásnak, de nem akart átesni a már előre kínos szagú beszélgetésen arról, hogy mi lesz Adam bal heréjével, ha bántja Shirót. Főleg, hogy semmi kedve az ismerősei intim részeit fogdosni.
– Gratulálok, remélem, jól sikerül majd – hadarja, mert fogalma sincs, mit kellene mondania.
– El kell jönnöd – jelenti ki Shiro, és Matt úgy érzi, félrenyeli a kólát. A szénsav legalábbis felszalad az orrába és köhöghetnékje van az érzéstől.
– Már miért is kellene? – Érzi, hogy felszalad a szemöldöke, és bizalmasan előrehajol, úgy suttogja: – Haver, nem fogok édeshármasozni a legjobb haverommal és a kollégámmal. Úgy meg pláne, hogy egyikőtök sem csaj.
– Most úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna. Azért kell jönnöd, mert... hát Keitht nem hívhatom, és különben sem kell beülnöd mellénk vagy valami.
– Ez tök csajos – közli, ahogy hátradől. A szalvétáját gyűrögeti, aztán rákoppint a telefonjára. A háttérképe a U.S.S. Enterprise. – Mondjuk van valaki, akit szívesen elhívnék. Mit néztek?
– A Sötét Lovagot.
– Ne már! Most jött ki egy Marvel film, és te gagyi-DC-t akarsz nézetni a potenciális pasiddal? Nem ismerlek! – Úgy tesz, mintha át akarna ülni egy másik asztalhoz, és mindketten nevetnek.
×××
Csubakkás mamuszt és csíkos alsógatyát visel, a szájában elektromos fogkefe berreg unottan és fogkrémhab csordul az állára, ahogy a fürdőajtóból figyeli Adamet. A fiú a hajába tolt szemüveggel méreget egy mentaszínű galléros pólót, amire fehérrel papírrepülőket nyomtak. A felsőteste tejcsokoládé színű, egyetlen sötét anyajegy van a kiugró lapockája alatt, Matt végigköveti a gerince vonalát a gödröcskés medencééig és a farmerből elővillanó szürke bokszere gumis derekáig.
– Mér' nem a faját szobáfba' öltöfködf? – kérdezi, és a másik még csak pillantásra sem méltatja. – Komofa' a nappafi köpefén, ember?!
– Késésben vagyok, az a helyzet – magyarázza türelmesen, végül belebújik a pólóba. Matt szerint úgy néz ki, mint aki most castingolt a Dexter Laboratóriumában, vagy aki újra el akarja végezni a középső csoportot a helyi óvodában. De esze ágában sincs szólni róla.
Helyette egy bébilamantin kecsességével visszafarol a fürdőbe, kiköpi a habot és míg a szájvízzel gargarizál, odadobja a dezodorját Adamnek, aki szemüveg híján is elkapja ugyan, hogy aztán az arcába emelje a flakont és úgy hunyorogjon a betűkre.
– Mi ez?
– Axe. Mert nincs menőbb egy asztronautánál – mondja, és a nyelvével csettint, rákacsint és visszavonul a fürdőbe, miközben egyáltalán nem érzi gáznak magát. Pedig kéne.
Az It's my life-ot énekli, mikor felberreg a csengő, alig hallja Shirót az elektromos borotvájától, csak akkor bizonyosodik meg igazán, mikor az bedugja fekete üstökét az ajtón és csupa vigyor, csupa jólneveltség meg parfümfelhő. Matthew száz százalékosan biztos benne, hogy Shiro egy egyetlen férfi a világegyetemben, aki képes úgy jázmin illatot magán hordani, hogy azzal nem veszít a férfiasságából. Ami azt illeti, mélységesen tiszteli érte, de éppen úgy nem fogja megmondani, ahogy Adamnek sem szólt a pólóról.
– Mizu, hazafi? Hmm... szerinted Adam lerúgná a fejem, ha ellőném neki ezt a poént?
– Biztosan megengedné, hogy a mosogató alatt aludj, azért nem tűnik szívtelennek – jegyzi meg, és kézfogás közben összekoccantják a vállaikat. Nem tudja nem észrevenni, hogy Shiro mozdulata óvatos. – Szerinted hülyét csinálok magamból?
– Szerintem igent mondott arra, hogy randizzatok mielőtt... hát, tudod... randiztok. Nem lesz gáz, kajáltok, beszélgettek, sétáltok, tudod, amiket az emberek általában csinálnak – magyarázza, és végigméri, ahogy felteszi a szemüvegét. – Na, mondjuk nem tudom, mennyire bejövős neki ez a John Travolta cosplay a Grease-ből.
– Francba, terminátorosra akartam! Te megleszel?
Matthew jelentőségteljesen megigazítja legjobb barátja fekete bőrdzsekijének gallérját, lesimít az egyszerű fehér pólón és ignorálja a világoskék farmert meg az egyszerű cipőt. Szeretne valami kétértelműt és vicceset mondani, amit a barátok szoktak egymásnak ilyen helyzetekben, valami olyasmit, hogy ügyeljen a biztonságra, és mondjuk kacsinthatna hozzá, de nem teszi.
– Jah, az agymunkát elhoztam a laborból, azt megcsinálom még. Érezzétek jól magatokat, és ne felejtsd el, ha akarom, bepoloskázhatom bármelyikőtöket. – Pisztolyt formáz az ujjával és Shiróra lő, mielőtt három kurta kopogás szakítja meg a beszélgetést és Adam hangja szűrődik be, aki afelől érdeklődik, mehetnek e már.
×××
Újra és újra elolvasta a sorokat, hangosan, magában, lassan és hadarva, de azok attól nem változtak semmit. A kutatásaik eddig teljes kudarcot mutattak, a kísérleti alanyok hetvennégy egész kilencvenkét százaléka nem élte túl a beavatkozást és kivétel nélkül mindnél jelentkeztek a mellékhatások.
Eredmények nélkül a kormány nem fogja támogatni őket többé, sem a 3D-s protézisnyomtatásban, sem a biomechanikus élőszövet kutatásban, amivel emberek millióinak segíthetnének világszerte.
Amivel talán megmenthetnék Shiro életét.
A homlokába tolja a szemüvegét és megdörzsöli a szemeit. Nem akarja, hogy a legjobb barátja meghaljon, akkor sem, ha ennyire jól tudja kezelni a saját helyzetét. Shiro cinnamonn roll, aki sokkal-sokkal többet érdemel az élettől, mint nyamvadt maximum huszonhét, talán huszonnyolc évet.
×××
Kerek, kék lencsés napszemüveget visel, az alól figyeli Shadaméket, miközben kiváltják a jegyeiket és páros menüt vesznek. Shiro úgy egyensúlyozza a kukoricát, hogy oda tudja adni a jegyeiket, Adam belemajszol, nehogy kiboruljon és összemosolyognak, Matt gyomra meg a szívtájékára ugrik, annyira rohadtul édesek.
Végül akivel jönni akart lemondta, szóval egy kis nachosszal és rengetek kólával ül be a leghátsó sorba. Marvel rajongóként nem szívesen mutatkozott egy DC film premiervetítésén, és amúgy is jobban érdekelte a Prometheus, de megígérte Shirónak, hogy jön. Márpedig akkor meg kell tennie, mert a bajtársiasság mindennél fontosabb.
Két sorral előrébb ülnek, pont rájuk lát és eltölti valami kellemes elégedettség attól, mennyire összeillenek és végül úgy alakult, hogy nem kell senkit megmogyoróznia. Hangosan szürcsöl a kólával, a térdeit a másik sor háttámlájának dönti és nem is igazán a filmre figyel. Talán ezért is sikerül elkapnia a pillanatot, mikor Adam a Shiro ölében pihenő vödör helyett a fiú combjára markol és ott is hagyja a kezét.
Ami Matthewt illeti, a talpán érzi Shiro arcának lángolását és magában vigyorog, pedig a vásznon éppen a maszkos rosszfiú-csávó randalírozik nagyon-nagyon fenyegetően és DC ide, vagy oda, Gary Oldman halál menő.
×××
– Szerintem ez egy nagyon hülye ötlet – suttogja, és a nappali felé sandít, ahol Adamet hagyták.
– Nézd, én nekem ez az egyetlen lehetőségem. Te vagy az egyetlen, akit megkérhetek... akit valaha megkérnék.
Shiro háttal az ajtónak támaszkodik, a mosókonyha nemcsak szűkös kettejüknek, de az elhasznált levegő forró, a használt alsók és zoknik fanyar szaga mindent megül és az öreg mosógép zajosan okád szürke vizet a lefolyóba. Matt zoknis lábai fáznak, mert odakint tél van és idáig nem ér el a padlófűtés, a kis rohadék.
– Két éve, két rohadt éve nem értünk el semmit. A kísérleteink sorra kudarcot mondanak, a túlélési arány túlságosan alacsony ahhoz, hogy patkánynál nagyobb alanyokon kísérletezzünk és... és te... – kezdi, de a hangja elcsuklik, Shiro galambszürke hóemberes garbóját bámulja inkább.
Felnőttkori Spinális Izomatrófia. Az apja így mondta azt, mikor Shiróhoz azért kellett mentőt hívni, mert majdnem megfulladt attól, hogy levegőt vett. Tizennyolc éves volt, mikor ugyanolyan fehér köpenyes alakok, mint amilyen most ő közölték vele, hogy a betegsége gyógyíthatatlan.
– A biomechanikus kutatásaitokkal... elméletben lehetséges lenne? – kérdezi Shiro, és behunyja a szemeit, az ajtón túli világra koncentrál, arra, ahogy Adam felröhög valami poénon.
– Legjobb esetben is odaveszne egy karod és a hozzá kapcsolódó izmok. – Inkább csak hangosan gondolkodik, mintsem a barátjához beszél. – Mondom, a legjobb esetben! Shiro, nem!
– Matthew!
×××
A hajnal első sugarai a reggeli merevedésére érkeznek, szóval komótosan rángat ki az ágy alól egy alapból nyitva odadobott CKM-et, félkézzel kényelmesen megtámasztja a mellkasán, szabad keze a takaró alatt tapogatózik. És hosszat sóhajt, fészkelődik kicsit, az ujjai alatt csúszik a fényes papír és el is ejti, mikor kintről beszélgetés és reggeli hangjai szűrődnek be. Megnyalintja és beszívja az alsó ajkát, próbál koncentrálni, de pár rántás után feladja.
Lerúgja a takaróját, felrántja a gatyáját és éppen a tenyerébe masszírozza a kézfertőtlenítőt, mikor kilép az ajtón és szembetalálkozik a probléma forrásaival.
Adam az asztalon ül, széttárt combjai közt Shiro áll, tenyereibe fogja az állát, a lakótársa kezei a másik fenekét markolják a nadrágjában és csókolóznak. Matt még onnan ahol áll is hallja a Shiro torkából feltörő halk nyögést, tekintetével kíséri, ahogy végigcsókolja az álla vonalát a füléig mielőtt visszatérne a szájára és...
És a látványra muszáj megigazítania a kishavert az alsógatyájában mielőtt egy határozott torokköszörüléssel közbeavatkozna.
– Mindig jó látni, ha az ember barátai szerelmesek – csacsogja, és a jellegzetes Star Trekes V-t mutatja üdvözlésképp. Az oroszlánkirályos pólóról nem hajlandó beszélni. – Ami azt illeti, megzavartatok valamiben.
– Sajnáljuk – hebegi Shiro, az arca céklaszínű, a szemei ragyognak és a kezei lecsúsznak Adam derekára.
– Dehogy sajnáljuk – vágja rá a társa, és a szemüvege nélkül valahogy sokkal határozottabb, ahogy felrántja a szemöldökét.
– Hát, pedig elfogadtam volna egy bocsánat-rántottát vagy valamit.
Az az érzése, hogy Shiro észrevétlenül beköltözött hozzájuk. Legalábbis az utóbbi fél évben szinte mindig hármasban vacsoráztak, a fogkeféje bekerült Adamé mellé a Bika csillagjegyes poharába és mintha az ő Amerika kapitányos pólója forgott volna a mosógépben a minap. Fogalma sincs, hogy vált a Kan Kéjlakból (ahogy Matthew hívta) per Komfortos és Ideiglenes Legénylakásból (ahogy pedig Adam) egy szerelmi fészek. Talán el kellene költöznie, és hagyni őket romantikázni, ahogy egy rendes baráttól illene, másrészről viszont a munkája szempontjából fontos, hogy folyamatosan elérhetőek legyenek egymás számára Duplavével.
– Az én híresen fenséges rántottámat ki kell érdemelni, Holt – mondja Adam, és csupa fog vigyor. A mosatlan bögrék összekoccannak, ahogy a tenyereire támaszkodik.
– Én megkóstolnám azért – motyogja Shiro, és Matt öklendezést mímel, mikor összepusziszkodnak.
×××
Adam gondosan bebugyolált, ránézésre tökéletes sajtburgert tol a keze mellé, és Matt a kisujjában érzi a húspogácsa hőjét. A nyál összefut a szájában, ahogy hátradől a kényelmetlen gurulós széken és kirántja a fülhallgatót az egyik füléből. And in the end/I'd do it all again/I think you're my best friend énekli Patrick Stump most már senkinek, de még csak el sem gondolkozik azon, hogy halkabbra vegye.
– Hát ezt miért kapom?
– Mert beleegyeztél Takashi hülye ötletébe – mondja, és a hangja meglepően lágy, nem úgy, mint az érintése a vállán. – És mert tudom, hogy te hoztál össze minket.
– Meg fogom ölni a legjobb barátomat. – Keserű nevetést hallat és a szemüvege hirtelen párásodik el. Már nem is kívánja annyira azt a burgert. – Ha... ha elvágnánk a gerinchez kapcsolódó idegszálait, amikből a gyulladás ered, talán túlélhetné, de...
– Elveszítené a karját. Világos – bólint rá a másik és az asztalnak támaszkodik, onnan figyeli a másikat. – Bízom benned, ahogy bízom Takashiban is, és ő is bízik benned. Ráadásul nem kell egyedül csinálnod, ez a kettőnk kutatása.
– Ami évek óta tipegőben kúszik a földön, mert még járni sem tud – mutat rá, és kiroppantja az ujjait. – Nem én akarok az lenni, aki elveszi az utolsó éveit, érted? És címeres rohadék lennék, ha bárkinek hagynám, hogy megtegye.
– Meg akarom kérni a kezét.
A csönd hirtelen roppan rájuk, csak az elektromos gépek motorjai búgnak halkan és Matt székének kereke nyikorog, ahogy hátrébb gurul. A védőszemüveget a hajába tolja, úgy bámul Adamre, aki állja a pillantását és csak akkor enged fel, amikor rávigyorog. Fogalma sincs mit mondhatna, még nem gratulálhat, elvégre még Shiro nem mondott igent, de legbelül tudja, hogy azt fog. Apropó, titokban kell tartania a dolgot a barátja elől, és nagyon meg kell lepődnie, amikor az közli vele a hírt, szóval arra gondol, talán a tükör előtt kellene majd gyakorolnia a nagy pillanatig. Gyakorolhatja a direkt ilyen alkalmakra tartogatott Marlon Brando mosolyát.
– Ez tök király! – bukik ki belőle végül és pacsira nyújtja a tenyerét. – Tudni akarok minden részletet, hogy akarod, hol, mikor?
– Hát, a születésnapja egybe esik a nemzetközi legénykérő nappal, szóval...
– Aaaaaawww, Adam, ez a legromantikusabb dolog, amit életemben hallottam, beleértve azt is, mikor apa elmesélte, hogy kérte meg anyut. – A mutató ujjával a fiú mellkasára bök, szabad kezével meg felmarkolja az ajándék sajtburgert. – Azt hittem, kettőtök közül Shiro a szerelem gömbölyű seggű babaangyalkája.
Adam talán félrenyeli a saját nyálát, talán csak elfelejt levegőt venni Matt szavaira, mindenesetre látványos fuldoklásba kezd, ami átfut nevetésbe, míg végül az idősebb magához húzza a mikroszkópot. A fém lábak vesébe tépően csikorognak az asztalon.
– Próbáltad növelni a glikogén szintet? – kérdezi, és le sem veszi a szemét a lencséről. – Hm...
– Már így is a dupláján van. Féltem, hogy bedurrannak az izmok, ha megemelem. Tudod, a keményítő miatt.
– Talán adenozin-trifoszfáttal...
– DNS replikációra gondolsz?
– Ühüm.
Működhet. Elméleti alapon működnie kell, ezt Matthew is tudja, gyakorlatban viszont a fájdalom mértéke a legerősebb migrén négyszerese, emberi mértékkel elviselhetetlen, ezért nem is próbálkozott tovább vinni a gondolatot. Humánusabb módszer lenne, ha Shiro mögé osonnának és puszta kézzel tőből kitépnék a karját.
Adam azonban rendíthetetlennek és nyugodtnak tűnik, ahogy hátrahajol a mikroszkóp fölül, és az ő véleményére vár. Matt meg csak arra tud gondolni, hogy sürgősen papírra és ceruzára van szüksége.
– Fájni fog – jegyzi meg, mert ez a legjobb érve, amije van.
– Ha aktiváljuk az agy PAG területét, akkor nem – mutat rá, és a hangja szenvedélyes.
– És mégis mivel? Ide nem elég a morfium vagy az endorfin.
– Csak hadd gondolkodjam, jó? Megoldom.
– Nagyon remélem, Adam.
×××
Shiro pitájából hullik a hagyma és a kézfejére csöpög a szósz, Matt meg indokolatlanul beharapja az ajkát, mikor lenyalja onnan. Egy utcai árustól vették a kaját, aki törte az angolt, viszont elég kedvesen mosolygott ahhoz, hogy ne kérjék el a visszajárót.
Most a parkban ülnek, tavasz van, a tóban kiskacsák hápognak a kacsamama után, távolabb kutyával játszanak és egy csapat lány félmeztelenül napozik, pedig Matt szerint annyira azért nincs meleg.
– Tesó, olyan legénybúcsút szervezek neked, hogy még a dédunokáid is másnaposak lesznek – magyarázza, és közben úgy meglengeti a gyrosát, hogy egy istenes paradicsomkarika elszáll belőle.
