Sú eina stríðsmaður nógur~

Avagy valaki mondja meg, mit a fenét csinálok. Könyörgöm. 

(amúgy erre követtem el: Fever Ray - If I Had a Heart~ )

Jó olvasást~

Benntartja a levegőt és visszaszámol. Már mióta is? Egy perce szúr a tüdeje, két órája fuldoklik, három napja halott? Képtelen megkülönböztetni a dobokat a saját szívverésétől, úgy érzi, a halántékán végigcsorog valami, ami leginkább jeges verejtékre emlékezteti, pedig lehet, hogy forró vér. Nem mer odanyúlni, nem meri megnézni, egyszeriben csak kiszakad belőle a sóhajtás, szomjazva kap levegő után. És fáj, és szúr és éget. Aztán puha, nyirkos tenyér simítja az arcát és biztos benne, hogy Anya az, akit mindig Frigg* gyönyörűségében lát. De akkor ott kell lennie vele Apának is, akit kiskorában mindig Óðinnként képzelt el. Hirtelen csontujjak kulcsolódnak a nyakára, halálmosoly vicsorog rá, míg a dobok valami végtelenített gyászindulóba kezdenek. És az éles fogak a húsába tépnek, a roppanó csont hangja megtöri a dobokat és a fájdalom kitölti a maradék űrt...

Míg aludt, lerúgta a takaróját, de még így is a saját verejtékében úszott, mikor felébredt. Egyedül volt Fogatlannal, a holdsarló tompa világánál ki tudta venni a rámeredő tekintetet, ami mintha hólyagosra égette volna a bőrét, és szenesre a lelkét. Nagyot nyelt, bár ő sem tudta, hogy mitől rettent meg egy pillanatra. Csak álom volt. Az istenek játéka.

- Nyugi pajti, nincs semmi baj – suttogta, bár érezte, hogy a hangja megremeg.

Feljebb ült, és megnézte, hogy a helyén van-e még az a sárkány, amit Anya csinált, mikor kicsi volt, és amitől annyira félt, hogy megszabadult tőle. A félelem végül is nem baj, azt leküzdötte. Sőt, megmutatta Apának, hogy büszke lehet rá, még ha kicsit máshogy is, mint ahogy azt elvárta tőle.

Ő volt az egyetlen, aki a bizalmába fogadott egy sárkányt és összebarátkozott vele. Megváltoztatták egymás életét. Ő volt az egyetlen, aki fel mert ülni rá, aki segíteni mert rajta. Bizonyított. Még, ha ezért végül veszítenie is kellett egy végtagot.

Halvér persze később szórakozottan megjegyezte, hogy most már olyan, mint Tyr**, a bátor. Az egyetlen, aki elég bátor volt ahhoz, hogy megetesse a vad Fenrirt.

*Odin felesége, a házasság, a szerelem és a családi tűzhely istennője. 

**Fenrir (akit reményeim szerint nem kell bemutatni) szájába dugta a kezét, hogy elnyerje a bizalmát, aki végül leharapta az említett végtagot. A bölcsesség és a bátorság istene, egyébként.