Bonfire /4.~

{And then I watched your face/Put my finger on your tongue/Cos you love to taste yeah}

Elsőre a zúgás tompult el a fejében. A zsenge fűben feküdt, a nap már késő délutánba fordult és Bill mellette ült törökülésben, férfi testben, még mindig pőrén. A szeplői lassan keringtek a bőrén, a válláról felkúsztak az arcára, aztán birtokba vették a kulcscsontját, a hasfalát és felfelé a könyökéig; mosolya hófehér volt, szabályos és hátborzongató, arany szemei kíváncsian csillogtak, mikor végignézett rajta. És ő elsőre nem értette.
- Emlékszel, hogy elájultál? - kérdezte Bill, és lábujjaival megbökte Dipper alkarját, aki erre lustán pislogott.
- Most... akkor a fejemben vagyunk, vagy ez a valóság?
- Kérlek! Ha a fejedben lennénk, minden máshogy festene – suttogta, és valami kéjes örömmel hagyta, hogy Dipper elképzelje.
Megérintette a fiút, aki összerezzent, felrántotta a földről és kisöpörte barna haját az arcából. Egyikük sem számított rá, hogy az idegrendszere besokall és elájul végül. Ráadásul volt valami egészen félelmetes abban, hogy Bill ottmaradt a kiszolgáltatott testével. Bármit csinálhatott volna vele, kényére kisajátíthatta volna, elvághatta volna a torkát, vagy kitéphette volna a szívét és még csak meg sem tudta volna senki, főleg nem az erdő kellős közepén, ahol...
- Kinek a csontjai...? - kérdezte lassan, és már előre rettegett a választól.
- Fogalmam sincs – vont vállat könnyedén. Mutatóujját Dipper kisujjába akasztotta, úgy húzta maga után. - Nézd, szükségem van... áh, a te emberi agyad különben sem értené meg. Ez amolyan üzlet.
- Bill! - csattant fel Dipper. Ahogy megtorpant, majdnem elrántotta a szőke fiút, aki botladozva állt meg és nézett vissza rá. - Csak tudni akarom, hogy ezt tervezted-e velem is. Úgy használsz, mint valami akkumulátort, aztán, ha lemerülök, engem is egyszerűen az erdőben hagysz?
- Te más vagy, Pinetree – jelentette ki, és a tekintete hirtelen megváltozott. A felsőjénél fogva közelebb rántotta magához. - Te sokkal értékesebb vagy ezeknél.
Dipper értetlenül megrázta a fejét, elkapta a fiú csuklóit és a világos bőrt fürkészte, amin halvány patakként ütöttek át az erek. És hideg volt, és élettelen. Próbálta megérteni, tényleg, de Bill nem ismerte az embereket, a saját törvényei szerint működött, a saját logikáját követte és valahol a rémisztőn túl vonzó volt a nyíltsága, hogy számára nem létezett tabu és mindent annyira természetesnek vett.
És mire feleszmélt, Bill már csókolta is. Száraz ajkait az övére szorította, a nyelvének mindentudás és halhatatlanság íze volt, és ahogy a szőke tincsekbe markolt úgy érezte, hogy a világmindenség pereg át az ujjai között. A fiú ujjai bekúsztak a pólója alá, végigcirógatta a bőrét a gerince mentén, beleeresztette a körmeit, aztán elernyedt és tenyere a medencecsontjának feszült. Zihálva engedte el, és az ajkai önkényesen siklottak a nyakára, a bőre napízű volt, az izmai kemények és Bill édes, ismeretlen hangon nyögött a fülébe.
És ahogy eltolta a szemei élesen villantak.
- Menjünk vissza – zihálta Dipper, és nagyot nyelt, ahogy elindult a kocsi felé. Botladozott, és meg-megnyalta alsó ajkát, amit még mindig perzselt Bill nyelvének édes érintése.
Az első, ami feltűnt neki, hogy a csomagtartó csöpögött. Határozottan emlékezett rá, hogy csak a benzines kannát, a pótkereket meg egy plédet tartott benne. A folyadék ezüstös volt, sűrű és lustán csordogált végig a fényezésen. Ha nagyon akarta, még halvány nyöszörgést is hallott, de igyekezett meggyőzni magát, hogy képzelődik.
- Bill.
- Ne!