– Nem tudtam, hogy mondjam el, hogy Keitht kértem tanúmnak – motyogja, és a hangjában igazi bűnbánat csendül. – De ő az öcsém, és...
– Nem gáz. Komolyan. Csak az elsőszülött fiad-per-lányod kérem cserébe – mondja, és nagyon komolyan hangzik, szóval míg Shiro megrágja a falatját gyorsan hozzáteszi: – Mármint követelem a legkirályabb keresztszülő címét. Tudom, hogy nem vagyunk vallásosak, de csak úgy névlegesen, vágod. Különben... gondolkodtatok már ezen? Úgy értem, modern világban élünk és volt az a film is, tudod Schwarzeneggerrel meg Danny DeVitóval...
– Jézusom, Matthew! – Inkább félrerakja a kajáját és a szívószálas üdítője után nyúl. – Egyébként az örökbefogadás a legvalószínűbb megoldás. Már mint... fogadhatnánk béranyát, de akkor csak Adam jöhetne szóba, mint donor.
– Ha végre elfogadják, hogy a kísérletünk igenis működőképes az elméleti síkon túl is, és, ha minden jól megy, egyszerű hordozóvá válsz. Akkor még az is szóba jöhetne, hogy összekeveritek a spermátokat.
– Ahha...
– Hé, Shiro... – kezdi egészen csendesen, és mikor a fiú odafordul, kört formáz az ujjaival, tenyérrel lefelé. – Háh, belenéztél!
És hiába nyújtja oda a vállát, elvből sem ütheti meg, szóval finoman nekikoccantja az öklét, és a gyrosába temetkezik.
×××
Adam kezei remegnek, ahogy a saját öklét morzsolgatja és Matt nem tehet érte semmit, hagyja, hogy a köpenyébe kenje Shiro vérét, és közben a légbuborékot figyeli a gumikesztyű és a bőre között, ami éppen úgy beszorult, mint az érzelmei. Az alsó ajka remeg és el kell fordulnia, mert érzi a szeme sarkában az érkező könnyeket.
A gyűrött ágy még Shiro testmelegét őrzi, a lélegeztetőmaszk a párnán kever, benne felköhögött vér sötétlik, a fémes szaga nyúlós és keveredik a gyógyszerek éles aromájával, ami keserű ízhártyát húz a szájpadlására. Adam lekapcsolja az üres monitort, a keze remeg közben és a száját rágja, de nem mer Matthew szemeibe nézni, és ő nem tudja, hálás-e ezért vagy inkább megverné miatta.
Meg fogom ölni a legjobb barátomat, sok hónappal ezelőtt még ezeket a szavakat használta, és most fogalma sincs, hogy mit mondhatna, a lelke tomboló hurrikán, egy természeti katasztrófa és az érzelmei a kitépett fák és a letiport háztetők.
Még érezte a saját vére ízét a szájában, emlékezett a hátsó fogai reccsenésére, mert Keith két nappal ezelőtt orrba verte és leüvöltötte a fejét. Totálisan megérdemelte, és fogalma sincs, hogy a fiú megkereste-e Adamet ugyanezzel. Akkor azt üvöltötte, hogy nem ölhetik meg az egyetlen embert az életében.
Matthew nem kockáztatott annyit, mint azok ketten, ezért volt nagyobb az ő felelőssége.
×××
Amikor az esküvőjükön beszédet mond, mindenképpen megemlíti, hogy egyébként neki van a legjobb barátja és exlakótársa az egész világon.
Figyelmeztetés: Matthew Holt
Korhatár: +16 körül asszem.
A fanart geckostuffs munkája~
Matthew Holt fehér köpenyben ácsorog egy tálca kémcsővel az egyik kezében, a másikbal egy sajtburgerrel, amibe éppen az imént harapott bele. A védőszemüveg gumija nyomja a füle tövét, ahogy a bőrébe passzírozza a saját okuláréját, de nincs mit tenni, cselekedni kell. A vérmintákat, merthogy azok vannak a kémcsőben, lepakolja a steril fém asztalra, és esetlenül megigazítja a neonnarancs fülhallgatóját, miközben lábbal maga alá húzza a gurulós széket.
Laborasszisztensnek szerződött, végül mégis mikroszkóp alatt vizsgálja döglött állatok vérét, talán azét a marháét is, amit a burgerébe pakoltak. És még csak egy nyamvadt kajaszünet sem adatott meg neki ebben a sanyarú világban.
– Hé, Dáböljú! – rikkantja túl a Foo Fighterst, mikor az ajtó zöld jelzése után megmozdul a kilincs és belép a kollégája-per-lakótársa.
– Matthew, hányszor kell még elmagyaráznom, miért nem eszünk a laborban! – sóhajtja Adam, és AZ-t idéző, béna műanyagból készült citromsárga esőkabátját felakasztja a fogasra, és előrelátóan alálöki a szemetest.
Adam W. az a fajta srác, aki elég langaléta, hogy bármit levegyen a felső polcról és elég szálkás izomzattal rendelkezik ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Nem úgy a béna ausztrál kiejtését, ami rengeteget kopott ugyan az évek alatt és már sokkal inkább Hugh Jackmanes, mint Mel Gibsonos, de Matthew addig képtelen őszinte változásban reménykedni, míg Adam bikkie-nek ejteti a biscuitet.
Matthew szerint munka- és heveny tisztaságmániában szenved, valamint betegesen irtózik a gyűrött köpenyektől, márpedig a fiú nem fog megtanulni vasalni a kedvéért az holtbiztos.
– Jutottál valamire? – kérdezi Adam mérföldekkel puhább tónusban, és ő elég bátornak érzi magát ettől egy újabb harapáshoz.
– Af A feszta'any szefeszetébe'--
– Lehetne, hogy nem teli szájjal beszélsz? – kérdezi, és összevont szemöldöke alól szigorú pillantást vet a morzsákkal teleszórt mikroszkópra.
– Az A tesztalany szervezetében gyulladást találtam – magyarázza végül, és a mikroszkópra hajol, úgy folytatja. – A B kilökte magából az idegen anyagot, Rover meg elpusztult reggelre. Pidge meg fog ölni.
