Oh, hát miért is ne...?
Berwald
némán figyelte a pusztuló, szilánkokra törő, s pokolba süllyedő világot. Oly
sok mindenen túl van már, egy világháború igazán nem nagy fordulatnak
számított… Tino viszont még oly keveset látott, és kapott a fájdalomból. Igazán
úgy érezte, meg kell óvnia őt. Legalább valamennyire.
Tudta,
hogy itt nem számítanak fejekre szorított kezek, nem nyomja el a zajokat, ha
magához öleli és befogja a füleit, ahogy az sem enyhíti a pusztulást, ha
eltakarja előle a világot.
A
védelemért cserébe Finnország nem mutatott gyengeséget, bár a szíve vérzett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése