Sei ein braver Junge~

Kellett ez? Kellett. Miért? Mert egész nap úgy éreztem, hogy kell egy hasonló. A levél dátumozásához annyit, hogy 1947. február 25-én végleg kimondták a porosz állam megszűnését. Hm... erről ennyit, jó olvasást! 

Ja, egyébként kis feladvány, jutalommal, mert jó napom van: kap egy tetszőleges szöszt, aki megtalálja benne Oroszországot. x"D Nem trollkodok, tényleg ott van~

„West!

Bundesrepublik Deutschland!

Látod?! Hát nem megmondtam, hogy rossz vége lesz? Ah, mondtam én annyi mindent neked az idők során, hát miért ne éppen ebben ne lett volna igazam?

Fáj, igaz? Persze, hogy, elvégre a veszteség mindig fáj. Heh, nem én vesztettem, s merőben tévedsz, ha azt hiszed, vagy akár állítod is, hogy én buktam el.

Nein!

Neked fáj.

Te vesztettél el engem.

Felőlem cselekedhetsz belátásod szerint, akkor sem, mert én soha, nem is ismerek el semmit! Nincs mit megvallanom!

Talán Nagyszerűségemben mégis megbújt a szentimentalitás, elvégre mégiscsak leültem, hogy írjak neked pár kósza sort.

Minek?

Csak úgy, búcsúzóul. Mert én megtehetem!

Remélem tudod, ho Azt akarom, légy azzá, ami én voltam, de ne úgy, ahogy én. Az az út nem neked volt kikövezve. Egyébként sem lehet senki méltó ahhoz, hogy a lábnyomomba lépjen. Még te sem, drága West.

Na, nézd már, hogy kapkodok hirtelen! De csak, mert nyakamon van a Tél, az iszonyú fagy, ami megállíthat mindent, véget vethet ennek az egész állatkertnek, ami mostanság folyik Európa szerte. Részemről, és ezt most veheted vallomásnak is, nem bánom, azt mondtam neki, bármit, de a fiúnak maradnia kell.

Maradnia, mert Hatalmasságom arra nevelte, hogy Birodalommá nőjön és népek ura legyen, mint egykoron ősei.

Légy jó fiú, teljesítsd akaratomat. Nekem. Mert tudjuk, ahogy egész világok tudják, a te sikered az én érdemem, minden sikeres lélegzetvételed engem áld, engem dicsér. Én pedig azt akarom, hogy rám emlékeztesd őket.

Érted?

Dehogy érted!

Utoljára csak annyit…

… az idei tél… ugye milyen hideg volt?

1947. február 24.

Deutsche Demokratische Republik

Freistaat Preußen

Preußen

Königreich Preußen”

Hatvan évvel később találta meg a széttépett, maszatos, kottára írt levelet. A padláson volt, annak a ládának az alján, ami az Ő emlékeit őrizte.

Nem is tudta igazán, miért akarta kinyitni azt is, mikor szortírozott, hiszen tudta jól, hogy semmitől sem fog megválni. Mégis…

Órákba telt, mire összerakta a fecniket. Nem is akarta igazán…

A végére már semmit sem akart igazán.