Girls like Girls and.

Ezt a ficet még bőven a nyolcadik évad előtt kezdtem írni, nem éppen könnyed Fem!Klance +18-as karikával, mert megérdemlik a korhatárt.
A kép a csodálatos ARCADIA munkája.

A nyirkos pázsiton ücsörög egy olyan ház előkertjében, ahol a tulajt nem is ismeri, nem érdekli, hogy a terrakottaszín miniruhájába beletörik a fű, egyébként sincs gusztusa hozzá, hogy valaha is újra felvegye. Elfehéredő ujjakkal szorítja a keskeny mobilját, hátrasimítja végtelensok haját és leharapja a vörös rúzst az alsó ajkáról. A bőre nyirkos és ragacsosnak érzi, a térdein fekete sávokat hagy a sminkje, mikor odahajtja a fejét és muszáj mélyeket lélegeznie, hogy visszanyelje a pánikot.
Hátrasandít a házra, a nappaliból villódzó fények, tömeg és lüktető zene örvénylik felé, és fél órával ezelőtt még jól érezte magát. Egy órája még azon nevetett, hogy a csipszmorzsa beleesett a sörébe.
– Shawn hazavisz, ha szeretnéd – mondja lassan Holly, és óvatosan érinti meg a hátát, kicsivel a ruha kivágása fölött. Az ujjai puhák és melegek.
– Már felhívtam Keithát – magyarázza, és szipog, ahogy megemeli a telefont. Próbál a legjobb barátnőjére mosolyogni. – Minden oké – teszi hozzá gyorsan.
– Sajnálom – súgja, és mellé ül, törökülésben, úgy simogatja a hátát és a haját. – Csomagoljak nektek sütit?
Lana megrázza a fejét. Alapból nem akart a barátnője nélkül jönni, még akkor se, ha egy régi osztálytársuk születésnapjáról volt szó, aki nem hívta meg a lányt. Úgy érzi, nemet kellett volna mondania. A csuklójával törli az orrát, és felbuggyan belőle a mosoly, mikor Holly a hüvelykujjaival törli ki a szemei alól az elkenődött festéket. Régen is mindig ezt csinálták, pátyolgatták egymást, míg jobb nem lett. Míg nem jött Shawn, a fokvárosi cserediák és Keitha.
Lana a füvet tépkedi, a halott szálakat elmorzsolja, rajtuk áll bosszút és nem zavaró a csend, mert Hollynak otthonos, melengető virág és púderillata van, a vállának dől, mélyeket lélegzik és egészen megnyugszik attól, hogy a másik lány a haját piszkálja. A benti zene ritmusára ütögeti egymásnak a cipősarkait, mikor megérkezik Keitha.
A motorja fekete, csillogó, egy éjszakai szörnyeteg, egy cseppfolyós álom és a lány olyan hévvel rántja ki a kulcsot a gyújtásból, hogy Lana egy pillanatra elhiszi, beletörte.
– Bántott téged? Azonnal jöttem – mondja, és a tenyerei közé szorítja az arcát, az illata orientális, vad és lobbanó. – Shiro is jönni akart és... jól vagy?
– Nagyon megijedtem – súgja, és a kezeiért nyúl, lehúzza az arcáról és az ujjai közé fűzi az ujjait. Az indigo szemeket fürkészi, keres bennük valamit, amit ő sem tud meghatározni, aztán csak húzza, húzza, szinte magára borítja, úgy öleli.
Keitha a homlokára csókol, a bőre alapozóízű, de nem baj, nem baj, nem baj.

×××

A reggel gyomorfájdítóan gyorsan érkezik, Keitha apródfrizurájában még ott vannak a hullámok, amiket Lana előző délután sütött neki, amikor a nővéréhez és annak barátnőjéhez volt hivatalos vacsorára. A lány most a közös ágyukon térdel, fekete melegítőnadrágban és sportmelltartóban, kezében Lana kedvenc bögréjével.
– Hé, Csipkerózsika, itt a kávéd – súgja, és kisöpri a barna tincseket a lány arcából, mire az az orrát ráncolja. – Tudom, hogy nem alszol.
– Az átkomat nem töri meg a tejes kávé – motyogja Lana, és bénán csücsörít, miközben a hátára hengeredik.
Keithának lassan esik le a poén, de stabil helyre rakja a bögrét és a másik fölé mászik, térdeivel finoman a csípőjére szorít, úgy hajol az ajkaira. Szemérmes puszinak akarja, Lana mégis átkarolja a nyakát, az ajkába harap és átfordítja magukat. Keitha háta puffan a matracon, a dereka alól kirángat egy bolyhos párnát és beleolvad a reggelízű csókba.
– Zuhanyoznom kell. Futottam – súgja az ajkaiba Keitha, mire a másik megvonja a vállát. A haja vanília illatú függönyként teríti be őket.
– Megmossam a hátad? – kérdezi kihívóan, mire összevigyorognak, a csók Lana füle tövét éri, az ujjai az alvópólója alatt a köldöke és a bugyija vonala közé feszülnek, és a kubai óvatosan húzódik hátrébb.
– Mi a baj?
– Csak... semmi. Most ne – motyogja, és a kávéja után nyúl. – A fürdést attól még fenntartom. Különben meg mesélj már, mi volt Shiróéknál?
– Ada megkérte a kezét – újságolja, és a takarója csücskét gyűrögeti. – Azt mondta, hogy ha emiatt kirúgják az iskolából, akkor amúgy sem akart volna ott tanítani többet, meg majd keres más helyet.
– Ez tök jó!
– Ahha...

×××

Lana gondos lófarokba rendezi a haját, megigazítja az atlétáját és szabályos spárgába csúszik a langyos alkonyi betonon, mikor valaki ráfütyül a háta mögött. Hátramosolyog a válla fölött, feltartja a középső ujját, mikor felbukkan Keitha, sportosan, édes kis copffal és csak akkor állítja le a zenéjét, mikor mellé ér.
– Útba esik egy ivókút, csak mondom – motyogja, de azért Lana felé nyújtja a vizes palackot.
– Na, ott fogunk újratölteni – mutat rá, és a tenyeréről küld csókot neki. – Mehetünk?
Laza kocogásban indulnak, egymástól kényelmes távolságra, és Keitha egy ideig a másik lány hajának hintázására lélegzik, ahogy a puha tincsek válltól vállig verődnek. Aztán a pillantása lejjebb siklik a feszes fenekére, a kemény, sima combjaira és félrenyeli a levegőt.
– Hé, meg ne fulladj nekem! – fordul felé Lana, és megáll, a vállára simít, a tekintetét keresi.
– Baromi szexi vagy shortban – mondja, és nevet.
Lana elpirul, egészen halványan csak, általában ő szokott ilyeneket mondani Keithának.

×××

Szia! A barátnőd buliján találkoztunk, azóta csak rád gondolok és azt szeretném mondani, nagyon szép lány vagy.

Az első üzenet akkor érkezik, mikor Pidge megveri Mario Kartban. Szeret a fiúval játszani, mert nem hagyja nyerni csak azért, mert lány, és együtt mindig felfedeznek valami eddig ismeretlen játékmódot is, amibe teljesen belefeledkezhetnek. A fiú elfekszik a szőnyegen, úgy nyúl a sajtos csipszért, addig Lana megigazítja a kontyát és a telefonjára sandít. Akkor látja meg az üzenetet és a felkérést.
A szíve a torkába ugrik, a konzol súlytalan, úgy érzi, felemelkedik a földtől és minden lebeg körülötte, hogy légüres tér van, és már szinte ragadósnak érzi a bőrét, mikor Pidge teleszájjal az arcába hajol.
– Hé, minden oké? – kérdezi artikulálatlanul, és leveszi a szemüvegét.
– P-persze – hadarja, és az alsó ajkát rágja, miközben azt nézi, ahogy Pidge az okulárét huhókálja, hogy az r2d2s pólójába törölhesse. – Van valahol szemüvegtörlőnk, amúgy.
Van, mert Ada, Keitha nővérének a menyasszonya szemüveges, és neki is kell néha az olvasáshoz. De fogalma sincs, hol, mert gondolatban visszatér a messenger üzenethez.
Úgy dönt, nem válaszol.
– Lealázlak, McClain! – kiáltja mellőle Pidge, és újabb kört kezdenek. A nasi immáron a fiú ölében talál helyet, és Lana cseppet sem jön zavarba, hogy odanyúljon és vegyen belőle, mert nem gondol rá úgy, mert náluk ez természetes.
– Lehet próbálkozni – kontrázik a lány, és igazi versenyszellem hevével fújja ki az arcából az egyik kiszabadult tincset.

Nagyon szépek a szemeid, amikor megláttalak, le sem tudtam venni rólad a szemem.

Lana váltig állítja, hogy azért vesztett, mert megzavarta a telefon rezgése. Valójában az üzenettől rettegett, attól, hogy nem Keitha írt.

×××

Amikor Keithával van, nem gondol az üzenetekre vagy a bulin történtekre.
Az ölébe ereszti a könyvet, az arcán már a mindent tudók mosolya játszik, mikor barátnője mellé fekszik és szinte azonnal az ajkaira hajol. A csók lusta, olvadós és felszusszant, mikor Keitha egyik keze a mellére simít a party szemüveges kishableányos hálóingje fölött. Feljebb emeli az egyik lábát és féloldalasan a csípőjét is, közben Keitha fenekébe markol, a nyakába csókol, még halványan érzi a parfümje édes ízét és gyengéden a bőrébe szív az álla alatt. Az ajkaira sötét hajszálak tapadnak, mikor a kulcscsontjára harap, szinte lecibálja róla az alvópólóját és tüdőzsibbasztó ideig szorul benn a levegője Keitha hideg, kíváncsi ujjaira a bugyijában. Hunyt szemekkel szorítja a homlokát a mellei közé, a nyögése forró páraként csapódik vissza bőréről, amikor a szeméremajkai közé simít. Lana a tenyerébe löki magát, az ágyéka Keitha csuklójának feszül és lassan mozdul, a hálóinge a bordájáig felgyűrve. Az ujjai reszketnek, amikor a köldökére simít, alig ügyetlen a mozdulat, amivel lehúzza róla a bugyit és hosszan csókolja, míg átfordítja magukat.
– Örülök, hogy most már megvan a kedved – suttogja Keitha, és a szemei csillognak, az arca piros és Lana után nyúl, aki csak kényelmesen betérdel a lábai közé. A lány készségesen összefűzi vele az ujjait, a térdeire csókol, a combjaira, az ágyékára és Keitha elnyújtott nyögéssel karolja át a nyakát a lábaival mikor a csiklójára csókol. A nyelve puha és forró, az ujjai csúsznak, ahogy a csípőjébe kapaszkodik a kezei helyett és csak Keitha számít, csak a pillanat számít, a torkából felbuggyanó édes hangok, az illata és ahogy a lepedőbe feszül a háta.
– Csodálatos vagy – zihálja Keitha, és a pillanatba kapaszkodik, Lana jelenlétébe, ahogy fürgén maga alá fordítja és a combjaira ül. Lana bőre ragacsos-nedves, forró ott, ahol hozzáér. – És gyönyörű.
Végigzongorázik a bordáin, követi a mellei ívét, pedig hanyatt fekve inkább fiús, átcirógat a szegycsontján és kibújtatja a hálóruhájából, közben puha csókra hajol. Lana illatú a világ, a haja selymes tenger a tenyere alatt és többet akar belőle, többet, többet, mindig csak többet.

×××

Szombaton Shiróéknál ebédelnek, az ételt Ada főzte, a munkája nyomán üres tányérok és teli hasak maradnak, vidámság és az a valami, amit Lana általában kajakómának hív. Legszívesebben kigombolná a szűkített farmere felső gombját, de titokban retteg a nő szigorú, tanárnénis pillantásaitól és attól, ahogy néha megigazítja a szemüvegét.
Shiro mosolygós, vidám természetű lány, rengeteg, vastagszálú hajjal, ami elképesztő tempóban őszül, és bár vékony, egyáltalán nem lapos, amiért Lana félig irigyen, félig áhítattal tekint rá. Na meg persze az elért sikerei miatt egész fiatalkorától őt tekinti hősnőjének. Szóval mikor kiderült, hogy leszbikus, Lana vette a bátorságot és elhívta randira Keithát. Aki akkor kapásból lepattintotta.
– Szerelmes a szakácsnő? – kérdezi Shiro, és a szemei csillognak, miközben Ada kezéért nyúl az asztalon.
– Persze, a hivatásába – válaszolja könnyedén, mire Shiro teátrális mozdulattal kap a szívéhez, és Lana észreveszi, hogy a körmei ugyanolyan bíbor színűek, mint nemrég Keithának.
A telefonja megrezdül az asztalon, a vibrálás nyomán ijedten zörrennek össze az evőeszközök és reflektálnak Lana gyomrára, ami a tüdejének koccan. Úgy érzi, hányni fog.
– Nem nézed meg? – kérdezi a barátnője, és a poharával mutat a telefon felé.
– Ráér. Most ebédelünk.
Lana ajkai után szaténszín homály marad a poháron, és még a desszert előtt ki kell mennie, mert szédül és kavarog a gyomra. A hajfonatával takarja el az arcát, ahogy a terasz korlátjába kapaszkodik és nagyokat nyel a forró levegőből. El kell mondania Keithának, mielőtt elfajulnak a dolgok, mielőtt bepánikolna. Már így is ott tart gondolatban, hogy vele van baj, hogy ő generálja az eseményeket.
– Minden rendben? – Az érintés hűvös a lapockáján, a vékony blúzon keresztül is érzi, és szótlanul simul bele Keitha karjaiba, mert most erre van szüksége.
– Szerintem meg fog jönni – motyogja a vállába, és megnyugszik attól, ahogy remeg a válla a nevetéstől, az illatától és a bőre melegétől. Attól, hogy Keitha hol a hátát simogatja, hol a hajával játszik.

×××

Nagyon imádlak. Pasid van?


Az ágyban fekszem és rád gondolok. Találkozhatnánk, csak egy pizzára.


Pina


×××

– Van egy tamponod? – Lana hangja halk-nyűgös, egyik kezét a hasára szorítja, úgy törleszkedik Keitha hátának és a nyakába csókol a reggeli omlett fölött.
– Fogd meg. – A kezébe nyomja a fakanalat és a kenguruzsebes pulóveréből elővarázsol egy tampont és egy levél rózsaszín pirulát. – Lehet, hogy nem ártana délután boltba menni. Szeretnéd, hogy egyedül intézzem?
– Szeretlek. Feleségül foglak venni – ígéri, és az arcát az arcának dörzsöli. Forrónak érzi a saját bőrét, perzselőnek és, ha nem görcsölne, biztosan a konyhapulton szeretkeznének. – Áh, menni akarok én is.
– Aludj egyet, jól fog esni.
– Gyere te is – hívja, és a zsebeibe temeti a kezeit, úgy karolja magához.
– Fel kell hívnom Shirót – feleli, és könnyed mozdulattal zárja el a tűzhelyet. – Kérsz enni?
– Ühm... nem vagyok éhes.
Lana egyszerűen képtelen felfogni, Keitha hogy képes úgy elviselni a saját menstruációját, mintha nem akarna leszakadni a méhe.

