þyngdartap~

A How to train your dragon fanfictionökért teljes mértékben nem vállalok felelősséget. Minden Katie és Susie hibája! (Főleg Katie) Minden! 

Ez meg pláne! 

Jó, a kép nem.

Az alant látható zagyva szavak egymásután se. Mert hát lehetett volna jobb. Sokkal jobb.

Cselekmény meg... valahol a kettő között. 

Jó olvasást~

Amikor kicsi volt, Apa mindig mesélt neki a történelmükről, Óðinnról és þórról*, a szépséges Freyjáról, akinek macskák húzták a kocsiját (Bélhangos szerint őket később megették a sárkányok), mesélt a legyőzött ellenségekről, a száműzöttekről és a sárkányokról is.

Azokról, akiket később maguk közé fogadtak és együtt éltek velük, akikhez ragaszkodtak és törődtek velük. Így utólag meg már igazán nem értette, hogy lehetett valaha is logikus döntés harcolni velük és megölni őket.

Sóhajtott, félretette a szenet és a könyökeire támaszkodva hunyorgott fel az égre. Fogatlan követte a pillantását, és érdeklődve figyelte az égen végigfutó színes sávot, ami hullámozva ragyogta be a tájat. Aztán lenézett, mikor megérezte Hablaty feszültségét, a föld szagát, ahogy körmei a nyirkos talajba vájtak.

- Tudod... - kezdte vontatottan, és úgy érezte, a szája teljesen kiszáradt, a gyomrába meg olyan gombóc nőtt, amitől hamarosan megfullad. - apa szerint ti Miðgarðsormr** rokonai vagytok. Merthogy ő is hüllő meg minden, mint, ahogy ti is azok vagytok. Na, persze ezt még akkor mondta, mikor... öhm... izé... mindegy.

Hosszan hallgatott, és kitépett néhány fűcsomót, mintha azzal megoldhatna bármit is. Aztán megköszörülte a torkát, és úgy döntött, folytatja.

- A valkyrur*** tánca. - Állával az északi fény felé bökött. - Ezek a napok dicsőségesek, mert eljönnek és magukkal viszik a dicsőséges harcosokat, hogy Óðinn mellett küzdhessenek az utolsó csatában – észre sem vette, hogy elcsuklott a hangja. - Anyu is ott van.

Anyu már nagyon régen nem volt velük, már jóval Fogatlan előtt meghalt, azelőtt, hogy Hablatynak emlékei lehettek volna róla. És mégis, minden évben kiült és nézte, ahogy a valkyrur hullámzó tánccal végigvonul az égen. Kiskorában, mikor még egyedül volt és a világ sokkal hatalmasabbnak tűnt (azóta sem gondolta úgy, hogy túlzottan nagy lenne), elképzelte, hogy látja a gyönyörű nőket, ahogy végiglejtenek a mohás tetőkön és kézen fogják a szellemeket. Elképzelte, ahogy Anyu rámosolyog és integet neki, persze, sosem volt arca, pedig biztosan nagyon hasonlított őrá. Legalábbis Apa azt mondta.

Aztán berobbant az életébe Fogatlan, aki megértette, mit is jelent ez neki valójában, elkísérte, vele virrasztott és hiába roppant rá a legnehezebb veszteség súlya, nem érezte úgy, hogy egyedül lenne.

*Thor neve skandináv átírásban (az istenek neveit skandinávul írtam és csak róla gondoltam, hogy talán nem találjátok ki)

**A világkígyó.

***valkűrök (így, többes számban)