Adam persze csak hümmög, a szemüvegét igazgatja és felír valamit a jegyzettömbbe, amit a hűtőre mágneseztek. Arra a hűtőre, amiben a kísérlethez szükséges szerveket, szövetet és vért tartják meg Matt kajáját és gyümölcslevet, mert fontos a vitaminbevitel.
Szóval Matthew Holt szerint ezen az esős kedden vagy szerdán kezdődött minden, azzal a kopogással, ami kimozdította a világegyetemet a helyéről.
Három lassú, kimért kopogás és a tény, hogy Adam mágneskártyája hamarabb mozdul, mint az övé kell ahhoz, hogy felpezsdítse az életét. A kollégája és a legjobb barátja meglepetten bámulnak egymásra, Adam keze a kilincsen, Shiro keze az ajtófélfán és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, vagy csak azzal, hogy Matt elfelejtett szólni, hogy lehet, nem lesz egyedül.
– Öhm... izé... Adam, ő legjobb barátom, Takashi Shirogane. Shiro, már meséltem Adamről. – Muszáj vigyorognia miközben kezet fognak, mert indokolatlanul azok az esték jutnak eszébe, mikor Adamről panaszkodott Shirónak.
– Örülök, hogy megismerhetlek – mondja Shiro, és elkapja Matthew pillantását.
– Nem kellene idegeneket hívnod a laborba – mutat rá, és az erre figyelmeztető tábla felé billenti a fejét.
– Shiro a legjobb barátom. A legjobb. Nem idegen – magyarázza, miközben feltépi a hűtőajtót és sűrű, fehér folyadékkal teli üveget emel ki az ajtajából. – Tessék, rázd fel mielőtt megiszod. Szörnyű íze lesz, most mondom, de segíteni fog az alvásban és kicsit helyre is rak.
Matt tudja, hogy Adam őket figyeli a szeme sarkából, hogy később úgy ahogy meg kell majd magyaráznia ezt az egészet anélkül, hogy bármit mondana Shiróról.
×××
Shirót az apja miatt ismeri. Mármint a saját apja miatt, akivel gimnázium után együtt dolgozott valami szupertitkos kutatáson. Ösztöndíjjal került az államokba Japánból, maximalista, végtelen kedves és a legjobb ember, akit Matt valaha ismert.
Szóval a saját véleménye szerint egyáltalán nem olyan ember, akit Adam megérdemelt volna, mégis úgy állt a dolog, hogy...
– Elhívtam moziba, és igent mondott – meséli Shiro egy másik forró szerdai reggelen, egy gyorsbüfé egyik asztalánál.
– Már kit?
– Adamet.
Matt első gondolata ennyi: Tejószagúúristen. Fogalma sincs, mit indított el azzal, hogy bemutatta őket egymásnak, de nem akart átesni a már előre kínos szagú beszélgetésen arról, hogy mi lesz Adam bal heréjével, ha bántja Shirót. Főleg, hogy semmi kedve az ismerősei intim részeit fogdosni.
– Gratulálok, remélem, jól sikerül majd – hadarja, mert fogalma sincs, mit kellene mondania.
– El kell jönnöd – jelenti ki Shiro, és Matt úgy érzi, félrenyeli a kólát. A szénsav legalábbis felszalad az orrába és köhöghetnékje van az érzéstől.
– Már miért is kellene? – Érzi, hogy felszalad a szemöldöke, és bizalmasan előrehajol, úgy suttogja: – Haver, nem fogok édeshármasozni a legjobb haverommal és a kollégámmal. Úgy meg pláne, hogy egyikőtök sem csaj.
– Most úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna. Azért kell jönnöd, mert... hát Keitht nem hívhatom, és különben sem kell beülnöd mellénk vagy valami.
– Ez tök csajos – közli, ahogy hátradől. A szalvétáját gyűrögeti, aztán rákoppint a telefonjára. A háttérképe a U.S.S. Enterprise. – Mondjuk van valaki, akit szívesen elhívnék. Mit néztek?
– A Sötét Lovagot.
– Ne már! Most jött ki egy Marvel film, és te gagyi-DC-t akarsz nézetni a potenciális pasiddal? Nem ismerlek! – Úgy tesz, mintha át akarna ülni egy másik asztalhoz, és mindketten nevetnek.
×××
Csubakkás mamuszt és csíkos alsógatyát visel, a szájában elektromos fogkefe berreg unottan és fogkrémhab csordul az állára, ahogy a fürdőajtóból figyeli Adamet. A fiú a hajába tolt szemüveggel méreget egy mentaszínű galléros pólót, amire fehérrel papírrepülőket nyomtak. A felsőteste tejcsokoládé színű, egyetlen sötét anyajegy van a kiugró lapockája alatt, Matt végigköveti a gerince vonalát a gödröcskés medencééig és a farmerből elővillanó szürke bokszere gumis derekáig.
– Mér' nem a faját szobáfba' öltöfködf? – kérdezi, és a másik még csak pillantásra sem méltatja. – Komofa' a nappafi köpefén, ember?!
– Késésben vagyok, az a helyzet – magyarázza türelmesen, végül belebújik a pólóba. Matt szerint úgy néz ki, mint aki most castingolt a Dexter Laboratóriumában, vagy aki újra el akarja végezni a középső csoportot a helyi óvodában. De esze ágában sincs szólni róla.
Helyette egy bébilamantin kecsességével visszafarol a fürdőbe, kiköpi a habot és míg a szájvízzel gargarizál, odadobja a dezodorját Adamnek, aki szemüveg híján is elkapja ugyan, hogy aztán az arcába emelje a flakont és úgy hunyorogjon a betűkre.
– Mi ez?
– Axe. Mert nincs menőbb egy asztronautánál – mondja, és a nyelvével csettint, rákacsint és visszavonul a fürdőbe, miközben egyáltalán nem érzi gáznak magát. Pedig kéne.
Az It's my life-ot énekli, mikor felberreg a csengő, alig hallja Shirót az elektromos borotvájától, csak akkor bizonyosodik meg igazán, mikor az bedugja fekete üstökét az ajtón és csupa vigyor, csupa jólneveltség meg parfümfelhő. Matthew száz százalékosan biztos benne, hogy Shiro egy egyetlen férfi a világegyetemben, aki képes úgy jázmin illatot magán hordani, hogy azzal nem veszít a férfiasságából. Ami azt illeti, mélységesen tiszteli érte, de éppen úgy nem fogja megmondani, ahogy Adamnek sem szólt a pólóról.