×××

Ritkán járnak el bárhová is, mert Keitha nem igazán tudja, hogy kellene ilyenkor felöltöznie és sminkelni sem tud. Másrészről imádja, ahogy Lana a bőrét cirógatja, mikor porcelánszín alapozót ken el rajta, a szemei füstösek és sokkal-sokkal nagyobbnak tűnnek, és puha csókkal teszteli rajta a tűzvörös rúzst. Keitha a fenekére csap, mikor a kezébe nyom egy ruhát, ami már elég rég nem volt rajta ahhoz, hogy ne gondoljon rá.
– Te leszel a leggyönyörűbb csaj mind közül – közli, és a szemei ragyognak, mint az óceánon villanó napfény, amikor nevet.
– Mondja a tíz-per-tízes lány. – Keitha megforgatja a szemeit és végigméri magát a tükörben. Amit Lana csinál vele ilyen alkalmakkor az félelmetesen fantasztikus és zavarában a füle mögé igazítja a haját.
A hely nem zsúfolt, talán mert eldugott helyen van, a teraszon ülnek le, színes lampionok alatt, a hangfalakból kellemes zene szól, ami mellett még hallják egymás hangját és az asztal alatt összekulcsolják a lábaikat.
– Ideje volt már együtt kimozdulnunk valahova – jegyzi meg könnyedén Lana, és a szívószálába kapaszkodik. – Több közös programot kéne szerveznünk.
– Mint amikor siklóernyőztünk a harmadik randinkon?
– Majdnem megöltél mindkettőnket.
– Azért érezted úgy, mert sikítottál – mutat rá, és összehajolva nevetnek.
Aztán Lana arcán ismeretlen érzés suhan át, a szemeiben pánik lobban és behúzott nyakkal kapaszkodik Keitha keze után, mikor hátrafordul, hogy megnézze, ki az érintés gazdája a vállán.
– Bocsi, ne haragudjatok – kezdi a fiú, és a mosolya szabályos, jóképű és nem hajol bele az arcukba, amiért Lana őszintén hálás –, de meghívhatlak téged valamire?
– Köszöni, de van itala – vágja rá Keitha hamarabb, minthogy a másik értelmezhetné a mondatot, és kemény mozdulattal fűzi össze az ujjaikat.
– Akkor valami másra?
– Ne haragudj, nem – feleli végre Lana, mikor megtalálja a hangját, és próbál mosolyogni.
Keitha meg akarja kérdezni, mi történt az előbb. Máskor is próbálkoztak már be a barátnőjénél, és eddig könnyedén hárított, mindig tudta, mit kell mondania milyen szituációkban. Most őszinte pánikmagzat fogant az arcán és ő úgy érezte, meg kell védenie. Bárkitől és mindenkitől.
Nem ereszti el akkor sem, amikor a srác már visszament a haverjaihoz, a hüvelyujjával puha köröket rajzol a kézfejére, és akkor nyugszik meg igazán, mikor valami idétlen ujjháborúba kezdenek. Aztán valamelyikük, később már egyáltalán nem fontos, melyikük, rendel még egy kört és egészen becsiccsentenek. Legalábbis összekapaszkodva, kicsit botladozva és vihogva indulnak haza.

×××


...contigo yo quiero envejecer/Quiero darte un beso...hm-mm/guardar tus secretos/Cuidar tus momentos.../abrazarte... na-na-na-na...

