Köszönöm én kicsi atlaszom, köszönöm!
Tino
ugyan nem érezte, azt amit Svédország elszenvedett, s bármennyire próbálta
kilesni, az arcán sem látott különösebb változást. Néha-néha talán mintha
megrándult volna az arca, vagy kicsit hosszabbat pislogott volna. Bár nem volt
független, elhelyezkedésének köszönhetően őt nem érintette meg drasztikusan a
pestis. Ellenben a Svéd Királyságot, ahol európai szinten jelentősen
megcsappant a népesség.
A
finn fiú kétségbeesése folyamatosan nőtt, bár tudta, hogy nem tehet a járvány
ellen semmit. Imádkozott Berwaldért. Hosszú-hosszú órákat töltött azzal, hogy
az Úrnak könyörgött, a kék szemekből végre lobbanjon el a fájdalom és szenvedés
lángja, s legyen ismét minden rendben.
Tudta,
végig tudta, hogy a svéd csupán őt védi azzal, hogy még ezt a fajta pusztító
gyötrelmet sem hajlandó kimutatni… szeretetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése