Oké, címet nem nézni, képet nem nézni, ficet... hát... nézni, mert azért van, de na. x"D Túl sokáig írtam ahhoz képest, hogy mennyire nem jó és mennyire nincs semmi értelme. De úgy komolyan. >.<
És úgy látszik, Nightwish-nap van, vagy valami ilyesmi, mert a hallgatmány (ó, attól, hogy értelmetlen még van neki xD) is Nightwish - Wish I had an Angel~
Ja, és persze: Good Omens fanfiction (Crowley --> Aziraphael??)
Jó olvasást~
Az a
harsanó, reccsenő hang valahogy mindig kísér, mindig ott van, fojtogat, bánt és
elvesz tőlem mindent, amim még csak lehet. A pillanat, mikor a csontok ropognak
a lángok között és sosevolttá válnak, szürke hamuvá, aztán pisloghatunk, ahogy
a pernye a saját végtelen szabadságába röppen.
Az Úr
talán akkor mondta ki a végítéletet, mikor tűzre vetette vérző csonkjaim.
Talán
akkor döntöttem el, hogy meg sem próbálok vezekelni.
De az ő
gyönyörűséges, hófehér felhőszárnyait nem téphettem ki, nem foszthattam meg
egyetlen tollától sem, hogy aztán örömtáncot lejthessek a záporozó, mérgező
könnyesőben, amivel az embereket sújtaná. Miatta nem. Mert Azirafael lelke nem
törhet össze, nem arra teremtetett, bár… csak Isten a tudója, hogy a maga fajta
csodák mi végre teremnek csak úgy. Kerubnak még tiszták voltunk, és
fürödhettünk a bűntelenség kútjában, lemoshattuk magunkról az esendő fájdalmat.
Hogy
aztán később ajándékba és örökbe kaphassuk, apánknak csúfolt Urunktól. Már
akkor se volt jó semmi.
Letaszíttatni
olyan, mintha egy kurva árva kölyköt kibasznának az esőbe csak azért, mert a
mostohatestvérére hozta a frászt egy gumipókkal. Igazságtalan, és mégis ezt
tartják az egyetlennek, és minket unszolnak, hogy esdekeljünk bűnbocsánatért.
Hülyeség.
És
percről percre, évezredről évezredre figyelem az angyalt, a kitárt szárnyú,
fehér gyönyörűséget, aki bár lenne olyan bűntelen… Csak nézem, mert csupán
nézhetem, ahogy tekintetében csillan a végtelen, egyetlen sóhajában rajtam
gúnyolódik a teremtés és minden érintésével belém hasít, hogy az alma talán
savanyú volt. Mindenek fölött a legédesebb sóvárgást hoztam a halandók közé és
beléjük fecskendeztem a savanyú méreg minden apró zamatát, hogy később kétellyé
és gyűlöletté szűrhessék maguknak és elbukjanak.
Nekem
szinte kötelező ismernek a sóvárgást, a mérhetetlenül rám mért vágyat és sosem
múló étvágyat mindenért és mindenkiért. Irántad is, többek között. És az Úr
mégis azzal sújtott, inkább engem, mintsem téged, hogy neked megtiltotta az
ilyen örömök érzetét. Persze, megtehetném, elvehetném magamnak, amit akarok,
amire csak szükségem van belőled. És? Nem érné meg. A jutalom nem lenne elég a
fizetségemért cserébe.
Nem, nem,
itt nem rólad van szó, angyal!
Ez most
más.
Merőben
más.
És mégis,
évezredek óta pörög újra és újra ugyanaz a bakelit, és valahogy egyikünk sem
elég erős, ahhoz, hogy megállítsa az ismétlődő dallamot. Az a baszott zene!
Igen, fogjuk arra, kenjük rá még az öröklétet is, és nevessük és táncoljunk a
máglyája fölött. Nem biztos, hogy mindkettőnknek sikerülne. De, ha nem, hát
majd táncba hívlak és nem hagyom, hogy menekülj, nem engedem, hogy évezredekig
csináljuk ezt, nem!
Mert neked más kell, hogy jusson.
És
elképzelem, ahogy oda kárhozol, ahol a fehér a gyász színe és csak azzal
teheted jóvá azokat a bűnöket, amiket nekem köszönhetsz, ha a saját véreddel
fested feketévé a tisztaságot. És én? Nekem már nem jutna semmi, a feketéből
maximum egy béna hamuszürkét tudnék produkálni, de az semmire nem lenne elég.
Nem
tudtad? a hamuszárnyakat már csak a szél fújja és az ártatlanok könnye mossa.
Valaki mondja meg, mi ez?! Q-Q
Meg mondom én mi ez: félelmetesen Crowley 0.0
VálaszTörlésJa, persze :"DD Azért köszi a kritikát~
TörlésNa mivel szórakozom, amíg fürdesz? Hahahahaha.
VálaszTörlésNagyon tetszik a sarokba szorított, klausztrofóbiás Crowley és a skizofrén megnyilvánulásai; a passzív agresszió, a leplezett kétségbeesés és a filozofikus magasságokba emelt szenvedés is nagybetűsen Ő.
Nem értem, mi bajod. Tessék felszedni egy kis önbizalmat, ha én mondom.
Jó volt ez. Nem mondanám annak, ha nem volna az.
T é n y l e g.
Jaj neeee!
VálaszTörlésKöszönöm szépen *-* Igazából tényleg túl sokáig írtam ahhoz képest, amilyen lett >.< És napokig bűntudatom volt miatta, szóval tuti, hogy kárpótolni fogom valamiért magam, meg titeket meg minden. Mert muszáj.
Oké, értettem~
Nagyon-nagyon szépen köszönöm~ <3