Lana hangja tiszta dallamokban csendül vissza a csempéről, Keitha szereti hallgatni, mikor habfürdőzés közben énekel, általában szerelmes dalokat, amik neki szólnak. Most az ajtóban áll, a körmét rágja, a markába gyűri a borítékot és muszáj bemennie, mert ez az érzés, ami rátelepedett felfalja belülről.
– Bejöhetek?
– Bármikor – feleli Lana, és ének nélkül valahogy csendes a fürdőszoba, a lány szürke agyagos, algás arcpakolása is fakóbb és Keitha óvatosan keres magának egy száraz helyet a kád szélén.
– Leveled jött – mondja Keitha egészen halkan, ujjai az illatos habbal játszanak, és megcsikizi Lana térdét, mikor az hozzányomja azt.
– Kitől? Felolvasod?
Szótlanul mutatja fel a címzést, ami csak a monogramja, L. C. M., szívbe foglalva. A lány olyan hévvel rántja ki a kezéből, hogy szinte maga mellé rántja, megcsúszik, a gerince hangosan csikordul a kád zománcán, de a félelemérzete erősebb, a papír talán előbb ázik olvashatatlanná, minthogy darabokra tépné, és Keitha a vállaira markol, mert zihál, mert reszket és lúdbőrzik.
– Mi ez az egész? – kérdezi, és nem számít, hogy félig a kádban térdel, hogy a legginse átázik, hogy Lance kardigánja, amit a sportmelltartója fölé vett fel belelóg a habba és a szélére szürke pakolás kenődik.
– Én... azt hittem, meg tudom oldani egyedül, mint eddig – motyogja, és a karjaiba kapaszkodik, de az érintése forró-csúszós. – De nem hagyta abba.
– De ki ez?
– Emlékszel, amikor Holly buliján felhívtalak?
– Amikor rád akaszkodott az a pasi, aha – bólint, és törölköző után tapogatózik, míg Lana lemossa az arcát. – Mondtad is, hogy megijedtél.
– Valahogy kiderítette a nevem, gondolom még valakitől a bulin, aki ismer engem – mondja, és hálásan bugyolálja magát felhőpuha biztonságba. Keitha kihúzza a dugót, és mikor Lana után ered, a lány már a nedves haját lapogatja a turbántörölközőjével. – Először csak bejelölt, aztán írogatni kezdett, de...
– Nem jelöltél vissza neki. Ugye?
– Persze, hogy nem. Az üzeneteire sem reagáltam, úgy voltam vele, biztos abbahagyja, ha nem válaszolok. – Az álla sírósan remeg, de Keitha nem biztos benne, hogy szeretné, ha most hozzáérne. Hogy ezt kellene-e tennie. – Nem tudom, honnan szerezte meg a címünket.
– Nem engedem, hogy bántson – ígéri, és a tenyerébe fogja a kezeit, a bütykeire csókol, a homlokára és hagyja, hogy Lana belékapaszkodjon. – Nem hagyom, hogy megfélemlítsen egy fasz, aki azt hiszi magáról, hogy a nők járnak neki. Te nem jársz senkinek, érted?
– Lehet, hogy túl...
– Nem. Olyan vagy, amilyen és ezt mások nem használhatják ki – vágja rá, és Lana a melleire hajtja a fejét, a szívverésétől megnyugszik kissé. – Legközelebb azonnal szólj, ha nem kopik le.
– Sajnálom.
– Nem a te hibád.

×××

A ruhája beazonosíthatatlan színű a színes fényekben, rátapad és úgy érzi, a rengeteg parfümillattól és izzadtságszagtól nyirkos a bőre. Holly nemrég valami édes töménnyel kínálta, most arra kortyol sört piros műanyag pohárból, míg barátnőjét várja, aki mosdóra szaladt és több mint valószínű, megkeresi a többieket is.
– Hé, hello.
– Bocs, ismerjük egymást? – kérdezi az idegent, és a füle mögé tűri a haját, úgy hunyorít rá.
– Még nem, de megismerhetjük egymást. Ha megmondod a neved, szépségem.

– Nem hinném, hogy a szépséged vagyok.
– Ugyan, hát te vagy itt a legszexibb csaj. Nincs kedved... tudod... félrehúzódni kicsit? – Lana érzi, hogy úgy méri végig, mint egy darab húst és viszketős érzés fut végig a bőrén, de nem hagyja magának, hogy bepánikoljon, mikor felismeri benne a zaklatóját.
– A barátnőmet várom – feleli, és a sörével a mosdó ajtaja felé bök. – Amúgy sem hiszem, hogy ez jó ötlet.
– Ne már, nem kell megtudnia. Vagy megvárhatjuk ketten, és beszállhat ő is – duruzsolja, és a tenyere izzadt-nyirkos, ahogy Lana combjára markol.
– Most azonnal vedd le rólam a kezed! – A hangja remeg, de a tekintete fagyos, és hezitálás nélkül önti az italát a férfi arcába.
– Kurva... – prüszköli amaz.
De Lana nem foglalkozik vele, mert a mosdóból Keitha lép ki, mosolyog rá, az ajkai csókolni valóak, a szemei csillognak és ő a legtökéletesebb teremtés, akit valaha látott. Gyönyörűnek látja, a szíve boldogságot pumpál szét a testében, ahogy megindul felé és hálás az univerzumnak, amiért ezúttal elhozta magával.
– Hé, megittad a söröm?
– Megkínáltam belőle Señor Gilipollast – biztosítja, és a szempilláit rebegteti, mire Keitha prüszkölve felnevet és észrevétlen mozdulattal megigazítja a melltartóját. – De szerzek neked másikat.