SuFin... Életem első SuFinje... .__.
A
hó csak víz, mondják. Mégis kegyetlen tud lenni, el tudja játszani a maga
csalfa, rút kis játékát, amit végül mindig megnyer. Milyen szomorú korban is
éltek akkor…
De
aztán jött ő, és minden megváltozott. Hirtelen bukkant fel, s már senki nem
emlékezett ugyan arra, hogy csinálta, de sikerült feltűnésmentesen családtaggá
válnia. Családtaggá és szeretővé.
Svédország
csak kedves, szűzi angyalnak látta, akiben mégis megvan az a végtelen erő,
kitartás, amire szükségük van. Nem csak neki. Mindenkinek.
Óvta
őt, észrevétlenül védte, s rajta tartotta a szemét. Tudta, hogy még ha
Finnország észre sem veszi a jeleket, és tart tőle, attól a cél minduntalan
beteljesedik. Mert tett érte valamit, és szavak nélkül is kimutatta a
törődését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése