Váltó~

Nem tudom, mi a rosszabb, a kép vagy a cím. Vagy úgy komplett a fanfiction. 

Amúgy meg megígértem magam, hogy nem nézek/írok Free, szóval ez nincs itt. Én ReiGisát se látok sehol, nem tudom, miről beszéltek.

Ha lenne itt bármi is, azt Katie-nek és Susie-nak ajánlanám.

Ha lenne itt bármi is, azt mondanám, hogy jó olvasást~

Sötét lábnyomokat és tócsát hagyott maga után, ahogy újra felállt a rajtkőre, körzött a vállaival, rákészült, aztán megfeszítette az izmait és elrugaszkodott. A víz körülölelte, fogva tartotta és valahogy nem volt olyan jó, mint az előbbi próbálkozása, vagy az azelőtti.

A medence széléhez úszott, hogy újra megpróbálhassa, de Nagisa valahogy elé került, és pont azt az arckifejezését viselte, amivel nem szívesen találkozott. Legalábbis nem akkor, mikor ennyi ruha volt rajtuk. Háta a hideg medencefalnak nyomódott és elfehéredő ujjakkal szorította az egyetlen keze ügyébe kerülő kapaszkodót.

- Mire készülsz? - érdeklődte, bár hangjába némi félelem is vegyült, ahogy meredten szegezte tekintetét az úszósapka alól előbukkanó, vizes szőke tincsekre. Aztán a cseppre, ami kényelmesen gördült végig az arcán és lecsöppent az állán. - Gyakorolnunk kéne, és ez nem volt benne az elm...

- Nyugi, oké? - kérdezte a szokásos könnyed stílusában, és rámosolygott, ahogy megérintette a vállát és a nyakát.

Akár a közvetlensége jele is lehetett volna, mégis a szemében ragyogó szikra, ahogy a szája felfelé görbült vagy ahogy közelebb úszott hozzá egyszerűen másról árulkodtak. És szemüveg nélkül nem vette észre.

A víz csobbanva szorult ki kettejük közül, ahogy mellkasa a mellkasának préselődött, és Nagisa már a markába is gyűrte Rei úszósapkáját, hogy szabad kezével átkarolja és a hajába túrjon. Eperízű csók, nedves ujjak a hajában a tarkóján, az érzés, ahogy a háta egyre csak a hideg falnak feszül és rájött, hogy már mióta erre szomjazott, hogy akarta, csak az átkozott feszélyezettsége...

- Oh, gyakorlunk. Meg még fogunk is, ne félj – zihálta az ajkai közé, és egy egészen kicsit eltávolodott.

Rei rájött, hogy időközben elengedte az egyetlen biztos pontját, és már nem tartják fenn többé Nagisa ölelő karjai. Szerencsére a szőke fiú idejébe reagált és felszínre rángatta, hogy birtokba vehesse a levegő után kapó ajkait, és a homlokának döntse a homlokát. Ajkai hirtelen siklottak a nyakára, hogy belekóstolhasson a klórízű bőrébe, megízlelje a kulcscsontját és összerezzent, mikor Nagisa ujjai megtalálták a fürdőnadrág derekát.

- Mit művelsz? - kérdezte, és ráhunyorgott.

- Minek látszik? Ugyan, nem látnak meg, ha attól félsz. És különben is te kezdted!

- Még, hogy én! Amúgy nem fogunk elkésni? - kérdezett rá a biztonság kedvéért.

A fenébe! - rikkantotta Nagisa, és kidobta Rei úszósapkáját a száradó betonra, hogy utána másszon.

Kezet nyújtott a másiknak és mikor kisegítette a medencéből magához rántotta egy lassú, de követelőző csókra, hogy kézen fogva sétálhassanak felöltözni.

Késve bár, de jókedvvel érkeztek meg végül, és arra hivatkoztak, hogy a váltóra gyakoroltak, ami részben igazság is volt.