- Mi van odabent? - Automatikusan a zsebéhez nyúlt, hogy elővegye a kulcscsomóját rajta a csomagtartó kulcsával, de Bill elkapta a csuklóját. Az érintése határozott volt és kemény.
- Azt mondtam, nem. Nem kell mindenről tudnod – vágta oda, és előre szökkent. Ki vagy te? Úgy érezte, nem tud ellenállni. Ha még él az a valami, ami odabent raboskodik, talán még megmentheti. Meg kell tennie. Beharapta az alsó ajkát, sziszegve beszívta a levegőt és felnyitotta a csomagtartót.
A látvány szörnyű volt. A fiú sokkal fiatalabb volt nála, pergamenszín bőre élesen feszült a csontjaira, és ahogy felpislogott rá, Dipper látta, hogy szép szája felhasadt, arcát és nyakát zúzódások borították, olvadt aranyra emlékeztető, riadt tekintete ide-oda ugrált az ő arcán. Felméri a fenyegetést. Megsaccolja, mennyire lesz szörnyű és próbál felkészülni rá. És végül bátortalan, remegős mozdulattal felé nyújtotta a kezét.
- Ne érj hozzá! - kiáltotta Bill, és egy fél pillanat volt, talán annyi se, ott állt előtte és Dipper képtelen volt megmozdulni. - Elengedlek, ha nem csinálsz hülyeséget.
A megkínzott földöntúli hangot hallatott, ami inkább volt sikoly, mint beszéd, és a bőre felfénylett. Amire Dipper először azt hitte, zúzódás, valójában egymást érő tetoválások voltak, amik bekúsztak a fiú vékonyka ruhája alá és úgy izzottak, mint ahogy a neonreklámok Kaliforniában. Csak megijedt Billtől, emlékeztette magát Dipper és kifújta a levegőt, amit eddig bent tartott.
- Most, hogy láttad, nem kéne elengednelek – suttogta Bill ugyanazon a kísérteties hangon, amivel már korábban is sikerült megijesztenie. A szeme sarkából látta, hogy a pupillája vörösbe vált és a vonásai keményebbek lesznek. - Mázlista vagy, Fenyőfa.

A következő emléke az, hogy a Kalyibában van, a szobájában ül a nyűtt matraca szélén, a tetőgerenda nyikorog a vihar súlya alatt, és fogalma sem volt, hogy került haza, hogy miért ment el egyáltalán és az erdőben töltött időt is homályos foltok szabdalták. Arra emlékezett, hogy Bill lány volt, és meztelen és sétáltak az erdőben meg a halhatatlanság-ízű csókjára. Az ajkára simította az ujjait, sóhajtott és felnézett Billre. A fiú az ablaknál ácsorgott, gyönyörű volt és mozdulatlan, mintha márványból és ihletből született volna. A bőre most sötét volt, mint a friss kávé, a haja fekete és az ő egyik kinyúlt pólóját viselte, amit még úgy nyert valami vetélkedőn. Már egészen kezdett hozzászokni Bill új formáihoz.
- Mit csináltál? - kérdezte, és kissé szédült.
- Nem kell mindenre emlékezned a mai napból – vonta meg a vállát.
- Tudod, jobban tetszettél szőkén. Ahogy megismertelek – vallotta be, és megtámaszkodott a tenyerein, ahogy felhúzta az egyik lábát. - Miért?
- Mert rasszista vagy? - vágta rá Bill és felvonta a szemöldökét.
- Nem vagyok! Mi? Nem! És nem erre gondoltam, hanem, hogy... miért? Miért kavarsz velem, ha titkolózol és... lassan komolyan nem tudom eldönteni, hogy arról szól-e ez az egész, hogy rám is zsákmányként tekintesz vagy...
- Állj már le! Először is nyugodj le, mert megőrülök attól ami a fejedben van. Hogy tudsz így létezni?
Dipper kifújta magát, zavartan pillantott fel a másikra, aki már ott állt előtte és leguggolt, a combjára simította a tenyerét és incselkedően csókolta. Átkarolta, és halkan nyikkant, mikor háta a matracon puffant. Lehunyta a szemeit, mikor Bill feltűrte a pólóját a mellkasán és próbálta elűzni a gondolataiból a legutóbbi alkalom emlékét.
- V-várj! - pihegte, és kikúszott alóla, a falnak döntötte a hátát és a póló anyagába markolt, de nem igazította meg.
