2014. március 2., vasárnap

Ébredés~

Megint egy Magi fic, csak nektek~ Sose fogok így a végére érni, de nem baaaj! Ez most egy KasAli, mert ott tartok, és már részek óta érett, hogy én. velük. valamit. Egyébként durva, hogy azért az ő kapcsolatuk is elég bonyolult, és valahogy ritka jól megértem az első pillanattól fogva. No mindegy, hiába, ezt a ficet nem így akartam összehozni már megint xD 
Jó olvasást~

Jaaa, ha valakinek problémája van a betűmérettel, szóljon most, vagy hallgasson örökre. Kivéve Katie. X"D

 

Ölj meg…
A felismerés hirtelen sújtott le rá, ahogy a hideg tekintetet fürkészte. Nem erre számított, egyre csak úgy érezte, semminek nem így kellett volna történnie. Hitt neki, mert a családja volt… Nem, hitt neki, mert hinni akart.
Természetesnek tűnt, hogy Kassim megbocsátott neki, és visszafogadta azok után, hogy úgy otthagyta, és hirtelen, a semmiből visszatért. Pedig így utólag már biztosan tudta, hogy aznap is azért verte meg, mert dühítette a tehetetlenség, és Kassim beletörődése abba, hogy ilyen könnyen vége. Hogy ennyit jelent.
Ölj meg, ölj meg, mire vársz?
Nem számolt azzal, hogy kihasználja, hogy csak a céljai eléréséhez használja majd, aztán… Túl egyértelműnek tartotta, hogy ugyan azért küzdenek, és pofonvágta az érzés, mikor rájött, tévedett.
Nem vette észre a jeleket, nem olvasott Kassimból, túl elvakultan bízott benne. Magát is okolhatná a történtekért, elvégre hagyta ezt az egészet, engedett a kis motoszkáló érzésnek, ami végig azt súgta neki, hogy bizonyítania kell, meg kell mutatnia, hogy ő is ér annyit, hogy még mindig ugyanaz az Alibaba maradt. És közben megölte az ösztöneit, rútul negédes hazugságok, csalfa hitegetések alá temette.
Jobb volt. Jobb volt elhinni, hogy szereti és szüksége van rá. Amikor a szemébe mondta, hogy gyenge, ő elhitte, mert Kassim mondta, és mégis volt valami, ami Kassim fölött állt, és amire nem figyelt oda. Mert az árnyéka mindent elfedett, csak a múltat nem.
Ölj meg, inkább meghalok, de nem adom fel!
Hogy romolhatott el így minden? Képtelen volt visszaemlékezni arra, mikor hidegültek el így egymástól, talán gyermekkorukban, talán később? Soha nem fogta fel igazán, hogy Kassim talán végig úgy érezte, hogy mikor elhagyta, ellopta tőle a legféltettebb kincsét, megrabolta, megcsalta… Soha nem gondolt arra, hogy talán sosem voltak igazán egyelőek, és, hogy ezt rajta kívül mindenki tudta.
Bocsánatot kérni késő…
Visszacsinálni lehetetlen…
Miért teszed ezt, hát nem szeretsz?
Kassim…
Kassim!
Szerinted képes lennék megtenni?
 


2 megjegyzés:

  1. Szóval az nem érdekes, hogy én 125%ra állítom a böngészőmet, hogy lássak valamit, igaz? XD Na köszi, megjegyeztem ám!
    Amúgy meg... hát olyan Kijás lett ez is, éssőőő... egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki. Szóval tetszett x3 És írjál még nekünk sokat a fandomban x3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát persze, hogy nem érdekes x'DD Jóvanna, tudod, hogy szeretlek, Süti~ Süssél nekem pillecukrot.
      Ha Kijás az már pozitív, mert akkor süt róla a hülye fejem~ :3 Örülök, hogy tetszett~ Hallod, ha minden rész után jön valami, hogy "hoppá, ezt meg kell írni, mert..." akkor rohadt sokat fogok még írni a fandomban. xD

      Törlés