Opphold~

Oké, már érett bennem egy korhatárosabb DenNor, főleg a sok angst után .__. Ráadásul igen, a Stayről (2012-es norvég Eurovíziós dal) megvannak a saját magam kis nézetei. Jó olvasást~

Norvégia érezte, hogy hülye ötlet belemenni ebbe, még akkor is, ha nyár van, és az alkohol valamivel gyorsabban kiüti. Legalább biztosan nem tiszta fejjel csinálja végig.

Egyik kezében brandys üveget szorongatott, néha kortyolt is egy hosszút és élvezte, hogy a nehéz, maró ital gyomrába kúszik, aztán meglepi a fejét és úgy érzi, tündérekkel polkázik. És hagyja, szinte ő húzza Dánia kezeit a csípőjére, a bőrövhöz, míg a szabad keze felsodorta a mellényét a mellkasán, és míg a dán iszik, kibújik belőle, hogy ledobja azt a mímelt zavart.

Lépésről lépésre.

Csak még egy kicsit lejjebb…

I’m losing all control

Kábítón lassú, kéjes körzések a csípőjével, körülötte ott száguld az őrület hullahopp karikája. És nincs visszaút. Egyesével bújtatja ki a gombokat az inglyukakból, tekintetével nem ereszti a kék szempárt, ami egyre jobban azt ragyogja: kívánlak.

Az utolsó gyertya ellobban, mikor a szürke farmer megadja magát a kutakodó ujjaknak. Az üvegben még lötyög kicsike brandy, de a lepedőre folyik és az üveg legurul az ágyról, mikor Dánia lehúzza magához. A forró, sós-édes, eleven bőrbe kóstol, igyekszik megízlelni mindent, ami Norvégia. Végignyal a nyakán, kicsit a kulcscsontjába harap, aztán elmosolyodik a szenvedélyes nyögésen.

I know I want you

Nem számított a lejátszóban lejártan pörgő lemez, nem számítottak az üvegszilánkok vagy a finom brandy az ágyban. Nem, nem számított semmi, csak az őrült nász, a kegyetlen, vad szenvedély és a titkos, régen lopott gondoskodás.