- Előbb még akartad – értetlenkedett a fiú, és megdörzsölte a bőrét, ami erre kivilágosodott, egészen fehér lett. - Mondtam, hogy ne legyél rasszista.
- Fogd már be! Én csak... nem vagyok biztos benne, hogy tényleg akarom – magyarázta csendesen és tekintetével kereste az arany szempárt. Megint szőke volt és zilált és úgy érezte, muszáj a hajába túrnia, vagy megérintenie az arcát. - Ez nem arról szól, ahogy kinézel. Attól, hogy megint szőke vagy még lehet, hogy megbánnám, érted?
- Nem.
A szíve sajogva dobbant. Ebbe a Billbe képes lenne beleszeretni. Ahogy az arcáról sütött az őszinteség, hogy tényleg nem érti, fel sem fogja, hogy neki ez nem csak a testiségről szól, hogy teljesen mindegy kinek az arcát viseli.
Az előző partnere ember volt, mint ő, és mégis... Ígéreteket kapott tőle, hazugságokat, álmatlan éjszakákat és háromszor tizenkét izzadt percet egy Toyota hátsóülésén. És a harmadik után a srác meglépett.
- Én nem vagyok ember, engem nem köt az idő – emlékeztette Bill, és lassú, pihe mozdulatokkal simogatta a combját. - Nekem semmit nem jelent a halandó test, de ettől függetlenül képes vagyok szerelmet érezni. Olyasmit, amit ti a létezésetek iránt éreztek, a világ iránt.
- És, ha én már csalódtam az enyémben? - kérdezte halkan, és észrevétlenül dörzsölte a csuklóit, várta, hogy az történik, mint Bill bőrével.
- Miért?
Dipper némán megrázta a fejét, mire Bill újra megismételte a kérdést. A simogató keze megállt, megpihent a térdén.
- Úgyis tudod, nem? - kérdezte, és az ölébe húzta a takaróját. - Tényleg tudod, mikor halok meg?
- Hát.
- Mire kéne emlékeznem? Mit vettél el tőlem?
- Na, arra pont, nem kéne emlékezned – vágta rá, és felegyenesedett. Ujjaival finoman megcirógatta Dipper állát, a friss borosta sercegett az érintése alatt.
Dipper belehajolt az érintésébe, a bőre puha volt és fémszagú. Igyekezett nem gondolni semmire, nehogy Bill kileshessen bármit is, és felsóhajtva csókolt a tenyerébe. Bill volt a leghosszabb kapcsolata és a legbonyolultabb is. Kiismerhetetlen, néha félelmetes, de csodálatos, és lassan el kellett volna döntenie, hányadán is állnak.
Szereti?
Nem, a helyes kérdés az: tudna megint szerelmes lenni bárkibe?
Az oldalára hengeredett és figyelte, ahogy Bill a székével forog körbe, körbe, körbe, aztán mikor megunta, szerzett valahonnan egy tollat és firkálni kezdett egy darab papírra. És egészen emberinek tűnt, ahogy összehúzta a szemöldökét, miközben koncentrált és némán mozogtak az ajkai, mintha tintát varázsolna a papírra vagy életet a rajzba.
- Én nem értem nálatok ezt a szex dolgot – bukott ki belőle végül a vallomás, ahogy lecsapta a tollat és felé fordult. Dipper kíváncsian emelte fel a fejét. - Mikor lett ez több az utódnemzésnél? Miért jó az, hogy...
- Azt akarod mondani, hogy te még nem csináltad? - Nem tudta, mit is kellene éreznie ezzel kapcsolatban, egyelőre talán csak meglepett volt.
- Van... volt egy... ismerősöm, aki lefeküdt valakivel és az a valaki fává változott, szóval... - vont vállat, és kicsit előre dőlt a székben, mikor Dipper szája széle megrándult. - Ne merj nevetni, Pinetree!
- Gyere – intette magához, és ösztönösen behúzta a nyakát, mikor odakint megdörrent az ég.
És puhán csókolt az ajkára, aztán a nyakára, mélyen a tüdejébe szívta az illatát és megkapaszkodott a térdében, ahogy lecsúszott a matracról. Befészkelte magát a szőke combjai közé és arcát a hasának támasztotta, míg az alsónadrágon keresztül kényeztette.