Kupé-álmok~

 

Hát, hogy is mondjam... Ichi rávesz mindenre, de én meg szeretek neki írni, mert mindig érdekes párosokat dug az orrom alá. :'D Szóval az ő hibája!

Neki is ajánlom megint! 

Azt meg csak félve súgom meg, hogy AlaHa (Ren Kouha/Aladdin)

Ja, és a szavak, amik amúgy vastagon ki vannak emelve: eper, pótolhatatlan, cérnaszál, pingvin, festék

Ja, amúgy AU. 

És jó olvasást~

Végig őrült ötletnek tartotta, hogy csak úgy felüljenek egy vonatra és meg se álljanak Magnostadtig, ami amúgy is több napos út volt. Csak mert tizenkilenc évesek, szerelmesek, szabadok, kacérkodhatnak az élettel. Kouha ügyesen kisajátított maguknak egy kupét, elhúzta az ízléstelen barna függönyöket az ajtón, és elfeküdt a jellegzetes műbőrszagot árasztó üléseken. Majd’ kilenc napos utazás, rengeteg idő bármire.

Aladdin előhalászott egy doboz epret, amit még a vasúti kisboltban szerzett be, és befészkelte magát az ablak mellé, mire Kouha azonnal átfeküdt az ölébe. És ő beletúrt a puha hajába, átfuttatta az ujjai között azokat a tincseket, amiket hosszúra hagyott, és megint, mint már annyiszor elgondolkozott rajta, hogy mi vehette rá, hogy rózsaszínre festesse a haját. Jól állt neki az tény, de biztos volt benne, hogy növelt a feminin kisugárzásán is. Legalább nyugodtan csókolózhattak az utcákon.

Kouha csücsörített, mire Aladdin nevetve préselte az ajkainak a lédús, zamatos epret. És a fiú megnyalta az ujjait, amitől egészen zavarba jött.

- Várjál! – rikkantotta hirtelen, aztán felpattant, és háttal fordította magának párját.

Kibontotta a fonatot, ujjaival gyakorlottan átfésülte a rengeteg haját és nekiállt újra befonni. Kimondottan szerette babrálni a különleges, kékes árnyalatú tincseket. Divat érzékeny volt, akár az ikerhúga vagy a családjában bárki, éppen ezért úgy öltöztette Aladdint (akár napjában többször is), mint egy drága babát, amit szabadon kiélheti magát.

- Csak nehogy kontyot csinálj – nevetett Aladdin, és szórakozottan hátrasimított egy kósza tincset a válláról.

- Persze! Olyan leszel, mint Leila hercegnő a Star Warsból. Amúgy egész jól állna. – Aladdin tudta, hogy csak a testvérei miatt nézte végig a trilógiát, mikor még egészen kicsi volt, és egyáltalán nem a cselekmény érdekelte már akkor sem. – Ember, leszakad rólad a ruha.

Aladdin hátrakapta a fejét, mire Kouha belógatott elé egy elénk kék cérnaszálat. Röviden nevettek, aztán Aladdin betömte társa száját egy nagyobb eperrel, aki vígan elrágódott rajta, majd az ajkai után kapott és egészen hátradöntötte az ülésen. Ujjai a pingvinmintás pólója alá furakodtak, és Aladdin beleborzongott minden érintésbe, ahogy szenvedélyesen csókolta, és, ahogy a csípője a csípőjének feszült. Kouha bársonyos érintései örökkévalóak és pótolhatatlanok voltak, az íze teljesen eltompította az érzékeit és még mindig az illata kavargott az orrában, mikor maga alá gyűrte a keskeny ülésen. Nyilvános helyen csinálni vérpezsdítő volt, egy vonat kupéjában pedig egyenesen merész. Remegő kézzel nyúlt a sötétítő függöny után, de Kouha megállította és a nyakába csókolt, hogy Aladdin attól félt, a szomszéd vagonban is hallották a nyögését.

- Belátnak – zihálta a fiú selyembőrébe.

- Hadd nézzék! – Az ajkai után kapott, szomjasan csókolta, és egyik combját átvetette a derekán.

Aladdin finoman végigsimított orra hegyével a másik kulcscsontján, nyakán, arcán egészen a füléig, és míg a fülcimpáját cirógatta, ügyesen maga mellé ültette.

- Mégse kéne. Úgy értem, hogy pont itt. Most – mentegetőzött Aladdin, de megcirógatta Kouha arcát.

Megkínálta eperrel, amit kevés duzzogás után elfogadott és visszafészkelte magát az ölébe. Végül is kénytelen volt beletörődni, hogy ezúttal nem kaphatja meg, amit annyira akar, de már megkezdte a pontos haditerv kiépítését, amiben mégiscsak ráveszi egy kósza menetre a hosszú utazás alatt. Mikor a vonat megindult velük a bizonytalan végtelenbe, elégedetten elnyújtózott, lehunyta a szemeit, hagyta, hogy Aladdin etesse és kényeztesse, míg magába szívta azt az illatot, amiről mindig ő fog eszébe jutni, még akkor is, ha már letagadná.