Aku Cinta Kamu~

S P O I L E R !

Oké, oda szoktam figyelni a spoilerre, de ezt így muszáj volt. Aki olvasta a City of the Lost Souls-t (Elveszett lelkek városa), annak nem lesz spoiler, aki nem, vagy még csak most olvassa, annak igen. 

Oké, most, hogy ezt tisztáztuk: Megint egy Malec, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó lenyugodni és kiszállni a csillámból. 

Aku cinta kamu... szeretlek, de attól még nem változik semmi.

(ha van/lesz rá igény, avagy senki nem tudja kivárni a 27-ét, megpróbálkozom egy lehetséges CoHF Malec moments-szel~)

Jó olvasást~

Belépni a lakásba fájdalmasabb volt, mint egy tőrdöfés. És végig ott motoszkált az a szúrós kis érzésfoszlány a bőre alatt, míg átsétált a nappalin, be a hálószobába. Ujjaival egészen finoman érintette a tapétát, éppen csak érezni akarta, hogy valóságos, meg akart őrizni egy darabkát, csak úgy saját magának.

A keze megremegett a kilincsen, és mélyet sóhajtott, mielőtt belökte volna az ajtót. A falakról visszhangoztak a szívverések, a lélegzetek és a szerelem.

Aku cinta kamu.

 Alec megígérte magának, hogy gyorsan összepakol, az sem érdekli, ha otthagy valamit, Magnus legyen csak boldog vele az idők végezetéig, vagy dobja ki. És mégis, hirtelen támadtak neki az illatok, tea, parfüm, szantálfa és valami, ami az elfújt gyufa füstjére emlékeztette. Szeretjük a szantálfát, ezt mondta a húgának, de azt egyáltalán nem tette hozzá, hogy ő történetesen csak azért szereti, mert Magnus jut róla eszébe, és, ha azt használja, azt kicsit olyan, mintha akkor is megérintené valahol, mikor nincs vele. Nem volt benne biztos, hogy még valaha is tudná használni.

- Az Angyalra – sóhajtotta, aztán hanyatt dőlt az ágyon, ami csak a kettejüké volt. Nem, csak Magnusé volt.

Tisztán hallotta, ahogy a szíve dörömböl a mellkasában, a torka elszorult és alkarjával takarta el az arcát. A boszorkánymester párnája halványan csillogott, az ágynemű halványan ugyan, de még hordozta a szeretkezésük emlékeit. Ha még csak egyszer, egyetlen egyszer elmondhatná, hogy mennyire sajnálja, hogy szereti… Ő odaadta volna az életét Magnusért, ha kérte volna, csakhogy nem kérte, és ő helyette önkényesen meg akarta fosztani a sajátjától.

Aku cinta kamu. Aku cinta kamu

Akárhányszor ismételgette, mindig úgy hangzott, mint egy kifejezés, ami csak Magnusé lehet, egy varázsige egy ősi nyelven, egy átok, ami összeköti a lelkeket és, amiről boldogság, fény és melegség kéne, hogy eszébe jusson. Az utolsó csókjuk még ott égett az ajkain, az ölelése égette a bőrét és nem akart megszabadulni a fájdalomtól, mert az is hozzákötötte.

Végigsimított a szerelem rúnán, és eszébe jutott, hogy Magnus egyszer azt mondta, hogy ez a kedvence, és mindig olyan lassan csókolt végig rajta, hogy beleborzongott. Ujjai lesiklottak a kitartás rúnához, amin csak viccelődtek, vagy talán egészen komoly volt, ki tudja…

Alec akkor rúgta ki a bőröndöt (vagy inkább táskát) az ágya alól, mikor Mieu Ce-Tung a hasára ugrott. Megszimatolta a fekete, lyukakkal tarkított pólóját, rábámult, aztán sértődötten továbbállt, mintha csak ő is rá haragudna. De hát nem tette meg. Végül képtelen volt rá, mégis rá haragszik mindenki. A halhatatlanság nagy teher, Alexander, a szemei hirtelen szúrni kezdtek és összeszorított szemhéjain keresztül is látta azt az égő tekintetet. A végtelen nyugalom, az volt a legrosszabb.

Aku cinta kamu, aku cinta kamu, aku cinta kamu…

És emlékezett arra a rengeteg vérre a földön és Magnus páncélján. Elszorult a torka, hogy nem tehet semmit, hogy éppen akkor történik meg minden, mikor el akarta venni tőle azt, ami Magnust Magnusszá tette. Akkor görcsberándult a gyomra, valami idegen, szorító érzés kúszott fel a torkába és a feje kiürült, ahogy végigcsordult rajta a zsibbadás. Egészen addig bele sem gondolt, hogy Magnus talán hamarabb is meghalhat, mint ő, és az rosszabb lenne, mintha látná magát megöregedni, míg a boszorkánymester fiatalos, kacér tekintete fokozatosan változik meg, ha ránéz. Nélküle milliószor rosszabb.

Aku cinta kamu. Aku cinta kamu! Aku cinta kamu, akucintakamu, akucintakamuakucinta…

Szeretlek, jobban, mint hittem, hogy foglak, de ez nem változtat semmin.