Egyszeri lecke~

És ilyenkor gondolkozom el, hogy ez miért lett ennyire pocsék? xD Nem kicsit nyálas, ráadásul OOC az egész. 

Ülni egy eléggé nagy fa alatt és nem csinálni semmit, csak élvezni a nyarat egy dolog. De onnan, az árnyékból figyelni másokat, már egészen más tészta. Norvégiának most bőven jutott idő, hogy megfigyelje Izlandot. A fiú élvezte a norvég partok és a nagy meleg adta lehetőségeket és bemerészkedett a vízbe.

A másik pedig az említett fa hűséből figyelte, ahogy pancsol. Szó szerint. A markába vett egy adag vizet, majd a fejére és mellkasára locsolta, csak aztán bukott alá.

Ő, Norvégia pedig valahogyan kicsit megszunnyadt. Persze a melegre fogta, de fejét azonnal felkapta, mikor társa lehuppant mellé és kinyújtózott.

Nem öltözött fel.

Minek?

Meleg van.

Nem tudta megállni, hogy ne figyelje meg a csupasz felsőtestet, ami elsőre törékenynek tetszett ugyan, de igenis szálkás volt. És ő tudta ezt. De meg akarta érinteni. Aztán mégse tette.

- Mondd csak ugye te még… - kezdte, aztán mégse fejezte be.

Nem, érezte, hogy képtelen lenne elviselni, ha tudná, Izland már nem érintetlen, és már nem ő az egyetlen, aki érintette azt a bársonyos, finom bőrt.

- Mondom, ha elmondod, mit akarsz. – Ahogy rámosolygott az minden egyes porcikájában arról árulkodott, hogy még igenis szűz.

Mégis, a gondolat, hogy talán már valaki volt… úgy megrohanta Norvégiát, hogy szinte már-már a mellkasához kapott. Egy zuhanó kő sem sújthatta volna jobban, mint a puszta gondolat. Neki kötelessége megvédeni Izlandot és tudni róla, mi van vele.

Aztán lelki szemei elé libbent az emlék. Mikor arról beszéltek, hogy Svédország és Finnország…. vagy szóba került Dánia és az ő szexuális kapcsolata, Izland mindig zavartalanul hallgatott. Zavartalanul. Nem zavarta, mert már ismerte az érzést, jártas volt a tettekben?

Ez hülyeség, ez volt Norvégia első tiszta gondolata. Hiszen Finnország is zavarba jön, ha szóba kerül a szex, pedig nagyon jól tudta, hogy vele mi a helyzet.

- Csak eszembe jutott, hogy neked volt-e a már szexuális kapcsolatod? Na igen, ez így eléggé hülyeség, de…

- Nem – vágott a szavába a fiatalabb, majd halkan felnevetett és enyhe pír színezte be orcáit. – Igazán még csak nem is csókolóztam sosem.

- Nem-e?

- Nem igazán volt rá alkalmam.

Norvégia igazán meglepődött, és meg is nyugodott némileg, amit nevetéssel adott a világ tudtára. Aztán Izland arcát fürkészte. Az még hordozta a gyermeteg vonásokat, de már korántsem volt olyan kisfiús.

Végül megsimogatta a puha bőrt, hüvelykujja szája széléig kalandozott, aztán közelebb húzta a meglepett fiút. Először csak gyengéden préselte saját ajkait a másikénak, aztán mikor Izland meglepetésében felsóhajtott nyelvével is beszállt. Gyengéden, féltőn csókolta, egyáltalán nem akart kapkodni, ráadásul a fiú kezei is nyaka köré kulcsolódtak és bátortalanul viszonozta a csókot.

Hosszú, édes játék, egy egyszeri lecke, ami csak a kettőjük titka marad.

Még akkor is, ha számtalan sokszor csókolóztak azalatt a hatalmas, árnyas fa alatt.