– Mizu, hazafi? Hmm... szerinted Adam lerúgná a fejem, ha ellőném neki ezt a poént?
– Biztosan megengedné, hogy a mosogató alatt aludj, azért nem tűnik szívtelennek – jegyzi meg, és kézfogás közben összekoccantják a vállaikat. Nem tudja nem észrevenni, hogy Shiro mozdulata óvatos. – Szerinted hülyét csinálok magamból?
– Szerintem igent mondott arra, hogy randizzatok mielőtt... hát, tudod... randiztok. Nem lesz gáz, kajáltok, beszélgettek, sétáltok, tudod, amiket az emberek általában csinálnak – magyarázza, és végigméri, ahogy felteszi a szemüvegét. – Na, mondjuk nem tudom, mennyire bejövős neki ez a John Travolta cosplay a Grease-ből.
– Francba, terminátorosra akartam! Te megleszel?
Matthew jelentőségteljesen megigazítja legjobb barátja fekete bőrdzsekijének gallérját, lesimít az egyszerű fehér pólón és ignorálja a világoskék farmert meg az egyszerű cipőt. Szeretne valami kétértelműt és vicceset mondani, amit a barátok szoktak egymásnak ilyen helyzetekben, valami olyasmit, hogy ügyeljen a biztonságra, és mondjuk kacsinthatna hozzá, de nem teszi.
– Jah, az agymunkát elhoztam a laborból, azt megcsinálom még. Érezzétek jól magatokat, és ne felejtsd el, ha akarom, bepoloskázhatom bármelyikőtöket. – Pisztolyt formáz az ujjával és Shiróra lő, mielőtt három kurta kopogás szakítja meg a beszélgetést és Adam hangja szűrődik be, aki afelől érdeklődik, mehetnek e már.
×××
Újra és újra elolvasta a sorokat, hangosan, magában, lassan és hadarva, de azok attól nem változtak semmit. A kutatásaik eddig teljes kudarcot mutattak, a kísérleti alanyok hetvennégy egész kilencvenkét százaléka nem élte túl a beavatkozást és kivétel nélkül mindnél jelentkeztek a mellékhatások.
Eredmények nélkül a kormány nem fogja támogatni őket többé, sem a 3D-s protézisnyomtatásban, sem a biomechanikus élőszövet kutatásban, amivel emberek millióinak segíthetnének világszerte.
Amivel talán megmenthetnék Shiro életét.
A homlokába tolja a szemüvegét és megdörzsöli a szemeit. Nem akarja, hogy a legjobb barátja meghaljon, akkor sem, ha ennyire jól tudja kezelni a saját helyzetét. Shiro cinnamonn roll, aki sokkal-sokkal többet érdemel az élettől, mint nyamvadt maximum huszonhét, talán huszonnyolc évet.
×××
Kerek, kék lencsés napszemüveget visel, az alól figyeli Shadaméket, miközben kiváltják a jegyeiket és páros menüt vesznek. Shiro úgy egyensúlyozza a kukoricát, hogy oda tudja adni a jegyeiket, Adam belemajszol, nehogy kiboruljon és összemosolyognak, Matt gyomra meg a szívtájékára ugrik, annyira rohadtul édesek.
Végül akivel jönni akart lemondta, szóval egy kis nachosszal és rengetek kólával ül be a leghátsó sorba. Marvel rajongóként nem szívesen mutatkozott egy DC film premiervetítésén, és amúgy is jobban érdekelte a Prometheus, de megígérte Shirónak, hogy jön. Márpedig akkor meg kell tennie, mert a bajtársiasság mindennél fontosabb.
Két sorral előrébb ülnek, pont rájuk lát és eltölti valami kellemes elégedettség attól, mennyire összeillenek és végül úgy alakult, hogy nem kell senkit megmogyoróznia. Hangosan szürcsöl a kólával, a térdeit a másik sor háttámlájának dönti és nem is igazán a filmre figyel. Talán ezért is sikerül elkapnia a pillanatot, mikor Adam a Shiro ölében pihenő vödör helyett a fiú combjára markol és ott is hagyja a kezét.
Ami Matthewt illeti, a talpán érzi Shiro arcának lángolását és magában vigyorog, pedig a vásznon éppen a maszkos rosszfiú-csávó randalírozik nagyon-nagyon fenyegetően és DC ide, vagy oda, Gary Oldman halál menő.
×××
– Szerintem ez egy nagyon hülye ötlet – suttogja, és a nappali felé sandít, ahol Adamet hagyták.
– Nézd, én nekem ez az egyetlen lehetőségem. Te vagy az egyetlen, akit megkérhetek... akit valaha megkérnék.
Shiro háttal az ajtónak támaszkodik, a mosókonyha nemcsak szűkös kettejüknek, de az elhasznált levegő forró, a használt alsók és zoknik fanyar szaga mindent megül és az öreg mosógép zajosan okád szürke vizet a lefolyóba. Matt zoknis lábai fáznak, mert odakint tél van és idáig nem ér el a padlófűtés, a kis rohadék.
– Két éve, két rohadt éve nem értünk el semmit. A kísérleteink sorra kudarcot mondanak, a túlélési arány túlságosan alacsony ahhoz, hogy patkánynál nagyobb alanyokon kísérletezzünk és... és te... – kezdi, de a hangja elcsuklik, Shiro galambszürke hóemberes garbóját bámulja inkább.
Felnőttkori Spinális Izomatrófia. Az apja így mondta azt, mikor Shiróhoz azért kellett mentőt hívni, mert majdnem megfulladt attól, hogy levegőt vett. Tizennyolc éves volt, mikor ugyanolyan fehér köpenyes alakok, mint amilyen most ő közölték vele, hogy a betegsége gyógyíthatatlan.
– A biomechanikus kutatásaitokkal... elméletben lehetséges lenne? – kérdezi Shiro, és behunyja a szemeit, az ajtón túli világra koncentrál, arra, ahogy Adam felröhög valami poénon.
