Summertime sadness~

{Kiss me hard before you go/ Summertime sadness/ I just wanted you to know/ That, baby, you're the best}

Ó, te édes drága szerelmem, te fagyott, törött jégherceg. Csak nézlek, nézlek, nézlek és csodállak. Csodálom szépséged. A selymes hajad, amiről visszaperegnek a napsugarak, mert te megtagadtad az érintésüket; a nyakad finom ívét. A gerinced vonala még a fekete ing takarásában is tökéletes; és azok a fehér kis kezecskék. Hozzáértő, gondos kacsó szerető puhasággal és lágy meleggel, olyan, amibe szívtörten hajolok, aminek érintésére vágyom, éhezem, akarom.

Szemeimmel követem fehér nadrágod ívét, amit térdedig felhajtottál csak, hogy kegyetlen szerető módjára adhass egy csalfa, vak reményt a napnak. Soha nem fog megkapni, sosem lehetsz az övé. Mert az enyém vagy.

A szíved, a lelked… Most alszol, és ilyenkor az álmaid is. Muszáj, muszáj, mert másnak nincs joga ehhez a harchoz, más nem érdemli meg. Félek, hogy más nem vigyázna rád úgy, összetörnél az ujjai között, te hófehér bánatangyal.

Az illatod. Azt a finom, jeges, fagyott illatot, a kötelék édes ízét a kerted egyetlen virága sem nyomhatja el, hiába tombol a nyár olyan rekkenően. A rút, tagadott mostoha szerelmet nem moshatja ki a levegőből egyetlen nyári zápor sem, ahogy nem is szívhatja ki a bőrödből a tűző napsugár.

Mert te vagy Norvégia, jégből és csontból vájt érzelmekkel, porcelánból kifaragva. És én szeretlek.