Nem tudok miben hinni,
nincs kiben hinnem, csak benned, csak benned és a ragyogó tisztaságodban.
Crowley csak nézte, nézte, nézte, ahogy Azirafael a régi,
portól terhes könyveket bújja a csonkig égő gyertyák hazug, haldokló fényében.
Miközben csodálta, lassan körözött ujjaival az angyal bögréjének peremén. Nem
kellettek szavak, úgyse tudta volna kifejezni magát egyetlen nyelven sem,
legyen az rég elfeledett, kínhalált halt vagy a legmodernebb, még éppen
születő, kisded beszéd.
- Mi az? Órák óta bámulsz. – Azirafael tekintete olyan
csodákról mesélt, amikről ő lecsúszott, mert túl kíváncsi volt és naiv.
- Te meg órák óta bújod a köteteidet. Remélem, tudod, hogy
egy fél erdőt meg kellett ölni a te szórakozásodért. Képzeld el, hogy mennyire
fájhatott nekik.
- Bűntudatot akarsz kelteni bennem, kedvesem? – Az angyal
felvonta a szemöldökét és szemüvege fölül sandán pislogott a másikra.
Crowley megajándékozta egy olyan alattomos vigyorral, aztán
odahúzta és röviden megcsókolta. Azirafael tudta, hogy nála ez már a bocsánatkérés
egyik formáját jelenti. Ha már kimondani képtelen volt. A démon lassan a
vállára hajtotta a fejét, a kulcscsontjába harapott és érezte annak az idétlen
kockás pulcsinak az izét, aztán a selymes bőr lágy, nektáraromáját.
Isten lakmározik a mézédes
mannából, a testedből, ami az övé, ő teremtette, hogy aztán neked adhassa. És
elég egyetlen hiba, egy tétova gondolat, hogy vége legyen. Mert valamit nem
engedhetünk meg magunknak.
- Na, ne harapj! – nevetett fel Azirafael. – Már megint nem
bírsz az ösztöneiddel, drága?
A hófehér ujjak finoman cirógatták Crowley fekete tincseit,
a tarkóját, a csontos nyakát, aztán a markáns állát.
- Elkaptál, megvagyok – suttogta, és puhán leemelte a másik
napszemüvegét. – Büszke lehetsz magadra, bűnre csábítottál egy angyalt.
- Ha jól emlékszem, hagytad magad – válaszolta Crowley. –
Különben meg… nem voltam elég alapos.
- Vagy csak Isten tudja, hogy ez megbocsátható.
- Vagy öregszem és kijöttem a gyakorlatból. Sokkal
szimpatikusabb opció, mint a tiéd, leszámítva az öreg részét.
- Olyan vagy!
Nevettek, és Azirafael lassan becsukta a súlyos könyvet,
hogy átkarolhassa Crowley nyakát, aki elfújta a gyertyát és kitapogatta a
derekát a sötétben. Hogy bűnre csábíthassa, talán már ezredszerre.
*-* nyuuu <3 még mindig nagyon szeretem, és köszönöm szépen *-*
VálaszTörlésÖrülök tetszik x3 Remélem, tudod, hogy minden felelősség a tiéd :B nyehehehehe >:DD No, örülök, hogy tetszik, máskor is rávehetsz ám, hogy írjak~
TörlésEddig ugyan mint csendes olvasó voltam jelen, de most éreztem igazán úgy, hogy nekem írnom kell valamit, mert ez a történet egyszerűen annyira fantasztikus és annyira gyönyörű, hogy ezt nem lehetett csak úgy szó nélkül hagyni. Igazán nagy felüdülés volt ezt most így olvasni egy ilyen borzalmas nap után, azt hiszem egy párszor még el fogom olvasni. :3
VálaszTörlésA csendes olvasó is olvasó, szóval keblemre~ ^^ Köszönöm szépen *-* Olvassolvassolvassolvass 8"DDD Nagyon örülök, hogy tetszik, noha nekem még mindig vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, mert tudom, hogy volt már jobb is, és remélhetőleg lesz is.
TörlésÖöööh. Őőőőőő. Igazából reggel is elolvastam, de azt hiszem nem fogtam fel. Most is, de most sem vagyok sokkal jobb állapotban. Hell yeah. De tökre jó lett. És tetszik. És nem vagyok használható állapotban. Szóval csak jó.
VálaszTörlésEjj, te, tessék nekem pihenni is néha~
TörlésKöszönöm szépen *-*
Baszd meg, ez gyönyörű.
VálaszTörlésNem, most komolyan. TÉNYLEG baszd meg, etetsz itt napok óta a "jajdenemvagyokjó" szövegeddel, erre EZ jön velem szembe.
Ez itt _csodálatos_, kívül puha és belül intenzív, könnyed és elképesztően lágy, annyira jól esett, mint egy hatalmas szelet torta, csak ennek elfogyasztása után nincs bűntudatom.
MIÉRT MONDOD HOGY NEM VAGY JÓ
Tinu, csinálj még vele ilyet!
Köszönöm szépen *-*
TörlésTudtommal nem is vagyok jó. ^^"
Őszintén örülök, hogy ilyen hatással volt rád, komolyan *-* most büszke vagyok magamra, és baromira zavarban vagyok, ehhehehe ^^"
Köszönöm szépen, tényleg <3