– Legjobb esetben is odaveszne egy karod és a hozzá kapcsolódó izmok. – Inkább csak hangosan gondolkodik, mintsem a barátjához beszél. – Mondom, a legjobb esetben! Shiro, nem!
– Matthew!
×××
A hajnal első sugarai a reggeli merevedésére érkeznek, szóval komótosan rángat ki az ágy alól egy alapból nyitva odadobott CKM-et, félkézzel kényelmesen megtámasztja a mellkasán, szabad keze a takaró alatt tapogatózik. És hosszat sóhajt, fészkelődik kicsit, az ujjai alatt csúszik a fényes papír és el is ejti, mikor kintről beszélgetés és reggeli hangjai szűrődnek be. Megnyalintja és beszívja az alsó ajkát, próbál koncentrálni, de pár rántás után feladja.
Lerúgja a takaróját, felrántja a gatyáját és éppen a tenyerébe masszírozza a kézfertőtlenítőt, mikor kilép az ajtón és szembetalálkozik a probléma forrásaival.
Adam az asztalon ül, széttárt combjai közt Shiro áll, tenyereibe fogja az állát, a lakótársa kezei a másik fenekét markolják a nadrágjában és csókolóznak. Matt még onnan ahol áll is hallja a Shiro torkából feltörő halk nyögést, tekintetével kíséri, ahogy végigcsókolja az álla vonalát a füléig mielőtt visszatérne a szájára és...
És a látványra muszáj megigazítania a kishavert az alsógatyájában mielőtt egy határozott torokköszörüléssel közbeavatkozna.
– Mindig jó látni, ha az ember barátai szerelmesek – csacsogja, és a jellegzetes Star Trekes V-t mutatja üdvözlésképp. Az oroszlánkirályos pólóról nem hajlandó beszélni. – Ami azt illeti, megzavartatok valamiben.
– Sajnáljuk – hebegi Shiro, az arca céklaszínű, a szemei ragyognak és a kezei lecsúsznak Adam derekára.
– Dehogy sajnáljuk – vágja rá a társa, és a szemüvege nélkül valahogy sokkal határozottabb, ahogy felrántja a szemöldökét.
– Hát, pedig elfogadtam volna egy bocsánat-rántottát vagy valamit.
Az az érzése, hogy Shiro észrevétlenül beköltözött hozzájuk. Legalábbis az utóbbi fél évben szinte mindig hármasban vacsoráztak, a fogkeféje bekerült Adamé mellé a Bika csillagjegyes poharába és mintha az ő Amerika kapitányos pólója forgott volna a mosógépben a minap. Fogalma sincs, hogy vált a Kan Kéjlakból (ahogy Matthew hívta) per Komfortos és Ideiglenes Legénylakásból (ahogy pedig Adam) egy szerelmi fészek. Talán el kellene költöznie, és hagyni őket romantikázni, ahogy egy rendes baráttól illene, másrészről viszont a munkája szempontjából fontos, hogy folyamatosan elérhetőek legyenek egymás számára Duplavével.
– Az én híresen fenséges rántottámat ki kell érdemelni, Holt – mondja Adam, és csupa fog vigyor. A mosatlan bögrék összekoccannak, ahogy a tenyereire támaszkodik.
– Én megkóstolnám azért – motyogja Shiro, és Matt öklendezést mímel, mikor összepusziszkodnak.
×××
Adam gondosan bebugyolált, ránézésre tökéletes sajtburgert tol a keze mellé, és Matt a kisujjában érzi a húspogácsa hőjét. A nyál összefut a szájában, ahogy hátradől a kényelmetlen gurulós széken és kirántja a fülhallgatót az egyik füléből. And in the end/I'd do it all again/I think you're my best friend énekli Patrick Stump most már senkinek, de még csak el sem gondolkozik azon, hogy halkabbra vegye.
– Hát ezt miért kapom?
– Mert beleegyeztél Takashi hülye ötletébe – mondja, és a hangja meglepően lágy, nem úgy, mint az érintése a vállán. – És mert tudom, hogy te hoztál össze minket.
– Meg fogom ölni a legjobb barátomat. – Keserű nevetést hallat és a szemüvege hirtelen párásodik el. Már nem is kívánja annyira azt a burgert. – Ha... ha elvágnánk a gerinchez kapcsolódó idegszálait, amikből a gyulladás ered, talán túlélhetné, de...
– Elveszítené a karját. Világos – bólint rá a másik és az asztalnak támaszkodik, onnan figyeli a másikat. – Bízom benned, ahogy bízom Takashiban is, és ő is bízik benned. Ráadásul nem kell egyedül csinálnod, ez a kettőnk kutatása.
– Ami évek óta tipegőben kúszik a földön, mert még járni sem tud – mutat rá, és kiroppantja az ujjait. – Nem én akarok az lenni, aki elveszi az utolsó éveit, érted? És címeres rohadék lennék, ha bárkinek hagynám, hogy megtegye.
– Meg akarom kérni a kezét.
A csönd hirtelen roppan rájuk, csak az elektromos gépek motorjai búgnak halkan és Matt székének kereke nyikorog, ahogy hátrébb gurul. A védőszemüveget a hajába tolja, úgy bámul Adamre, aki állja a pillantását és csak akkor enged fel, amikor rávigyorog. Fogalma sincs mit mondhatna, még nem gratulálhat, elvégre még Shiro nem mondott igent, de legbelül tudja, hogy azt fog. Apropó, titokban kell tartania a dolgot a barátja elől, és nagyon meg kell lepődnie, amikor az közli vele a hírt, szóval arra gondol, talán a tükör előtt kellene majd gyakorolnia a nagy pillanatig. Gyakorolhatja a direkt ilyen alkalmakra tartogatott Marlon Brando mosolyát.
– Ez tök király! – bukik ki belőle végül és pacsira nyújtja a tenyerét. – Tudni akarok minden részletet, hogy akarod, hol, mikor?
– Hát, a születésnapja egybe esik a nemzetközi legénykérő nappal, szóval...
