A tükörképed mosolyában~

 

Teljes mértékben domestic genderbend Boka/Csele szösszenet Annának, mert nagyon megérdemli, és mert elmagyarázta, hogy ennek a shipnek mitől van akkora létjogosultsága. Nem szigorúan véve ez a szösz a Lost on you folytatása (tudjátok, amire senki sem emlékszik).
Hát, hupsz!

Boka a kávéja fölül figyeli, ahogy Csele a térdei közé szorítja Geréb csorba bögréjét, a hőre változósat, miközben a haját tűzi művészi kontyba. El van ragadtatva. Csele hetyke, lazacszín ajkai közé préseli a fényes csatokat, a rúzsa árnyalata valami olyan fellengzős fantázianév, amit Csónakos Andrea My tittiesnek nevez. Nem az.
– Ó, el is felejtettem! Hoztam neked valamit – mondja Boka halkan és már-már vidáman csavarja bele a csikket a hamutálba.
Ez minden, ami Gerébtől maradt; ez és egy csipkebugyi, amit Csele a mosdókagylóban égetett el. Az új körmöséről és a kocsi olajcseréjéről magyarázott közben és Johanna talán akkor szeretett bele igazán.
A bögréje finoman koppan a párkányon.
– Igen, mit? – lelkesen fordul hátra, Boka felé Chanel puha illat lebben. A szíve kihagy tőle egy ütemet.
Eddig felhúzott térdekkel dohányzott az ablakban, most talpra pattan, a virágos vászonsortja a végtelen combjára szalad és keskeny dobozt húz elő a táskájából. Kesernyés nikotint nyal a felső ajkáról, ahogy Csele kíváncsi, fürkész tekintetét figyeli, a lány a tükör szélébe kapaszkodik, a lattéja a csupasz térdére löttyen, de anélkül törli le, hogy egy pillantást is vetne rá. Egészen izgatóan fest a szájában az ujjával.
– Igazán semmiség – szabadkozik, pedig tudja, hogy semmi szükség rá. Cselének nincsenek felé elvárásai.
– Számít, mert tőled van – vágja rá azonnal, és elhiszi neki. Mert bízik benne.
A lánc vékony és fényes, fényesebb, mint Csele csatjai, olyan akár egy elsuttogott vallomás, a függő csillag alakú, apró és elegáns. A lány óvatosan megérinti, visszarántja a kezét és úgy mosolyog Johannára, hogy megmozdul benne valami. Egészen mélyen, meghatározhatatlanul.
– Felteszed? – szipogja, miközben visszaperdül a tükör irányába.
Boka végigsimít a keskeny, csupa csont és izom vállán, a lapockája felső ívét pettyező szeplőkön, puha csókot hint a tarkójára mielőtt a nyakába akasztaná az aranyláncot és bepattintja a kapcsot. Olyan gyönyörű, amilyenről eddig még álmodni sem mert, elképzelni pedig messze nem elég kreatív. Tökéletes, kifogásolhatatlan, a mindenség.
– Jó, már csak azt kellene eldönteni, mit vegyek fel.
– Mm, szerintem jól vagy így – mutat rá, és hosszan nézi Csele meztelenségét, aki a legszebb féloldalas, gödröcskés mosolyát villantja rá a tökörből.
– Lemondjuk és itthon maradunk?
Boka nagyot nyelve bólint, és kihúzza az egyik csatot Csele hajából. A tincs selymesen omlik a vállára.
És otthon maradnak.