– Aaaaaawww, Adam, ez a legromantikusabb dolog, amit életemben hallottam, beleértve azt is, mikor apa elmesélte, hogy kérte meg anyut. – A mutató ujjával a fiú mellkasára bök, szabad kezével meg felmarkolja az ajándék sajtburgert. – Azt hittem, kettőtök közül Shiro a szerelem gömbölyű seggű babaangyalkája.
Adam talán félrenyeli a saját nyálát, talán csak elfelejt levegőt venni Matt szavaira, mindenesetre látványos fuldoklásba kezd, ami átfut nevetésbe, míg végül az idősebb magához húzza a mikroszkópot. A fém lábak vesébe tépően csikorognak az asztalon.
– Próbáltad növelni a glikogén szintet? – kérdezi, és le sem veszi a szemét a lencséről. – Hm...
– Már így is a dupláján van. Féltem, hogy bedurrannak az izmok, ha megemelem. Tudod, a keményítő miatt.
– Talán adenozin-trifoszfáttal...
– DNS replikációra gondolsz?
– Ühüm.
Működhet. Elméleti alapon működnie kell, ezt Matthew is tudja, gyakorlatban viszont a fájdalom mértéke a legerősebb migrén négyszerese, emberi mértékkel elviselhetetlen, ezért nem is próbálkozott tovább vinni a gondolatot. Humánusabb módszer lenne, ha Shiro mögé osonnának és puszta kézzel tőből kitépnék a karját.
Adam azonban rendíthetetlennek és nyugodtnak tűnik, ahogy hátrahajol a mikroszkóp fölül, és az ő véleményére vár. Matt meg csak arra tud gondolni, hogy sürgősen papírra és ceruzára van szüksége.
– Fájni fog – jegyzi meg, mert ez a legjobb érve, amije van.
– Ha aktiváljuk az agy PAG területét, akkor nem – mutat rá, és a hangja szenvedélyes.
– És mégis mivel? Ide nem elég a morfium vagy az endorfin.
– Csak hadd gondolkodjam, jó? Megoldom.
– Nagyon remélem, Adam.
×××
Shiro pitájából hullik a hagyma és a kézfejére csöpög a szósz, Matt meg indokolatlanul beharapja az ajkát, mikor lenyalja onnan. Egy utcai árustól vették a kaját, aki törte az angolt, viszont elég kedvesen mosolygott ahhoz, hogy ne kérjék el a visszajárót.
Most a parkban ülnek, tavasz van, a tóban kiskacsák hápognak a kacsamama után, távolabb kutyával játszanak és egy csapat lány félmeztelenül napozik, pedig Matt szerint annyira azért nincs meleg.
– Tesó, olyan legénybúcsút szervezek neked, hogy még a dédunokáid is másnaposak lesznek – magyarázza, és közben úgy meglengeti a gyrosát, hogy egy istenes paradicsomkarika elszáll belőle.
– Nem tudtam, hogy mondjam el, hogy Keitht kértem tanúmnak – motyogja, és a hangjában igazi bűnbánat csendül. – De ő az öcsém, és...
– Nem gáz. Komolyan. Csak az elsőszülött fiad-per-lányod kérem cserébe – mondja, és nagyon komolyan hangzik, szóval míg Shiro megrágja a falatját gyorsan hozzáteszi: – Mármint követelem a legkirályabb keresztszülő címét. Tudom, hogy nem vagyunk vallásosak, de csak úgy névlegesen, vágod. Különben... gondolkodtatok már ezen? Úgy értem, modern világban élünk és volt az a film is, tudod Schwarzeneggerrel meg Danny DeVitóval...
– Jézusom, Matthew! – Inkább félrerakja a kajáját és a szívószálas üdítője után nyúl. – Egyébként az örökbefogadás a legvalószínűbb megoldás. Már mint... fogadhatnánk béranyát, de akkor csak Adam jöhetne szóba, mint donor.
– Ha végre elfogadják, hogy a kísérletünk igenis működőképes az elméleti síkon túl is, és, ha minden jól megy, egyszerű hordozóvá válsz. Akkor még az is szóba jöhetne, hogy összekeveritek a spermátokat.
– Ahha...
– Hé, Shiro... – kezdi egészen csendesen, és mikor a fiú odafordul, kört formáz az ujjaival, tenyérrel lefelé. – Háh, belenéztél!
És hiába nyújtja oda a vállát, elvből sem ütheti meg, szóval finoman nekikoccantja az öklét, és a gyrosába temetkezik.
×××
Adam kezei remegnek, ahogy a saját öklét morzsolgatja és Matt nem tehet érte semmit, hagyja, hogy a köpenyébe kenje Shiro vérét, és közben a légbuborékot figyeli a gumikesztyű és a bőre között, ami éppen úgy beszorult, mint az érzelmei. Az alsó ajka remeg és el kell fordulnia, mert érzi a szeme sarkában az érkező könnyeket.
A gyűrött ágy még Shiro testmelegét őrzi, a lélegeztetőmaszk a párnán kever, benne felköhögött vér sötétlik, a fémes szaga nyúlós és keveredik a gyógyszerek éles aromájával, ami keserű ízhártyát húz a szájpadlására. Adam lekapcsolja az üres monitort, a keze remeg közben és a száját rágja, de nem mer Matthew szemeibe nézni, és ő nem tudja, hálás-e ezért vagy inkább megverné miatta.
Meg fogom ölni a legjobb barátomat, sok hónappal ezelőtt még ezeket a szavakat használta, és most fogalma sincs, hogy mit mondhatna, a lelke tomboló hurrikán, egy természeti katasztrófa és az érzelmei a kitépett fák és a letiport háztetők.
Még érezte a saját vére ízét a szájában, emlékezett a hátsó fogai reccsenésére, mert Keith két nappal ezelőtt orrba verte és leüvöltötte a fejét. Totálisan megérdemelte, és fogalma sincs, hogy a fiú megkereste-e Adamet ugyanezzel. Akkor azt üvöltötte, hogy nem ölhetik meg az egyetlen embert az életében.
Matthew nem kockáztatott annyit, mint azok ketten, ezért volt nagyobb az ő felelőssége.
×××
Amikor az esküvőjükön beszédet mond, mindenképpen megemlíti, hogy egyébként neki van a legjobb barátja és exlakótársa az egész világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése